6th gondolat

Ma arra gondoltam,
hogy nincs ihletem...

Vers a versről, a szerelmesről,
az elkeseredett örömtől,
kezdetleges élvezetről,
arról, amiről, a közömböstől,
különbőző életérzésből,
elszakadó, felfakadó bárányfelhőből,
áradó, esőszrű bemélyedéstől,
fajdalommentes alkoholmámoros ébredésekből,
felnövekvő alultáplált intellektus-dől...
...el, egy sors, és száz másik; erőből,
és erőtlen nyökögő, fuldokló evéstől,
elpattant ütőerekből,
ütemmentesen árválkodó edzőcipőről,
álmodó termekről,
vágás nélküli filmekből,
álló életemtől,
menekülve ácsorgó énem öl...
én nem öl... te meg senki től,
sem rettegő, hisz retteg ő,
ha bekopog a fagyos elme őr,
az elmémtől, eltérő testemből,
egyetlen, kegyetlen emlékről,
sem mondok le, mert meggyötör,
és összetör, mert kell hogy velőből,
csipőből és gerincből,
egyenes hegyemen emberből,
épülő kegyhelytől,
tétován távozó istenről,
ábrándom tükörben őrjítő...
mert hiszen én magam vagyok a teremtő,
sorsrontó, önbénító, felülről érkező,
belül ébredő,
örömkönnyemen nevető,
nehezen induló albérlő,
keveset keresve találó megmentő,
emberöltő elött véget érő,
nedves temetői úton tévelygő,
lélekvesztő, ő
azaz én, vele örülő, őrülő,
derüvel búsuló őserő :o)