54th gondolat

Ma arra gondoltam,
szikra...

Kipattan valami nagyszerű gondolat... Te elhiszed, hogy azt a pillanat szülte (?)
...vagy fenntartod annak a lehetőségét, hogy egy remek ötlet akkor is egy hosszú folyamat eredménye, ha végül... egyszercsak... úgy... jött...(?)

El tudok képzelni brilliáns elméket, amint a semmiből támadt idea rájuk ront és megváltják a világot valami forradalmi újítással... de nem ezen a földön... és nem emberi lényekkel...

El tudom viszont képzelni, hogy valaki (ember: akiből később brilliáns elme válik) éveket, sőt évtizedeket tölt el tanulással... megszállott kutatással... eltökélt gyakorlással... és... megreked... azt várja, hogy a sok tanulás... kutatás... és gyakorlás meghozza a várt sikert... de még várat magára... és akkor belefárad... kicsit kikapcsol... mással foglalatoskodik... és hirtelen "aha" beugrik... megvan az áttörés... a várt siker kecsegtet...

De mi is ez... tanulás... kutatás... és gyakorlás... megszállottság... és eltökéltség eredménye... vagy a semmiből jött kósza ötlet (?)
... a semminek annyiban van szerepe, hogy a megterhelt rendszer pattanásig feszült húrjainak lazulnia kell ahhoz, hogy átengedjék a premisszák gyermekét... kinek szűk volt a hely a szülőcsatotnában egészen addig, amíg el nem kalandozott kissé, hogy robbanni készülő intellektusa zöld jelzést mutasson a tudatalatti folyamatok magzatra gyakorolt pozitív hatásainak... és végül... mikor épp senki sem számít rá... megszületik... neve konklúzió... erős és életrevaló... génjeit a sokéves megfeszült munka fenotipusa mutatja... genotipusa maga a feszületen révedő elme...a szegekkel rögzített bokák és csuklók... a töviskoszrú... és a bordák közé szúrt dárda...mind eredmény...és ok...
...szép... a pillanat felemel... mikor beérik... és látod... megérte...

Az alkotás akkor is magával ragadó folyam, amikor szép lassan épül a mű (legyenek azok egy festmény...ecsetvonásai; vagy egy vállalkozás beindításának...mozzanatai) annak legtöbb részletét magadénak érzed...veled lüktet...benne élsz...
...de képzeld el, amikor valaki belök a folyóba... Te már készültél rá, hogy úszni fogsz... de már-már kezdtél letenni róla... és akkor... a múzsa tiszta erőből billent hátsón... olyan a felismerés... mintha a jéghideg víz "tűkkel" szürkálna... egy pillanatra eláll a lélegzeted... és... és hazértél... harmatos eufória csepp gördül le halántékodon... beleremegsz a kéjes borzongásba... nem érted, miért nem jöttél rá hamarabb...

A szikra... jutalom... nem jár bárkinek...