45th gondolat

Ma arra gondoltam,
törékeny...

mi nem az (?) benned...
tested és lelked,
mosolyod és fényed,
Te magad... lelkesedésed,
törékeny a remény,
a bizakvás erény,
szónoklat...költemény,
költöm én...nem élmény,
csak vélemény(em)
nem makacs...de kérlelhetetlen,
összetör egy szó, egy tekintet,
pánik a habon, tétova intett,
rettegő kalmár elmélázott,
kufár...fukar elbénázott,
gipszágyba szorult kétkedő,
bizonyosságmentes ömlengő,
erőtlenül felemelő...erő,
leejtő... lejtő... leejt Ő...
hittem...a hitben a hírben,
a rímben...rítt benn,
de hahota szédül, elszenderül...
törötten egész honi valóság végezetül...

Törékeny sorsok...sorok és poros okos nyomok...
törékeny képek...emlékek...elmélet(ek)...
törékeny képzet...képzelet...képezted...e képp...végezted...
törékeny magány...társas vagány...üres szobám...falán...az árny...
törékeny személyiség... félkész egyéniség...egy én is ég... a remény, s ég... reménység... s vég...
törékeny álom...várom... vár rom... árkon bokron át hajtom... vágyom az ágyon...vágy nyom...
törékeny érdek... féltek...és egésztek... meg se lépett életek... ékek közt a lények...s a lé a lényeg...
törékeny terek... tettet nem érek... érvek...törvények...végetek...ég veletek...

egy pillanat alatt törhet össze minden...minden csak pillanatnyi...pillanatnyi érdekek vezetnek...vezetnek a részeg sofőrök és elgázolnak...elgázolnak az ellenérvek, tehetetlen leszel...leszel törött tükör...tükör a vízen...vízen úszik el tutajod...tutajod álmokból eszkábált lélekvesztő...


3rd mese

Élveteg kevély ténfergett a téren, várta áldozatát...nem tétlenül, de félszegen lesett. Sötét ballonját sárfoltos tapasztalat tarkította; megsebzett már sóvárt és hetykét, létezőt és kvázit... járt már pórul és csúfos kudarc paca éktelenkedett hátsóján... Nem az erőset, a gyengét fűrkészte... Nem ellenfélre prédára fájt a foga... Bele akarta mélyeszteni szíve minden keserűségét az első magasztos tekintetbe... Lába reszketeg pipaszár; bakancsán vérszagú nyomok... kezében összetekert újság...abba kapaszkodott...és pajzsként is jó szolgálatot tett a hír, ha félreismerte volna...
...és jött... nézte...méregette... biztosra akart menni... nem engedett teret a csalódásnak - a legutóbbi túlságosan megviselte; hetekig kelletlen kedvesség ült arcára, egy lányka szavától.
- Ez épp jó lesz - mormolta... kardját kivonva rontott rá...lesújtott... de elhibázta... szava mellé... tekintete félre siklott... s reménybeli áldozatáról lepergett, mint vízhatlan papírról a könnycsepp.
Megállt előtte, értetlen arccal, elnyúló párás szeméből...már megint kiszökött a közöny... nem bírta magában tartani csalódottságát... míg végül kibökte: érdekes... mire a zsákmány rámosolygott, s helyeslőn kacsintva nyugtázta: valóban.
Ettől földel vált egyenlővé...nem mozdult, nem szólt, megsemmisült... Érezte ismét... vesztére rokonszenv gyúlt kandallója füstös ajtaján... már nem ártani... kérlelni vágyott... maradj... beszélj... érts újra egyet velem... De a pillanat elillant, s vele a nap... holnap...hol új nap...majd újra jön áldozatot lesni... hátha...