11th gondolat

Ma arra gondoltam,
hogy nehéz az egyoldalú diskurzusban való részvétel...

Szeretem a párbeszédeket,
szeretek bennük résztvenni,
és amennyiben a résztvevők érdekesek, vagy a mondandójuk az,
azt se bánom, ha csupán hallgatóság vagyok...

Azt viszont nem szeretem, amikor a párbeszédben én vagyok a pár,
s a másik fél képviseli a beszédet,

Nem azt mondom, hogy ne hallgatnám végig azt, ha valaki azért fordul hozzám, hogy kiöntse a szívét... az más,
arra gondolok, amikor egyenrangú feleknek kellene lennünk egy diskurzusban, de nem sikerül azzá válnunk.

A dolog persze rajtam is múlik, mégis... nehezemre esik átvenni a szót, amikor tudom, látom, tapasztalom, hogy a másikat nem érdekli:
hogy mi a véleményem,
hogy van-e véleményem
hogy velem mi van,
hogy mi érdekel,
hogy mit gondolok,
hogy mit érzek,
hogy érzek-e,
hogy gondolok-e,
hogy vagyok,
hogy vagyok-e...

Így nehéz,
sőt felesleges,
mégis eltűröm,
mégis lenyelem a békát,
s mégis újra megteszem...

Hogy miért?
Nem tudom... (egyébként' ezt a szóösszetételt gyűlölöm a világon a legjobban, az összes szavak és szóösszetételek közül; pedig vannak még szavak és összetett szavak, kifejezések - nyilván nem csak számomra - amelyeket ki nem állhatok... de erről majd egy másik alkalommal)

A diskurzus - véleményem szerint - minimum kétoldalú,
legalább két személy közös akaratának eredménye,
amelyben mindketten szabad akaratukból vesznek részt,
és - ideális esetben - mindkettejük épülésére,
de legalábbis megelégedésére,
minimális elvárásként, véleménycseréjére... szolgál.

Ami legalább a fenti feltételek egyikének nem tesz eleget, az bármi más (a verbális aktusoknak számtalan formája létezik) de nem diskurzus...

Márpedig, ha valahová azzal az elvárással érkezel:
hogy téged is meghallgatnak,
hogy rád is kiváncsiak,
hogy a te szavad,
hogy a te véleményed is számít,
de nem ezt kapod,
akkor csalódott leszel,
és ha van eszed,
nem mész oda többet,
csak, ha nagyon muszáj,
vagy inkább akkor sem :o)

Dönthetsz persze úgy, hogy magadhoz ragadod a szót,
de kérdés megéri-e,
ha ez csupán verbális erőszaktétel,
amelynek eredménye úgysem szolgálhat megelégedésedre...
Hiszen a másik fél nem nyitott irányodban.

Mit tehetsz hát, ha az életed telis-tele ilyen szituációkkal (barátokkal, rokonokkal, ismerősökkel)?

Elkezdesz blogot írni....................................................