26th gondolat

Ma arra gondoltam,
mi ad értelmet... (?)

Az emberi létezés - az élet - értelme, hogy képesek vagyunk:
gondolkodni,
tanulni...
kitalálni,
ellenőrizni;
cáfolni...és
igazolni,
megtervezni,
utánajárni,
létrehozni,
teremteni,
ALKOTNI...

Az élet legszebb dolgai közé tartoznak ezen képességek...

Értelmet ad az életnek, hogy kitalálunk valamit...és addig járunk utána, míg sikerül, vagy kiderül, hogy semmi értelme...

Mindig szomorúan tapasztaltam, hogy vannak (méghozzá megdöbbentően sokan) akik nem tudják, hogy mit akarnak...messzebb megyek...a többségnek fogalma sincsen mit vár el az élettől (és itt nem a sablonszövegre gondolok: egészség, boldogság, sok pénz - hanem arra, hogy mindezt hogyan kívánja elérni...).

A legtöbben sodródnak...természetesen mindenki életében megvannak azok a periódusok - különösen a fiatal gyermekkorban és az identitás tényleges kialakulása előtt - amikor a környezet hatásai és a belső motivációk együtt hatnak a fejlődésre... De ami számomra megdöbbentő az az, hogy a legtöbben megállnak egy félkész állapotnál...nem találták még meg az utat, amelyet be szeretnének járni...de már nem is keresnek tovább...

Ennél többet ér minden emberi élet!

Önmagunkat, az emberi fajt becsüljük alá és köpjük szemen, ha nem annak megfelelő méltóságával éljük az életet...

Nem arra gondolok, hogy mindenki álmokat kergessen...nem is arra, hogy (megfeledkezvén a valóban hátrányos helyzetből indulókról) mindenkinek egyformán van esélye elérni bármit...mert ez így nem igaz...és az sem igaz, hogy ez nem igaz (ezer meg ezer példa volt már rá, hogy emberek a semmiből, sőt még a semminél is kevesebből teremtettek birodalmakat...) én csupán veszem a bátorságot és kijelentem, hogy az ember több, mint azt legtöbben bizonyítják...

Az élet nem függhet csupán az anyagiaktól...így azt a hipotézist sem zárhatjuk ki, hogy átlagos életszinvonalon is lehet boldog és teljes életet élni...és itt a teljességen van a hangsúly...de mit is jelent ez (?)

Ebben a kontextusban a teljesség több, mint:
reggel felkelni...
bemenni dolgozni (pláne olyasmit, ami nem Te vagy)...
napestig ott robotolni...
majd hazamnenni...
fáradtan a villogó zajládát nézni...
...enni...aludni...

Ennél...ennél több az ember...

Hogy ki mennyivel (?)
és ki hogyan érje el a teljességet (?)

Arra recept nem létezik...csupán pár jótanács...

1. gondolkodj...
2. tervezz...
3. valósítsd meg...

És nem kell ahhoz a világot megváltani, hogy tegyél valamit magadért...

Ha (valóban) tudsz válaszolni arra a kérdésre, hogy: ki vagy Te (?)...akkor (talán) jó úton jársz...
...és természetesen nem a neved a válasz, nem is a nemed, vagy a korod...
...tudod-e mi és hogy hol a helyed a világban (?)
...meg tudod-e fogalmazni honnan..hová tartasz...(?)
...ki tudsz-e jelölni reális célokat (?)
...azt is tudod-e, hogyan érd el azokat...vagy legalább...
...az első lépést látod-e már (?)

Keseregni és beleordítani az éjszakába, hogy az élet szar...könnyű...ezerszer könnyebb, mint kitalálni, mitől lenne jobb...és megterveni...és meg is tenni azt...

Mindenki más...mindenkinek más jelentheti a kirakós azon darabját, amitől teljesebbnek fogja megélni az életét...
...lesz, aki olvasni...tanulni...önmagát (szellemi képességeit) fejleszteni akarja...
...lesz, aki építeni...barkácsolni...festi fog...
...lesz, aki sportol...táncol...vagy játszani szeret...
...akad, aki azért hajt, hogy valamit megvegyen...valahová eljusson...
...mások szerepelni...énekelni...szavalni vágynak...
...és lesz, aki ír...okoskodik...blogot (bolondot)...és ettől érzi, hogy él...

Mint mindig, most is fenntartom a lehetőségét annak, hogy tévedek...és azoknak van igaza, akik nem tesznek semmit a boldogulásukért...lehet, hogy a sok savanyú tekintetű, frusztrált ember mind boldogabb...boldogabb, mint én...

.......................................................................................................

Más...időjárás...

Gyermek a hóban, angyalt rajzol,
játszik a mókus, ugrik a fárol,
táncol a pelyhes, éneke fényes,
nem sejti, hogy élete véges...

Földön az angyal, szárnyaszegetten,
nézi a járdát, nézi meredten,
szél szava suttog, párna cihája,
hullik a friss hó, a pocsojába...

Mit hoz a holnap, lesz-e még kedve,
járni a sárban, vagy dideregve,
koppan a jég majd, ásít a hajnal,
ébred a zöldben, akár tavasszal...

Csalfa az égbolt, vörösen fénylik,
zápor a mámor, rügyezve kérik,
fordul a kocka, újra fagyosra,
virágom elhal, szegény vacogva...