25th gondolat

Ma arra gondoltam,
tartozni valahová...

Társas lény...az ember...tartozni valahová annyi, mint elkötelezni magunkat valamilyen közösség mellett - lehet ez:
egy kis(nagy) baráti társaság,
egy vallásos gyülekezet,
egy rajongói kör,
egy bizonyos érdeklődésüeket (például a Danaida lepkék vándorlását kutatókat) tömörítő "egyesülés"
vagy ilyen társas közeg a család is...

Annyi lehetőség adódik, mégis rengetegen az elszigeteltséget választják; önsajnálatuk és tehetetlenség érzésük egymást erősítő tényezőként sodorja őket egyre távolabb...elszigetelten élnek, látszatboldogságban, önbecsapással fűzerezve azt (az önálló akarat diadalának feltüntetve helyzetüket: "Én akarom, hogy így legyen").

Legyen ez az ő akaratuk...ki tudja, lehet, hogy a többiek tévednek...ki vagyok én, hogy szuverén döntéseiket megkérdőjelezzem (?)

De mégis (?) mi lenne, ha mind így tennénk...ha mind otthon gubbasztanánk...és még társas közegben is igyekeznénk a lehető legjobban izolálódni (?) érdekes társadalom fejlődne...és halna ki...hiszen a magányos önkielégités kevés gyermek születéséhez járulna hozzá...

De, mint mondtam, lehet, hogy nekik van igazuk...a világ is jobban járna, ha az emberiség nem rontaná tovább itt a levegőt (?)

Valahová tartozni egyfelől jutalmazó...egy csoport tagjaként...a közös élményeken keresztül...gazdagítja és ezzel javítja az életminőséget...
A közösség ugyanakkor nem csak ad...el is vesz...és azokat, akik csupán kivenni szeretnének, hozzáadni nem...idővel kitaszítja (vagy nem)...

A közösségi lét nem feltételez asszimilálódást...hiszen a tagság nem egyenlő a konformizmussal...egyetlen valamirevaló társaság sem követelheti meg a teljes akkomodációt...az autonóm emberek csoportja képez konstruktív alakzatot...amely mindenki megelégedésére szolgál.

Tartozni valahová nem kötelező...nem is mindig jó...de sehová sem tartozni olyan, mint saját (élet)művünk parafrázisát önmagunk tolmácsolásban felvételről hallgatni újra, meg újra, meg újra, meg újra...

..................................................................................................

Hallgatag...hallgat agg

Jellemzésem szarkasztikus,
szavam vág mint csörte végén tus...
Kakasszó szándékom,
nem ébrszt jól tudom;
kényelmed megrémít,
nyugalmad megszédít...

Véleményem lesúlytó tragikus,
számodra mégis ringató tatktus...
Füled kihült viasz,
nem hall se sírást, se panaszt;
gyökeret vert véleményed,
neked rossz, de engem sért meg...

Megjegyzésem egyre irónikus,
érvelésem folyton eklektikus...
Szűrőd nem enged tovább,
sem engem sem senki más szavát;
álláspontod egy és ugyanaz,
védelmezed magadtól magad...

Bár válaszod támadó intrikus,
szavaid éle inkább komikus...
Rád hagyom, de fáj nagyon,
hogy nincs rád semmi hatásom;
ez önző érv, és mit sem ér,
egy újabb találkánt véget ér...