43rd gondolat

Ma arra gondoltam,
jelentés...

szavak...
fogalmak...
kifejezések...
kontextus...
tapasztalat...
konvenció...

A szavak és kifejezések bírnak egy denontatív, lényegében konvención alapuló jelentéssel,
de...
létezik egy másodlagos - esetenként harmadlagos - konnotatív jelentés... amely gyakorta érzelmi töltettel - nem egyszer valós, néha empatikus tapasztalatokon alapuló átéléssel... máskor a kontextus adta lehetőségekre támaszkodva elnyert (vagy inkább elveszített) új és újabb jelentéssel rendelkezik...

mindenkinek (azaz majdnem mindenkinek) mást és mást jelent:
anya,
apa,
tesó,
barát,
társ...
ugye, ezt nem nehéz belátni (?)
és nem csupán arra gondolok, hogy a legtöbbünknek más az anyja... apja... hanem az e szavak felszíne alatt rejtőző értelmezésre... arra, amit csak neked jelent...

nagyon eltérő jelentést hordozhat továbbá a munka fogalma...
van, aki imádja...
a legtöbben utálják...
van, aki álmodozik egy fajta munkáról...
más eléri azt... és hányni tudna tőle...
van, aki megtalálja benne önmagát...
míg másoknak ez egy elkerülhetetlen rossz...
...de kérdem én: érdemes-e utálni azt, amely dolog az élet nagy részét kiteszi (?)
...és, ha tényleg annyira utálatos, akkor miért nem tesz ellene (?)
...miért nem változtat (?)
...mire jó az önsajnálat, ha nem visz előre, ha csak kesert és rosszkedvet hoz (?)
...de... ez nem szemantikai kérdés... elkalandoztam... mint rendesen...

A jelentéstöbblet legtöbbször személyes...
...valami nagyon szívbemarkolót jelent Június 29.
... mindig feldob az Állatkert kapujának látványa...
engem például felvillanyoz, amikor kesergést hallok; ez nem jelent kárörömöt, még csak azt sem, hogy kevésbé lennék empatikus... csupán ott, ahol siránkozni kéne... nekem mindig eszembe jut, hogy mennyivel jobb dolgom van, mint aki sír... így szoktam magamon is derülni, mikor befejezem önmarcangoló gondolatmeneteim... s végre szóhoz engedem jutni jobb/rosszabb énem...

Mást jelent az éhség idehaza... és mást Afrikában...
mást jelent a félelem itt... mint Bagdadban...
mást a választás nálunk... és egészen mást Észak-Koreában...
mást jelent számodra a szerelem... mint, amit én érzek...

A legtöbb fogalmat, pláne az érzelmi vetülettel vegyítetteket nehezen, gyakran félreérthetően írjuk le... nem csak, mert mást és mást jelent mindnyájunknak, hanem mert keveset töprengünk rajtuk...
hogyan írnád le a szorongást...(?)
a félelmet...(?)
a haragot...(?)
és a gyűlöletet...(?)
hogyan mondanád el, mit jelent a hazaszeretet...(?)
a szeretet egyáltalán...(?)
a ragaszkodás (?)
próbáld meg... példák nélkül... csak a fogalmak jelentésére összpontosítva...

A szavak mondatban... szituációban elfoglalt helyük szerint is mást jelenthetnek... még egy mondaton beüli vesző átrakása is újraértelmezi annak jelentését...

Kifejező és kimondottan (vagy inkább kimondatlanul) gondolkodó nyelvet kaptunk... mégis beérjük kevéssel... ritkán hagyjuk, hogy magával ragadjon bennünket a lingvisztikai áramlat... gyakran elcsépelt... unalmas módon fejezzük ki (akár értékes, és fontos) mondanivalónkat... nem támasztunk elégszer és elég igényt az írott és különösképp a beszélt nyelv változatosságára...

Dobálózunk olyan szavakkal, amelyeket nem is definiáltunk...
amelyeket végig sem gondoltunk...
amelyek félreérthetőek...

Keresem a szót, nem a jót,
csak egy odavalót...
ami épp rímel, ami tetszik,
tartalmam véka alá rejtik...
mondandóm eseti,
kegyvesztett tetteti...
keveset árul el a jelentés,
neked sok, nekem kevés...
mögöttem marad...ok el...
bújok... szemantikai elv,
húrok pendülnek kezem alatt,
kezemben remeg a lant...
alant egy érző lélek,
vele egyet és félre értek...
kétséget nem kizáró...okom,
kardinális fokon...
magyarázó, értelmező,
fejtegető, ellenvető...
ellenfelem magam,
megalázom gyakran...
nem félt...és nem árt,
ott... csak kauzális kárt,
ront...be ajtósul viskómba,
ostoba hisz strófa... hisztérika,
gondom...utóbb nevet a gondon...
velem eped... én...mondom,
ezt bontom...boncolom,
értelmező kórboncnokom,
keres és talál hibát,
mi használ, s mi árt...
végső és felső fokon,
fel nem fogom...
ne hallgass rám, csak okoskodom,
folyton folyvást gondolkodom...