Ma arra gondoltam,
marad-e hely...
marad-e hely a türelem termeiben (?)
az egésznapos fékezett indulat... a ki nem mondott szavak... a fel nem robban ingerült feszültséggel teli utak... a frusztrációt okozó akadályok és a be nem rúgott ajtók után...
vagy...
azok kapják... az ideges... türelmetlen... feszült... robbanásra kész énünket, akiknek egyébként a legtöbb türelem... szeretet... bocsánat... és odaadás kéne, hogy járjon... (?)
nade... akkor meg hogyan... hogyan legyen (?) teszem fel a kérdést...
ott és akkor nem lehet... illetve (ki tudja...csak épp) nem merjük megtenni... pedig többnyire kisebb a kockázata... hiszen... többet veszíthetünk otthon... csak elhisszük, hogy nem... pedig... szép lassan megölhet egy kapcsolatot az a projekció... az a kivetített dűh, amiről nem tehet... adott esetben nem is ért... nem is tudhat... de... Ő kapja...
megoldás...
1. máshol... máshogy... de le kell vezetni a feszkót... mondjuk... fusd, edzd, írd ki magadból...
2. ott és akkor... annak, akinek jár... kapja meg... legfeljebb pallérozd kissé az indulat élét... ha azt hiszed, van mit veszítened... he nem, akkor ne legyen közönség - úgy még visszavonható; talán...
de... egy biztos... ne ott... ne otthon vezesd le...
tisztelem és irigylem azokat, akik ezt ösztönösen jól csinálják... igyekszem tanulni tőlük...
marad-e hely a bizakvás tornyaiban (?)
csalódások és kudarcok után... amikor semmi és senki sem kecsegtet...
vagy épp ez ad erőt... feltölt a súlytalanság... és új ötletek, reményteli tervek repítenek tovább...
vannak, akiket maga alá temet pár sikertelen próbálkozás...
mások sosem adják fel... nem úgy, mint a dalban...tényleg...
megint mások újra, meg újra kihívást keresnek... attól függetlenül, hogy előző tervük hogyan végződött...
egyesek tele vannak bizakvással... pedig semmi okuk rá...
kettesek akkor is szerencsétlennek érzik magukat... amikor sikert érnek el...
vannak született optimisták... vannak, akik megjátszák... vannak, akik el is hiszik (és nem mindig az hiszi el, aki játsza... pedig talán jobb lenne)...
akadnak fekete-fehérben és akadnak színesben látók... mások azt látják, ami van...
bizakvásra csak annak nincs oka... akinek hanvait fújja a szél... neki már könnyű...
marad-e hely az odafigyelés ablakában (?)
vagy csak... csak magunknak jut...
tudhat-e... akarhat-e... bárki... mindenkire odafigyelni... ...a szoba közepén csüngő csillár sem világít be az árnyékos eldugott sarkokba... ki veszi hát kezébe az elemlámpát, és mászik be a pókhálós ágy alá...a szekrény mögé...ki tekint a perifériára (?)
roham... az élet... egycélú... egyirányú... öncélú... énközpontú... roham...
fejeden sisak... szemed a rostélyon át alig lát ki... pajzsod megvéd... és ki is takar egy darabot a világból... mennyi marad, amit beengedsz... mennyi, amitől nem félsz... nem félted magad (?)
hogy ne égesd meg magad... messziről dobálsz a tűzre... olyan messziről... hogy oda sem ér(sz)
marad-e hely az idő zegzugos pincelabirintusában...
á, dehogy...
az idő a legnagyobb ellenség...
sosincs elég...
mindig fogytán...
és rohan...
és lemaradsz... elmaradsz... tennéd még... de nem elég... tanulnál... aludnál... maradnál... de menned kell...
beosztanád... de menekül... kezeid közül kifolyik... nem hat rá az imátság... nem érdekli a közöny...
Te múlsz el nem az idő...
marad-e hely a szeretet padlásán...
magad... vagy...
magad... vagy... mást is képes vagy szeretni (?)
fel vagy el tölt... le vagy fel hangol... ha szerethesz...
nem a viszontszeretetért... a szeretet(t)ért... azért... akit szeretni jó...
mert szeretni jó...
gyűlölni se rossz...
de jobb szeretni... hosszú távon... több...
a világot szeretni képtelen... képeket igen... részeket... de nem az egszet... hiszen azt nem lehet... morbid lenne... szerethetnéd az aggot... és szerethetnéd a tavaszt... de hogyan szerethetnéd a pedofilt... hogy az anyagyilkost... kétes érzelem volna... perverz... nem valós... a világ egészsét szeretni nem lehet... nem teheted meg...
keress...
marad-e hely az igények tornácán (?)
elfogy-e az igény... ha elér bizonyos kielégülést...
keres-e új utat... új dimenziót...
vagy az igény csökönyös... megáll a tornácon és nem enged teret a magafajtának... azaz más igényeknek...
ha intellektuális... esztétikára fittyet hány...
ha külcsíny... a belbecs csenevész...
ha corpusa erős... szelleme gyatra...
ha reál... nem humán...
ha gondol... (?)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése