44th gondolat

Ma arra gondoltam,
motiváció...

Hegyeket mozgat, sorsokat dönt el,
fantáziát izgat, megszabja, hogy nőj fel...
lendületbe hoz, és zavarba olykor,
hiánya letaglóz, megbénít... letorkol...

Mindenkit hajt valami... legalábbis eredendően kell, hogy mozgassa...
vallom, hogy az emberré válás sajátossága, hogy túl az élelemszerzésen, azaz az önfenntartás késztetésein, és az utódnemzés (avagy a szexualitás) másként fajfenntartás ösztönén... bennünket igenis motivál... ezer meg ezer dolog...
...kódolva van az emberi agykéreg egy bizonyos területén, hogy ki mennyire hajlamos észlelni a jelzéseket, amelyek ösztönzőként hathatnak... a környezeti hatások ugyanakkor felülírhatják az eredeti programot...
...a támogató... ösztönző környezet például erősítheti a kísérletezési... felfedezési... tervszövögetési vágyat... ha a szülők, barátok, testvérek, tanárok bátorítják a személyt... annak önbizalma erősödik, s végső soron nyitottabb lesz azokra a kulcsingerekre, amelyek ösztönzőként működhetnek... például könnyebben fedez fel egy adott helyzetben lehetőséget... esélyt arra, hogy abból valami hasznosat, számára kedvezőt kovácsoljon...
...míg azok, akiket környezetük nem támogat kellőképp... esetleg még hátráltat is, frusztráló... lekicsinylő... pesszimista jóslataival "neked ez úgysem sikerülhet"... nos bennük kialakulhat egyfajta gát, amely a motiváció útjába magasodva visszavetheti törekvéseik kialakulását is...

Sokakból látszólag hiányzik a cselekvésorientált gondolkodás... azaz passzívnak bizonyulnak...
...egy részük valóban lusta... túl kényelmes ahhoz, hogy tettre kész legyen... túlságosan sajnálja önmagát, így tervek készítésére már nem marad energiája...
...mások terveznek ugyan, de nem lépnek túl az elméleten... kitűzött céljaikat vagy irreálisnak... vagy túlontúl távolinak ítélik... ezért nem mozdulnak...
...megint mások csupán a valódi lehetőséget várják... lehet, túl sokáig... egy életen át a távcsőben kémlelni a vadat biztosan nem kifizetődő...

Annyi minden adhat lendületet:
...egy betegség diagnózisa sokakat életmódváltásra ösztönöz... de miért is kell addig várni (?)
...egy kínálkozó lehetőség... egy új állás... egy új vállalkozás... szárnyakat adhat...
...történik valami (például egy halálközeli élmény)... ami rádöbbenti az illetőt addigi életének szoborba dermedt tehetetlenségére... s ez új értelmet ad a folytatásnak...
...egy kapcsolat létrejötte...
...egy kapcsolat vége...
...egy álom... amiben hinni akarsz...
...egy támogató... bátorító szó... ami kinyitja addig befelé tekintő szemed... és végre olyannak látod a világot, amilyen az valójában... a lehetőségek széles tárházának... egy helynek... és száznak... ahol minden megtörténhet... még az is, hogy boldog és elégedett életet élj...

Vannak rövid és vannak hosszútávon motiváló dolgok...
...rövidtávon ösztönözhet például egy vizsga arra, hogy tanulj...
...hosszú távon gyakran a rövidtávú célokon keresztül vezet az út... mondhatni egy végcél érdekében alcélok elérésével...végső soron az élet cél...életcél... motiváció nélkül...mit sem ér...

Elszomorít az eltékozolt életek látványa... milyen lehet életcél nélkül...(?)
...nem az a gond, ha nem tudod, mit akarsz... mi és ki akarsz lenni...
...a baj ott kezdődik, amikor ezt már nem is akarod tudni... már nem keresel... már feladtad, pedig még rá sem léptél az útra...

Pedig indulni kell,
fedezz fel,
engedd a lelked,
magasztos szellemed,
hagyd, hogy szálljon,
ketrecétől távol...járjon,
és lásson,
éljen végre,
ez az értelme,
mind ezért jöttünk,
alkotni...tettünk,
elmondja kik vagyunk,
merre haladunk,
vagy azt, ha állunk,
tétován várunk,
bambán méláznunk kár,
hisz minden, mi vár,
elmúlhat már,
mert ajtód bezár...
nyiss és lépj,
tervezz és élj,
merj és tedd,
értelmessé életed...


Nem lenne jó, ha mindenki államfő akarna lenni... jó, hogy mind másról álmodhatunk... így marad hely... és lehetőség... egy teljes és motivált létezésre...