50th gondolat

Ma arra gondoltam,
kezében...

Érkezése nem keltett feltünést, halk volt és palaszürke... termetre átlagos, tartása kissé gönyeteg, de még nem beteges... inkább, mint akit a napi robot súlya nyom... modora simulékony, gesztusai visszafogottak... semmi sem árulkodott valós szándékáról...
Beférkőzött és bizalmat ébrsztett... észrevérlen vált részévé a komúnának... segített, ahol kellett, részvétet mutatott, ahol azt várták el... de kerülte a konfliktusokat, inkább tűnt konformitásra hajlamosnak, mint bármi egyébnek... Tette a dolgát... vagyis amiről azt hitték... dolog...
Ugyanakkor figyelt... mindent és mindenkit... kinek... kihez... milyen a viszonya... Olvasott bennük, nincs nehéz dolga... ehhez ért... ezt tudja... átlátni... emberen... szituáción... kapcsolatrendszereken... összefonódásokon... érdekellentéteken...
De nem avatkozik be... véleményt nem alkot...
Szavát ritkán hallatta, ha szólt nem remegett a hangja... magabiztos és stiláris elemekben bővelkedő visszafogott szónoklatait lelkesen kísérték figyelemmel... Egyre gyakrabban... már-már kérték a mesét... Ebben rejlett fegyverének titka... tekintet majd figyelmet volt képes magára vonni anélkül, hogy harsány, vagy hivalkodó lett volna... Úgy vonta be... és késztette cselekvésre a nézőt... hogy az fel sem fogta mi is folyik...
Élvezte, ahogy a hallgatóság szája nyitva... alsó ajka elernyedten... nyáluk olykor kifolyni látszott - megfeledkezvén a nyelésről - kerekre nyílt pupillákkal... élték bele magukat... az ártatlan történetek szereplőinek bőrébe...
Cseppek voltak ezek... mint amikor az arzén kimutathatatlan mennyisége évek hosszú sora alatt megmérgezi a szerveket... nem venni észre... csak, amikor már túl késő...
Egy történet... egy tanulság...
Ha nincs konkrét befejezése... azaz ráhagyja a hallgtóra, hogy gondoljon azt, amit jónak lát... csupán illúzió... nincs szabad akarat... az ilyen történet fonala vezeti a vélemény ívét... mondanivalója egy...
motívál...
...és mindig mást... és mindíg másra... attól függően, ki van jelen...
ha jelleme falat kenyér... tejet ad hozzá, hogy feloldódjon...
ha kemény, mint a kő... kever neki habarcsot... hogy kötődjön...
ha hófehér... kiszínezi... hadd tessen neki, amit lát... amit látni kíván...
Mindenki átél... azt kapja, amire szüksége van... látszólag...
egy csalétek a kelepce közepén... könnyű és csábító...
...ki ne kedvelné...
a történet másik fele (?)
...bonyodalom... két fél... vagy több... lehet mindenki fél... ha elhiszik, annál jobb... keresik a megoldást... de adva van... készen kapják... lapraszerelve... csavarhúzó és kis fantázia kell csak hozzá, s összeáll a kép...
és jön az "Aha" élmény... ettől igazán hathatós... ő jön rá (hiszi) így könnyebben manipulálható...
Maga szövi tovább a történet fonalát... úgy, ahogy azt a mesélő irányítja... Bábok lettek a bábos kezében függő zsinóron rángatózva... végig az önálló akarat illúziójával... vigyázva meg ne fojtson senkit a zsineg... mert akkor oda a móka...
És megteszik... amire egyébként nem lennének képesek... mert vagy eszükbe sem jutna... vagy merszük lenne kevés... De most erőt ad a hősi szerep... látják magukat, amint lenyesik a sárkány mind a hét fejét... és büszkék... és álhatatosak... és tettre készek...
A legnagyobb kihívás az összefonódások gordiuszi csomójának finom kibogozása... nem eshet karddal a selyemnek... az túl nyilvánvaló lenne... Elindítja... majd hagyja... de, ha kell besegít... észrevétlenül... Fordítva éppoly érdekes... ha a széthúzás ellentétes pólusait fordítja végül egymás felé... erő és alázat... végül egymásra találnak régi ellentétek... kibékülnek... És elégedetten sóhajt...
Már az egész kis kolónia úgy tesz, ahogy azt a rendező kitalálta... és mindezt miért (?) nincs egyéb indíték... sem pénz... sem föld... sem személyes... sem tárgyi... csupán a tény, hogy megteheti... ezért meg is teszi... Alkot vagy rombol... olyat tesz, amire más nem képes... úgy vesz el, hogy közben ad... igaz, nem törődik, de kedvét leli a gyámoltalan önbizalmában... éppúgy, mint a pökhendi alázatra nevelésében...
Formálni...át...alkotni új formát... Ezért jött... neki ez okoz örömöt...