22nd gondolat

Ma arra gondoltam,
az élet műalkotás...
az életmű alkotás...
az élet mű alkotás...

Rendszer a rendszerben, amit életnek nevezünk, amit megélünk, amiben hiszünk,
bonyolult,
összetett,
utánozhatatlan,
reprezentálja mindazt, amire a legjobb szó a csoda, ezért csodálom, hogy mennyire nehezen tudjuk észrevenni...az ajándékot...

...Minden szervünk és benne minden apró sejtünk hordozza egyedi azonosítonkat,
ez a sejt,
és ez a szerv,
ez a szem,
és ez a nyelv mind a Tiéd...

...kéred vagy sem,
gondolod,
akarod,
avagy nem...
működik, teszi a dolgát...

...milyen lenne, ha: (?)
minden szívverésedre,
minden lélegzetedre,
minden belső folyamatodra külön-külön oda kellene figyelned (?)
ha megfeledkeznél róluk (?)
leállna a szívverésed,
észrevétlen megfulladnál,
vagy a beleidben felhalmozódott étel emésztetlenül rohadna és mérgezné testedet (?)

...de mindez ajándék, oda sem kell figyelned...megy minden a maga útján...

tökéletesen tökéletlen,
műremek, remekmű életem...énnekem
magamnak, magamról szóló énekem,
sebezhető és törékeny a rend-szer,
ébresztőt fúj korán reggel...
benne minden, bennem is...nem(?)
uralkodó káosz, végtelen pátosz,
imára kulcsolt kezem, öledbe teszem,
irásom tudatlan..nem írástudatlan,
írást tudattam, mondandóm mutattam,
mércém a kétely, ugye még nem mész el (?)
maradj púderes orrú barát...
halld meg imám szavát...
én vagyok az Imám,
a Rabbi, a Barát,
a Pásztor, a karát
a futtatott arany...az arány,
végcélom távol,
nézőpontom páholy,
és legyél most bárhol,
kapsz még a jóból :o)

Az élet összetettsége, kialakulásának érthetetlenül bonyolult volta hívja életre Istent...
hiszen valaki, vagy valami egyszer elindította mindezt...
ki volt (?)
hogyan tette (?)
egészlegeset alkotott, mint azt a szentírás tanítja (?)
vagy kezdetben egysejtű, akár sejtnél kisebb (genetikai örökítőanyag-formájú) életet hozott-e létre (?)
és miért (?)

......................................................................................................

Tavam tükre csendes, vizében unicornis gázol,
felette kolibri repdes, vulkán szunnyad távol,
tápláló folyóim lassú, hordalékból sziget épül,
mára pálmaliget karcsú szálltú darvak lakhelyéül,
megpihen a hűs szél, tán kedvét leli benne,
izgága bőrébe nem fér, a parton lakó egyke,
magányáról hallgat, maga(m) mellé leül,
fából rímet faraghat, már indul is belül...