30th gondolat

Ma arra gondoltam,
tolerancia...

Tűnődöm...mennyire vagyok toleráns...

Te mennyire vagy az (?)

Miben merül ki a rohanó citizen toleranciája (?)
Törődünk-e eléggé egymással ahhoz, hogy a tolerancia egyáltalán szóba kerüljön (?)

Mert intoleráns-e az, aki észre sem veszi a másikat...(?)...ezt igen nehéz lehetne állítani...

Ahhoz, hogy türelmetlenek legyünk (a szótári értelemben vett: politikai, vallási...etc értelemben) először oda kéne figyelnünk...appercipiálnunk annak a valakinek (valakiknek) az álláspontját...hogy azután merő rosszmájú...frusztrált önmagunkból...kierőlködjünk valami valóban intoleráns megnyilvánulást...azaz ehhez energiát kéne fektetnünk a folyamat elindításába...és végigvitelébe... ...de lássuk be, ennél általában kényelmesebbek vagyunk...

Márpedig az energia-és figyelemebefektetés nélkül odabüfögött kritikus hangok nem ez a kategória, sokkal inkább az ostoba...bár sértő...cinizmus eredményei...

Megint más, ha valaki (valóban, vagy csak általunk félreértelmezetten) veszélyezteti: törekvéseinket, boldogulásunkat, akaratunk érvényre juttatását...mert akkor bizony már képesek vagyunk odafigyelni...és alkalomadtán keresni a csomót a kákán...de az is lehet, hogy ez valami egészen más: önvédő (adott esetben) énképvédő mechanizmus... aminek lehet a vége intoleráns viselkedés is...de kiindulópontját valamilyen vélt vagy valós konfliktus jelenti...

Túl az indulaton...

Ugyanakkor...igenis szóra érdemes a kérdés toleráljuk-e mások:
szokásait,
hóbortjait,
különcségét...
...a megszokottól eltérő:
öltözködését,
frizuráját,
megjelenését...
esetleges hibát, amelyekről nem (tudjuk) tehet(-e):
mozgását,
beszédét,
testi elváltozásait...(?)

Nincs válasz...azaz mindenkiben ott a válasz...de tudjuk-e (?)
Ismerjük-e eléggé magunkat... s ha igen, be merjük-e vallani... érdekel-e egyáltalán... az igazság (?)

Számít-e, ha viselkedésünkkel, reakcióinkkal megbántunk valakit... a válasz túl autómatikusan: Igen... pedig...

Áldozat-ból

Meddig tart a gyúny,
míg fényed ki nem húny,
vagy taposnak tovább,
mert ilyen a világ...

Meddig tűröd még,
míg láncod benned ég,
vagy táncol már a vég,
türelmed véget kér...

És mi lesz akkor majd,
hozol magadra bajt,
leszel-e arkangyal,
zenéd kegyetlen dal...

És lesz-e merszed ott,
hol béklyód ledobod,
kezedben pallósod,
szemed csak lehunyod...

Örök tűz jön el,
mindent felperzsel,
áldozatod sok,
míg végül feladod...

Nézed kezed nyomát,
és nem vagy büszke rá,
nem ez volt a cél,
rémálmod újra él...

Bilincsed rajtad még,
szemedben könnyed ég,
mert nem teheted meg,
hogy megbünteted...

Így maradsz magadnak,
élsz a szavaknak,
kimondatlan tömeg,
senki ne tudja meg...

Taposnak tovább,
röhejük éle vág,
nem változik semmi,
ez az élet...ennyi...

Az intolerancia áldozata...mit tegyen (?)

...............................................................................................

Ember el vet...nem emberel meg...nem emberrel...eleve nem...elvtelen...
nem tűr, nem vár, csak el...
csak néz, de nem lát,
csak hall, de nem hallgat meg...
vele vagy egyedül...hiába...
üres legbelül...kiált ma...ki állta ma,
melléd a bajban...senki...
markolod a semmit...az nem kér enni...
lesed az űrt...hátha megtölti más...
belül robbantasz...önvallomás...mi más...
ez maradt ma...lakoma...lakom a,
hűvös könyvespolc...foghíjas sora,
otthonom...ott hol rom bolt...
benne(m) rombolt...dúlt és fosztott...
nem hagyott keveset...sem eleget,
elvitt mindenem...a mindenem...minden nem,
volt soha nekem...a semmim adom...
vagy azt sem...