13th gondolat

Ma arra gondoltam,
hogy: holdfogyatkozás

Csokoládémázas maszkot húzott
a hold, rekedten szédelegve várakozott
vándorbotjára támaszkodva. Ott
hált a fák alatt az egykedvű; vágott
reményből elvetendő magot,
el is vetette legott...

Pirkadat ködös édes ábrándja hullott
szemére, jégvirágablakán kopogott
álmosan. Vánkosán hosszan pillogott,
míg le nem szakít egy darabot
lelkéből. Maradt volna még; vágyódott
tetttelen ellapuló pamlagot...

Csüggedőn rázta ruhába, hallgatott
a megszokásra. Kénytelen vándor ballagott
tova, tudván, mit nem tudott
azelőtt: ezer év komoran fázott
míg napmeleg űzte el a fagyot.
Holnaptól új hold ragyog...


A holdnak többet köszönhetünk, mint azt sokan gondolnák...

Nem csupán a földet kísérő égitestről van szó;
bolygónk egy darabja az...

Ha nem lenne hold - valószínüleg - nem lenne élet.

Segített otthonunknak a helyes útját járni: csökkentve tömegvonzásával
a forgástengely irányának kilengéseit, ezzel stabilizálva a földet érő napfény mennyiségét és helyét; ennek hiányában nem lennének évszakok, s az eljegesedett sarkok sem lennének állandóak... kiszámíthatatlan klímánk lenne (a föld forgástengelyének kis mértékű kilengései okozták a jégkorszakokat... el sem lehet képzelni, mi történne, ha folytonos, és nagy mértékű kilengések lennének).

Pajzsként szolgál a meteoritokkal szemben, és ugyancsak mérsékli a Nap és a Jupiter tömegvonzását, amely károsan befolyásolná életünk színterét...

Saját gravitációja segített lelassítani a föld forgását (különben 9 óra lenne egy nap) az óceánokra gyakorolt apály-dagály jelenségen keresztül...

és - egyes feltételezések szerint - ugyancsak közrejátszhatott az élet megjelenéséhez szükséges feltételek kialakulásában...

Akárhogy is legyen... köszönöm, hogy létezel :O)