56th gondolat

Ma arra gondoltam,
elutasítás...düh...alkudozás...depresszió...belenyugvás...

nem én...nem az enyém,
ez nem diagnózis, csak vélemény,
tévedés az egész,
engem kór nem emészt,
nincs semmi bajom...
mondhat bármit; ostoba majom,
rám akar ijeszteni,
nímand...senki,
félcédulás...okafogyott...
látom könyvem megkopott,
ragasztott enyves lapok,
még egy napot akkor is lopok,
ha kell felteszem tétre,
csak mondja meg végre,
mit kell tennem, bevennem,
mielőtt elhallgat bennem...
harangjátékom...keserű,
dallam; nekronomikon mű,
szakadékom alján...nyom,
velőtrázó magányom...
de odaát vár rám a fény,
kezébe vesz majd égi lény,
leple selyem nyugalom,
mennybe emelsz angyalom,
hallom lépted...várom érkezésed,
az emlékkel tűnök el...véled...végleg...