8th gondolat

Ma arra gondoltam,
hogy az égbolt festett kékje és esti ledlámpás csillagok mind részei a nagy átverésnek...
hogy valójában egyedül vagyunk (mint azt sokan sejtik is, érzik is) részei az egésznek,
hogy nincsenek más planéták,
hogy az el nem pazarolt lét, a magasabb intelligencia csupán ábránd...
hogy az van, amit itt látunk,
hogy tán az sincs, nincs a mi világunk... sem
hogy álom csupán az ébredés-em,
hogy vágyom nagyon a tévedést....vagy mégsem (?)
hogy a fejem nem is fáj,
hogy a munka nem is vár...
hogy a minden, az semmi,
hogy el lehet innen tűnni...
hogy van hová, és van miért,
hogy a tudomány véget nem ér...
hogy a kérdést feltenni kár,
hogy a válasz senkinek sem jár,
hogy nem is keressük igazán,
hogy elterülünk lazán...
hogy kiszolgál az anyaföld,
hogy fiai hálájától meggyötört....
hogy egyszer a dal elcsendesül,
hogy minden forrás kimerül,
hogy jár, ami jár
és jön a vége már...