15th gondolat

Ma arra gondoltam,
hogy egyetlen valóság létezik... és 6.669.705.650

Mind egy valóságot élünk meg.
Azt az egyet.
A sajátunkat...

Nincs másik, nincs más... lehet, hogy nem is létezik más,
lehet, hogy álmodjuk csupán...

A saját valóságunkra sem fordítunk kellő figyelmet, (de ez a bejegyzés most nem erről szól)
mit tudhatnánk akkor más valóságáról (?)

Furcs nem (?) de ha jobban belegondolsz (és őszinte vagy magadhoz) mit sem tudsz másokról - legfeljebb felszínes, közhelyes jellemzést tudnál adni, még a hozzád legközelebb állókról is...

És akit ennél jobban ismersz (pedig olyan nem sok akad, legfeljebb, ha 1 vagy 2 entitás) annak a valóságába sem látsz, nem is láthatsz bele teljesen.

(Nem az EGO mindenhatósága a hangsúlyos ebben a gondolatmenetben) csupán az a perspektíva, amelyet a legteljesebb legmélyebb empátia sem képes létrehozni.

Ha nincs velem, nem is létezik,
gondolok rá, felidézem az arcát,
Merre jár, folyton ezt kérdezik,
nem tudom... vívja a harcát.
Ha velem van, itt van velem,
meglát, meglep, megörül,
Alszik, lélegzetét figyelem
lelkünk csendesen elmerül.

A tudomány azért (is) szép, mert nincs végső, cáfolhatatlan bizonyosság... mindig jöhet egy új, egy jobb magyarázat.
Az elemi részecskék világában gyakran csak a megfigyelt események valóságosak, s a legnagyobb koponyák gondolataiból kölcsönözve: nem tudjuk, mi történik, amikor nem figyeljük meg őket... talán csak a megfigyelés hozza létre a megfigyelés tárgyát...

Amire, akire nem figyelünk, nem része az életünknek - bár sokszor e nélkül is hatást gyakorol arra.

A figyelem drága kincs, nem pazaroljuk szivesen - dehogynem... mennyi felesleges dologra fordítunk figyelmet... nehezen szelektálunk... nehezen, mert az is erőfeszítésbe kerül(ne).

de vissza az eredeti gondolathoz: Nem tudjuk, mi történik, ahol nem vagyunk jelen (akár testben, akár lélekben) és nem tudjuk, mit tesz a másik, amikor nem látjuk (fizikailag, vagy mentálisan) ezért,
ezért van az, hogy csak a Te valóságod valóságos.