55th gondolat

Ma arra gondoltam,
megváltoztat...

Mi nem (?)

Szinte minden... ha elégedett vagy (magaddal...a helyzeteddel) nem könnyű megörízni azt;
magad...
arcodat...
állás...és...töréspontodat...

...nem maradsz örök... bár szeretnéd...

Megváltoztat a kor... ahogy csecsemőből gyermekké cseperedsz... magába szippant a családi kötelék... kezdetben Apa és Anya... Tesó...és azok hatnak rád, akik a közvetlen környezetedben vannak... mind rajtad hagyják ujjlenyomatukat... akarva-akaratlan... levakarhatatlan...
...gyermekkorod gödreiben...és magaslatain átesel a pubertás hormonális és identitásbeli változásain... keresztülverekeded magad az első szerelem-és csók eredjén... tanulsz... vagy nem... lázadsz... vagy beolvadsz... változol... megváltoztatnak... haverok... barátok... szerelmek... tanárok... egyre kevésbé apu és anyu...
...tovább szocializálódsz...gyermekből... fiatal felnőtté válsz... még nem nőttél fel teljesen... ez a posztadoleszcens időszak... modern kategória... korábban erre keveseknek adatott lehetőség... ma már húzhatod az időt... de vajon kihasználod-e (?)... hatnak rád a trendek és az elvárások... az elvárás sok(k)... ez vagy kívülről... vagy belülről jön... talán ebben a korban hathatsz magadra a legtöbbet... keresed a(z) arcod... a nemed és az igeneket... a helyed... a pályád... földút lesz... vagy autópálya... száguldasz felfelé... vagy elakadsz a kátyúkban... rajtad és azokon áll... akiket hagysz... hogy befolyásoljanak Téged és a sorsod alakulását...
...egyszer csak felnősz... onnan tudod, hogy megtörtént, hogy már tudod... nem csak hiszed... hogy mi a dolgod ezen a földön... ha ez nem történik meg... akkor valami félresiklott... ha már nem keresel... de még nem érzed biztosan (sőt biztos vagy benne, hogy nem) ez a helyed... akkor vakvágányon vagy... onnan vagy erőt veszel magadon... és újratervezel... vagy... ki tuda (?) tényleg ki (?) mindenesetre ebben a helyzetben nem irigyel senki... semmi sem hat rád, csak a negatív dolgok... maguk alá temetnek... és a romok alatt éled az életed hátralevő (ki tudja, milyen hosszú részét)...viszont, ha sinen vagy... tenned kell azért, hogy ott is maradj... néha a sin gyorsabb nálad... nehéz követni az eseményeket... csak naprakészen maradhatsz talpon... csak, ha tényleg azt akarod csinálni... amit... akkor hat rád a motiváció... hajt az öröm... és kevés dolog terel el...
...és megöregszel... ha mákod van még azelőtt eltávozol, mielőtt elveszítenéd a méltóságod... ha nem... igyekszel tartani magad... ha nem... szánalmas vége lesz... hatással van rád egészséged - igaz ez korábban is igaz - és az életminőség, amely lassan (vagy gyorsan) de bizonyosan romlik... ez nem jelenti azt, hogy ne lehetnél boldog... ha hagyod, hogy hassanak rád az üdvözítő dolgok... örvend a lelked és nem sajnálod magad... lehet szép is az öregkor...
...végül eljön a kaszás... megváltoztat mindent... elnémítja orgonád sípjait... forró ólommal tölti meg... leránt a sötétbe...

A hatás elkerülhetetlen... csupán az a kérdés milyen irányban hagyod befolyásolni magad... igaz, néha nem Te döntesz... kiengeded a gyeplőt a kezdből... és csak remélheted, hogy nem kerül rossz kezekbe ilyenkor az irányítás...

Változni... szeretnél (?)
néha nem engednek... mert megszokták... megszoktak...
reflekszes reakciók... falak közé szorítanak... konvenciók...
és nem értik... mi történt veled... ha nem úgy viselkedsz, mint szoktál...
talán egy új közeg... talán elfogad új valódban... új valóban (?)
elárulod magad... mert nem érett meg a változás... ugyanaz marad(sz)...
biokémiai változások kellenek egy valódi pálforduláshoz... valami zavar... valami trauma... az képes erre... az ember maga, csak nagyritkán... hiszen milyen indítéka lenne különben...
a kapuzárási pánik is ilyen hormonális fordulat... akár a tinédzserkor...
vagy a hormonok... vagy az idegrendszer... vagy mindkettő... de nem az akarat az...
ez nem szomorú... ez tény... és, ha mégis képes vagy rá... vizsgáltasd ki magad ;o)