53rd gondolat

Ma arra gondoltam,
sötétség...

Arathat győzelmet a fény a sötétség felett (?)

Ott, ahol a racionalitás oly mértékben plasztikus, jogosan formál kérdőjelet a gondolat, s hagy szünetet az idő fonalán, megingatva az egyensúly illúzórikus képét; mert hiszen több a sötét, mint a fény szerte az univerzumban...

peremprobléma fénnyel tölteni be a múlandót...

hiedelem és törekvés, fényt lopni, építeni belőle tornyot, az utókornak... ha marad fül, mi hallja... ha marad szem, mi könnyezze hiányát... ha marad...valami...emlék-e a fénynek...

A szellem sötétsége mélyebb kutakat fúr, mint arra képzelet elég teret biztosíthat...
Bennem egy a kérdés: valóban azon a nyelven gondolkodik (?) és hogyan... és miről...

A szellem fényessége beletaszítja az emberi fajt a kauzalitás...a priorizáció... és a materializmus vermébe... ékeskedjék nektek az okság... az előbrevalóság... és a kézzelfoghatóság...

Minden mérce... minden megméretik... fény és sötétség egyaránt...

Hozhat újat a kiművelt fő... a maga... vagy a civilizáció örömére...
...de lehet, hogy tévedek... és a sötétség... generalizált... (de)generációk sorát szüli majd... és egyre valóságshow-sabb... és egyre... bulvár... vulgár(is) lesz minden...s nem a pallérozott elme... hanem az olcsó kelme kora... vagy inkább kórja jön el... (?)

Bizakodó vagyok... nemhiába... a haladás mindig a fény ösvényeit követte... igaz néha félresiklott... eltéveszítve a túristajelzést... teremtve ezzel megannyi haszontalan és veszélyes újat... temetve ezzel a régit, s a múltat...

rombolva épít kezében fénnyel,
istenek képzelt, cudar égi jel,
képére formál ezernyi világot,
sötétből kiemel így teremt világost,
hogy nem kérted (?) hogy kényszer (?)
véred adod... földed lesz az ékszer,
hamisan csillogó...derengő homály,
félsötétben tartott emberrakomány,
világ ez...világtalan lét...elem,
fejem forgatom, de nem lelem helyem,
átkarol egy árnyék...magával vonszol,
nem hallja jajom...jaj...az utókor...


Érdemes lámpást ragadni... fényt csillantani a tekintetekben...
megmarkolni... és átrántani... a magány... vagy az önsajnálat árnyékos tornácán... ki a fényre... hogy lássa... ...bár, látni gyakran fáj... annak, ki sötétben élte az életét... égeti szemét a tudat... és sem elfogadni... sem felfogni... nem könnyű... néha képtelen... mert kép nélkül élt... nem volt előtte minta, se példa (kép)... így az árnyékban lebzselt... kavicsokkal játszott... ahelyett, hogy várat épített volna...

De a lámpás nehéz... és hálátlan teher...
nem mindig érzed, hogy arcába világíts a ködös tekintetnek...
...mert úgysem: érti... csak félre... és nem tanul... belőle... akkor meg minek... csupán a fricska kedvéért ritkán égeted (magad)

és a fény... nem áll meg... konkrétan képtelen... hajta valami elemi erő... fizikailag nincs nyugalmi tömege... csak a gondolat gyorsabb nála... de az meg hamar elfárad...
300.000Km/sec ennyivel tép...
vele szemben a sötét... egyhelyben áll... bár ki tudja... lehet, hogy gyorsabb a fénynél, csak nem látjuk a homogén sötét közegben...

Ugyanígy nehéz észrevenni a pislákoló gyertyalángot ott, ahol mindenki tűzbe akarja borítani a környezetét... zaj van... a zajban... a fényzaj is zavar... ha mindenki más és színpompás akar lenni (mert ez a trendi) az álságos...neonfény...mű... nem élő...

Végül le kell szögeznem: a fény akarat, míg a sötétség passzív...ugyanakkor a sötét még sosem nyomta el a fényt...(árnyékot is csak a tett hoz létre)... viszont a fény ha jön, mindíg elűzi a sötétséget... győz... ha hagyjuk...ha akarjuk...