18th gondolat

Ma arra gondoltam,
egyesek adják, mások elveszik az energiát...

Kifut a vér a kezemből,
megragadsz, magaddal rántasz,
nem szabadulok ölelésedből,
fájó heget fel szakítasz...
Megretten a lábam,
kivérzett szellemem áll,
bárgyú a vágyam,
csak menni (csak mennék) tovább...
Mit teszel velem, energiavámpír (?)
engem eszel, arcomból kifut a pír...
Megveszek egy csepp elemért,
megveszlek... fillérre (forintok)ért...
Nem hagyom, hogy máskor is így legyen,
felfalom, a vérszipolyt elevenen...
Majd kéred a béred,
és félted a léted,
mert elvenni könnyű,
bár adni gyönyörű...

Bizonyos emberek társaságát ösztönösen keresem...
...feltöltődöm a környezetükben
másokét inkább kerülném,
mert úgy érzem kiszakítanak belőlem egy darabot...

Tudtam, el jön a dal,
vártam a perced,
boríts be takaróddal,
boldogan didergek...
Színes világ lát,
s benne én,
fenn ülök egy fa tetején...
Más ez a kép,
és másként néznek rám,
nem érett még,
soha nem is ért meg talán :o)

Ha túl az ösztöneimen oda is figyelek ezekre a folyamatokra,
fel tudom vértezni magam egyfajta szelektív-szenzitív páncéllal...

Ez a vért nem engedi be - illetve ennek hatására az energiát ki - azokat a hatásokat, amelyek rombolólag hatnának...
s ugyanez a pajzs vonza a hasznos, pozitív impulzusokat...

Ahhoz, hogy kaphassak, adnom is kell...az energiaáramlás (mindig) kétirányú utca...
sőt, vannak olyan csatornák, amelyeken keresztül e kettő egyszerre valósul meg...

Vannak helyzetek, amikor két ember között jön létre...
és van, amikor egész tömegek érzik a túlcsorduló energiát...
a csecsemőjét gondozó édesanya,
a bensőséges beszélgetést folytató baráti társaság,
az együtt imátkozó hívek a templomban,
a koncert áhitatát átélő zenekedvelők...
mind megtapasztalhatják ezt.

Mindenki érezte már,
mindenkinek éreznie kell,
legalább egyszer...

böjtöl a lelkem...
a jóra,
a valóra,
vált álomra,
kivülálló benn nem...
ébred,
még kétked,
és téved a szellem-em...

mert félt, és óvott,
mert sérül és roncsolt,
ha kell...
nem nyitja, csak ritka,
a perc, ha be engedem...
de nem...

..........................................................

Arra is gondoltam,
hogy sokan önbecsapunk...

Röghöz kötött vándor,
elvarázsolt úton jár.
Béklyóiból tézist,
láncaiból promisszákat gyárt...
Térden állva vágtat,
sarka hátra kötve még.
Szabadlábon vádat,
s kegyelmet sem kér...