48th gondolat

Ma arra gondoltam,
felettem...

Felettem áll a törvény: kalimpálhatok... ellenszegülhetek...de... nem vitás... a törvény az az örvény, ami elnyel...nincs felette hatalmam... elbújhatok... hazudhatok magamnak...másoknak, hogy én vagyok a ház ura... de mások hozták, mások szabták ezt a rendet... a köz...és saját érdekükben... rend a rendért... szabály a szabványért...s lesújt szigora, ha vétek ellene...

felettem áll a konvenció: megszokás...elfogadás...beolvadás... szürke... még szürkébb... beleszürkülsz... de nem hagyod... ha az a menő, hogy nem hagyod, akkor attól leszel szürke, ha követed a trendet (?) vagy ha nem, de akkor a rendet követed, azaz elszürkülsz... paradox módon beállni a sorba éppolyan konvencionális (ma már) mint kilógni a sorból... mindenki ki akar lógni, valaki akar lenni... hogy ki (?) akárki...bárki, csak más...mint a többi... pedig épp ez az igyekezet teszi ugyanolyanná... különbözni nem akarni kell, hanem különbözni... ugye, milyen egyszerű... add magad, feltéve, hogy tudod, hogy az kicsoda, és máris különbözni fogsz... a legtöbben azért egyformák, mert nem önmaguk, hanem valaki más(ok) akarnak lenni... nem önálló entitásukat akarják kiteljesíteni, hanem hasonlítani akarnak...

felettem áll az Isten: bár nem vagyok vallásos... nem tartom magam annak...és ezt mások sem tennék... mégis... valami... vagy valaki felettem áll... nem tudni mennyire befolyásol... nem tundni mennyire dönt-Ő...és mennyire én...illetve mások...ez már sokk... egy nem evilági... egy felsőbb... egy öröktől való... lehet a neve fizika... lehet egy Isten... lehet több Isten... lehet teremtő... és pusztító... lehet sors... és lehet, hogy én magam vagyok... csak erre soha rá nem jöhetek... lehet nincs is más... ez az egész csak az én álmom... egy soha el nem kezdődött... soha véget nem érő körforgás... vagyok...

felettem áll az idő: fognám, de nem tudom, vissza nem tarthatom...és nem is fordíthatom... csak magam ellen... mert húhatom... az én bajom... ha hagyom, hogy múljon... de nem mozdulok... mint egy tulok... csak bámulok... peregnek a szemek... néznek... a mások és a percek... időm kezdi és fejezi be helyettem... ha már nem teszem...majd megteszi más...

felettem áll a ráció: esztelen gondolatom nesztelen... fel ettem eszem...ment el... hiszen... hiszem, hogy viszem... valami re...pül... és fejem...benn a veremben... fejembe verem be... a terekre éhes elmém... elmén... vele... velem egy...etlen... egyenetlen képlet... ez bennem ébred... neked ének... nekem bérem a létem... ezt kapom... az alkalmon... alkalmazkodom... felső fokon... végső soron... hozzám... tükörben az orcám... nevet rám... oly furcsán... idegen arc... nem ismeretlen a harc... de jön a sarc... a meló meg swarc... a belem ki teszem... ezt teszem velem... kenyerem nem a kegyelem... fegyverem eszement eszem...