Ma arra gondoltam,
dögöljön meg a szomszéd (is, ne csak a) tehene...
Az irigység nemzeti kincsünk, éltető elme az értelem...hiányos:
frusztrált,
sikertelen,
akaratgyenge,
tehetetlen,
lusta...szellemtelen tőke,
a fáradt erkölcs,
bulváron felnőtt,
valóságshow-n szocializálódott...ország
Szeretnék én is szárnyakat,
repülni magasban fenn,
Ha ott jársz... lerántalak,
maradj csak velem itt lenn,
Keresem rajtad a foltot,
mert makulátlan nincsen,
Besároz a köz... majd ott
leszek én is a lincsen,
Glóriád a porban,
szívedben kés forog,
Fejed már hurokban,
árnyék hóhérod vagyok...
Pedig nem is rossz taktika a más sikerének örülni...
hiszen örülni jó...mikor a kedvem nevet...szemem csillog...
...akkor meg mivégre a zsört (?) a keser csak lehorgasztja fejem...
...viszont, ha rád vagyok büszke, a magam állát emelem magasba...
Ismersz sikeres embert?
ha igen...tudod, az ő élete sem csupa derű,
Utad keskeny, rajta rögök,
véred adod csepp tapsomért,
tenger pedig örömöd,
ha látod én is örülök...van miért...
álmodnod, izzadnod, izzanod,
mert enyém is színpadod,
de megtartod kínpadod,
hisz nem tudom mit állsz ki,
mikor nem lát senki...
én készen kaplak, mint fényt,
csupán konstatálom a tényt,
tehetséged engem szolgál,
verítéked megtartod...kár
A tehetséget támogatni, nem elnyomni...
a lehetőséget észrevenni...az a teljesítmény...nem a kritika...a destruktív élveteg érvek,
hanem a kéz, amely a hóna alá nyúl...adja az élet értelmét...és támogatni annyi mindennel lehet:
néha elég egy elismerő pillantás,
egy vállonveregetés,
mosoly a szád sarkában,
egy fejbiccentés,
a szavak,
a tettek,
konstruktív vélemények...végre érted (?)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése