37th gondolat

Ma arra gondoltam,
őszintén...

Mer-e...akar-e őszinte lenni az ember minden körülmények között (?)
szükséges-e (?)
megóv... vagy becsap (?)
illedelmes... vagy megjátszott (?)
szerep... vagy megszokás (?)
a kegyes hazugságok sora... mely árnyalja... jellemzi minden napunkat...

Vajon milyen lenne az a világ, ahol mindig mindenki őszinte (?)
a ma emberének biztosan nagyon frusztráló lenne...
azt gondolná:
itt mindenki tapintatlan...
bunkó...
meg akarnak sérteni...

De, ha ilyen körülmények között nőne fel egy generáció...
nem tűnnének áskálódásnak...
normális... sőt elvárt lenne... az igazság kimondása...

Mikor nem vagyunk őszinték (?)
nem meglepő, hogy azokban a szituációkban, amelyekben úgy véljük, van veszítenivalónk,
...de mit is veszíthetünk (?)
barátságot (?) talán nem is igaz az a barátság, amelyet nem jellemez őszinteség...
szerelmet (?) hazugságokra amúgy sem lehet alapozni egy bimbózó kapcsolatot...
társat (?) egy életen át nem lehet őszintétlenül egyűttélni...
nyugalmat (?) valószínüleg a nyílt konfrontáció elkerülése a legtöbb kegyes hazugság háttere...
bizalmat (?) furcsa ellentmondás, de szinte bizonyos, hogy a túlzott őszinteség bizalomvesztéssel fenyeget... hogy miért (?) mert álságosnak... és visszatetszőnek hathat... úgy tűnhet, szemben az "udvariaskodó" mismásolással, hogy valamilyen hátsó szándék... rosszindulat vezérli tetteit az őszinte embernek... így valószínüleg közutálatnak örvendhetne... barátok, jóakarók, társ nélkül... azaz nem lenne túl népszerű a mindíg őszinte ember...

...fura folytatása a mikor nem vagyunk őszinték gondolatmenetnek... hogy néha bizony nem csak az ellenszenv elkerülése az oka őszintétlen cselekedeteinknek... hanem olykor a jót is nehezünkre esik őszintén kimondani... "nehogy már jól érezze magát"... pedig... ha másoknak, különsöen olyanoknak, akik rászolgáltak, örömet okozhatunk őszinte dícséretünkkel... az bennünket is jóra tanít... nekünk is jól kéne, hogy essen...

Az emberi viselkedés a meg(nem)fejtett rejtvények tökéletes példája...
indítékainak néha mi magunk sem ismerjük...
van, hogy utólag elcsodálkozunk kijelentéseinken...
persze szivesen racionalizáljuk tetteinket... ezzel adva önmagunknak magyarázatot, arra, mit miért tettünk... ám, azt mondom, ez csak nekünk jelent megnyugvást... viszont nem tanulunk belőle...
a legtöbben önkritika nélkül élik életüket... látszólag persze kritikusak ugyan... de nem őszintén... inkább csak nem akarnak felületesnek... sekélyesnek... olyannak tűnni, mint amilyenek valójában... ön-és közbecsapás... mindennapos... látszólagos... kiegyensúlyozottság... látszat magabiztosság... hazugság...

Sokan nem fogan egyetérteni ezekkel a szavakkal, és mind rendesen, most is fenntartom a lehetőségét annak, hogy nincs igazam... miért is lenne épp nekem... De...
gondolkodom... nekem ez jutott... őszintén...


Őszintén... nem merek...
Ő szintén... vállon vereget...
Ősz int én... megyek...
Ő színt én... színtelent rendelek...


Őszintétlen... Ő szintén nem... Őszinte énem... Ő szinte kér...nem... kérnem kéne... egy őszinte nemet... legalább egyet... nem merek... esek...kelek... fenyegetek... állva várok... nem megyek... egek... mi legyek... mit tegyek... vegyek, vagy vigyek... egyek, vagy tegyek... teremtőm... nem terem tő...sem levél... lehet én vagyok gyökér...telen... velem nem lehetek őszinte... legyél Te... nekem...


Ő színt vallott... de sikert nem aratott...
hideget...meleget egyaránt kapott...
őszinte szava vág...beretva...
pedig szándéka egyenes...kegyet ma...
nem keresett... így elesett...
a harcban szerzett... sebeket...
tapasza ő...szinte...egymaga...
tapasztalata rabja... marad ma...
kell az álarc... kell a báj maszk...
őszintesége mérget áraszt...
ledobja hát... és feledi...
már ő is csak tetteti...

.............................................................................

2nd mese

Várj csendesen ücsörgött; nem gondolt, nem fontolt... csak várt... náluk ez családi hagyomány. Rest még ennyit sem tett; naphosszat lézengett... fetrengve tétlenül révedt a semmibe... ez volt a sorsa... nem küzdött ellene. Kész mindent készen kapott; igaz nem tékozolt, de nem is halmozott... kész volt, mielőtt a világrajött... nem sokat ügyködött. Tett nem tettetett; megtette, amit kell, elvárta az elvárhatót... megszerezte a megszerezhetőt... ő tette a dolgát... otthon is ezt látta... ez volt számára a normális. Terv tervezgetett; nem mindig racionálisan, de rendszeresen... ötletelt, tötre a fejét... mindig valami új dolgot talált ki.
Ők öten barátok lettek. Elfogadták egymást olyannak amilyenek... bár olykor olykor hatással voltak... húzták... tolták... fenyegették... sértegették... bátorították a másikat. Várj mindig nyugalomra intette Tervet, Rest persze egyetértett vele, míg Tett Terv mellé állt, Kész csak nézte őket és jól szórakozott.
Gyermekből felnőtté cseperedtek, eltávolodtak... elsodorta őket az élet... De Terv kíváncsi volt a többiekre...felkereste Tettet...aki nyomban értesítette a többiket is egy találkozó időpontjáról. Ők ketten el is mentek, de rajtuk kívül csak Kész volt kész találkozni... Várj-t hiába várták... Rest restelte, de nem ment el...
Ők hárman viszont megértették egymást. Terv elmesélte legújabb ötletét... Tett azt mondta: vágjunk bele... mire Kész hozzátette, ami kellett a megvalósításhoz... Megváltották a világot...
Évekkel később Tett újabb lépéseket tett, hogy másik két régi barátjukat előkerítse valahonnan. Rest-et nem találták... később kiderült hajléktalanként érte utól végzete egy fagyos éjjelen... Várj pedig addig várt, míg minden lehetősége elszállt...így végül nevéhez hűtlenül nem várt...hívta a halált...
Kész szomorú volt, hogy nem tudták felkarolni elesett barátaikat... Tett önmagát hibáztatta... Terv-et emésztette a tervtelen múlt velük kapcsolatban...
Okulva hibáikból... megfogadták... egymáshoz mindig hűek lesznek... nem hagyják, hogy bármelyikük elkallódjon...
Így mindenki tette a dolgát... terveztek... és kész...

.