62nd gondolat

Ma arra gondoltam,
a világ kicsi... én meg nagy vagyok...

az egocentrikus világkép nem is annyira új gondolat, semmint inkább az emberi nembe kódolt alapvető tulajdonság...
nincs kollektív akarat... sem kollektív tudat...
egyedi genotípusú entitások vannak...
prototípusok...
látszólag hasonló... mégis egyedi... darab(ok)
magukban... egyedül... azt érzékelik...
csakis azt... amit látnak... hallanak... tapasztalnak...
mit sem tudnak a mellettük élő többi entitások valós tapasztalatairól...
vannak ugyan remek beszámolók... és leírások...
és egyesek remek szenzorokkal rendelkeznek... empatikusok...
mégsem tudnak semmit a saját világukon kívül...
nem tudják, mi van a fal mögött...
nem érzik a másik fejfájását... vágyakozását... magányát... örömét...
csak befelé tudnak valóban tekinteni... sokan még befelé sem...
az introspekció nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre gondolnánk...
befelé... magunkhoz... hazaérkezni nem mindenki képes...
mert nem hagy elég időt...
nem fecsérel ilyesmire elég energiát...
túl materialista... túl önbecsapó... túl gőgös ahhoz...
de van, aki képes... mégsem tud élni a lehetőséggel...
az önsajnálat... és önmarcangolás kalickája tartja fogságban...
magasba vágyó szelleme a palack alján hever...
és megint mások tudnak élni a kis világ nagy lehetőségeivel...

a kinti világ kicsiny...
minden odabent létezik...
ha az nem volna...
a világ is megszűnne létezni...
fényeddel együtt a külvilág is kihuny...
addig létezik minden, amíg jelen vagy...
legyél hát része...részese...
ami odabent formálódik...
meghatároz mindent...
vannak ugyan áthidalhatatlan helyzetek...
de reméljük nem kerülsz olyanba...
minden más benned kezdődik...
még az is...ami látszólag rajtad kívül dől el...
és ha odabenn valami elindul...
érdemes beletekinteni a folyamatba...
hiszen ez az egész rólad szól...
hogy is hagyhatnád figyelmen kívül...
a változás ellenőrzés nélkül...
kontrollálatlanul... zuhanó kőre hasonlít...
nem tudni hová esik...
az irányított, kézben tartott változások...
szárnyalnak...és oda érkeznek... ahol a céljuk... rendeltetésük van...

..........................................................................


Tenyeremben elfér a világom,
ezért folyton folyvást vigyázom,
mert, ha a tenyerem bezárom,
összetörhetem a világom...

Világom él, bennem neked dalol,
hallhatod már, csak figyelj jól,
megtalál a dallam, ha nem vigyázol,
benned is megszólal valahol...