36th gondolat

Ma arra gondoltam,
másvilág...

(Szinte) minden kultúra szerves része a vallás...
azon belül pedig a halál utáni... lét...

félünk...
itt élünk...
nem tudjuk...
nem tudhatjuk...
biztosan...
pontosan...
hogy mi vár...
ha ez a világ kizár...
nem akarunk elmúlni...
végképp eltűnni...
rettegés... retteg és hisz...
ez az út valamerre visz...
egy szebb és boldogabb...
békésebb, gondtalanabb...
világ...más...mint ez...
egyszerű csak kérdezz...
könyv megmondja száz...
tetteidre vigyázz...
tanít..nevel...butít...szentel...
szenttel és eretnekkel...
különböző elbánás...
mintha lenne folytatás...

kiskoromban sokat gondoltam a halálra... feküdtem a sötétben...
azon tűnődtem... vajon milyen lesz...
ritkán gondoltam másvilágra...
pokolra és mennyországra...
többnyire félelemmel vegyes kiváncsiság...
inkább nyomasztó semmint felkavaró volt...
arra a következtetésre jutottam...
két változat lehetséges...
vagy sötét lesz és csend... lényegében semmi...
vagy megmarad valami... energia... ami új otthont keres...
ez utóbbi viszonylag megnyugtató gondolat...
az első... lehangoló... mert hisz... akkor minek... mindez...

vánorol-e a lélek...
attól félek...
nem...
hiszen...
ha voltam...
előző korokban...
emlékeznék...
elrévednék...
de emlék híján...
marad a hiány...
nem voltam ott...
nem hagytam nyomot...
lehet...itt és most sem vagyok...
valaki álma ragyog...
ez az egész nincs...
így válasz sincs...
kollektív tudat...talan...
magam tudattam...tudatlan...
elméletem sántít...
remény nem ámít...
a kedvem már ásít...
valaki ás itt...
sírt...sírtam...
eddig bírtam...


remény a hívőknek...irigylem őket...
tán beérném kevesebbel... tán így is...
csak így nyugtalanít...
folyton terveket szőni... hiszen az óra ketyeg...
maradnék míg el nem végzem... míg el nem érem...
de nem én döntök... egy másik döntnök...
vagy ő sem... létezik...
hitet cserélnék vágyra...
bizonyosságot kétkedésre...
teremtőt ősrobbanásra...
nincs kivel cserélnem... így magammal beérem...
majd úgyis kiderül... vagy nem... ha itt a végem...