27th gondolat

Ma arra gondoltam,
Falak...

Fal minden olyan tényező, amely döntés elé állít: átmászod (?) vagy megkerülöd (?)

Minden választásod újabb falakat eredményez...végsősoron az utad...amelyet Te magad választottál e falak között húzódik...

Néha átlátunk a falakon (átlátva döntéseink súlyát...és azt, hogy miről mondunk le, amikor valami mellett elkötelezzük magunkat) máskor nem tudjuk, vagy nem akarjuk tudni (nem akarjuk tudomásul venni...mert úgy könnyebb...vagy legalábbis ezzel nyugtatjuk magunkat).

Falakat állít az élet:
- úgy a támogatás (hiszen valamely irányba befolyásol) és...
- ugyanúgy az akadályoztatás (amit nem nehéz falként aposztrófálni)

Fal az ember (és a környezet) ha segít és ha gátol:
a hely, ahová születtél,
a szüleid,
a testvéreid,
a barátaid,
a társ, akit életed részéül választottál,
és fal vagy Te magad is...

...és talán mi sem igazabb annál, minthogy a legtöbb falat mi emeljük önmagunk elé...
önbizalomhiány,
akaratgyengeség,
lustaság,
kishitűség,
kényelem...falak a rosszabb fajtából.
elkötelezettség,
szorgalom,
kitartás,
következetesség,
álhatatosság...szintén falak (néha még erősebbek is) de mindenképp a jobbik féléből...hiszen legalább a saját akarat hite (látszata) megmarad...

és akad, amikor jódolgunkban emelünk falakat...keresve a rosszat ott, ahol nincsen...kesergünk azon, ami nem is keserű...a túl jó sem elég jó...nem nekünk való...

Van, amikor az előnyökből kovácsolunk hátrányt...
...néha nagyobb teher a tehetség, mint annak hiánya...
...az elvárások olykor jobban akadályoznak, mintha esélytelennek tekintenének...
...és a kínálkozó lehetőségeket el nem szalasztani...nos, az élet legnagyobb falai közé tartozik...

Az okosok azt mondják, ami nem öl meg, az megerősít...és ez néha tényleg igaz...máskor viszont...az ilyen helyzetek megnyomorítják az ember egóját...a fal, amelyet minden erőddel meg akartál mászni...maga alá temet...és ettől nemhogy erősebbnek...inkább sebezhetőnek, gyengének, szerencsétlennek érzed magad...de, ha akaratod úgy diktálja...felállsz...nem biztos, hogy erősebben...még csak az sem biztos, hogy tapasztaltabban...de összeszeded magad...és keresel egy újabb falat...

Az élet paradoxonja, hogy az akadályok mutatják (adják)meg a teljesítmények értékét...
...ha megkapnál mindent (küzdelem, törekvés és bármiféle erölködés nélkül) nem éreznéd annak valódi értékét.

Kétség nem fér hozzá magam is fal vagyok,
magamnak és neked, úttalan utalok;
kéretlen a tanács, ellen a vélemény,
éretlen a bíró, de akad itt még remény...

Megmondó, ellenálló...árral úszó,
máskor sodrással szemben...fuldokló.
Mérséklő, megmentő, megértő...meg ért ő,
elvetendő, megvetendő, értékmérő...az érték miért ő (?)

Fal vagyok, nekem és magamnak,
fal a belém kapaszkodónak...
fal, de rajta ajtó...felirat: vészkijárat;
vész, mi várhat...ész, mi árthat...

Egyszer hurokban fejem, máskor hóhér a nevem;
szerfelett sajnálkozó, én sorsrontó...önpsztító,
Akarat belém...az akarat szerény...akaratszegény;
feldob a tény, hogy van vélemény...úgy vélem én...

Az élet rövid, a napom pereg...filmem forog...én meg nyerek,
megfigyelek...mefigyellek, kegyedért kegyesen esdekelnem...
esve kelnem...nem kell...csak ha jónak látom...hajónak látom...
mi elvisz, elringat...messze partra...arra, napnyugatra...

és végül félek, mert bennem élek...égnek a rétek...
várom fényed...tényleg...egyet kérlek tégy meg:
legyél nekem a kenyerem, a fegyverem, s a verem...
maradj velem...ha az ágat elengedem...mert elegem...