81st gondolat

Ma arra gondoltam,
egészlegesség...

pillanattöredékek mozaikdarabkáinak rakosgatása,
az egymáshoz illőnek tetsző részletek összepróbálgatása,
a színtelen kiszínezése,
a színes fakítása,
a sötét árnyalatok még sötétebb tónust kapnak,
a ragyogó sem érdemli régi fényét,
úgy történt (?)
vagy másképp (?)
az emlékezet átszab,
átformál,
meghamisít...

a tudat résén keresztül érzékelt valóságnak hitt élmény...
tudattalan folyamat,
vagy kézben tartott akarat... az akarat illúziójába kapaszkodva,
markolva a semmit,
kitöltve vele,
egésszé téve,
a vákuumot...

éket ver a fantázia,
beékelődött intellektus döcög,
kapar, mint eb, ha dolga vége,
pedig még keresi helyét,
egymaga igaz... társas közeg(b)e(n) hamis képeket rajzol,
sosevolt elvárások falai közé szorult makula...

kibontott ajándék, már nem okoz meglepetést,
örömet is alig...
ha már nem érdekes... szemétre kerül,
egyszer mind...
amíg új vagy még csak ábránd... fókuszál rá a vágy...
de kézben tartva... tulajdonba véve, már csak egy... a sok közül,
jobb a vágyódás a birtoklásnál...
legalábbis a vágyódás tárgyának... és neked (?)

egésznek született,
egészként élt,
és egészben megy majd tova...
nem hiányol semmit,
és őt sem hiányolja semmi,
nélküle és vele egyaránt teljes a kép,
ezek vagyunk... mozaikdarabok egy színes-szürke társas-társtalanjáték szereplői...
velünk kezdődünk és érünk véget... magunknak egészleges...
mindenki másnak mellékes,

csak egy darab, egy elpazarolt, egy elvesztegetett lét...
priorizált vágyak,
dekadens értelem,
csökkenő lendület,
a maradéktalan értelmetlenség,
a mélyből a magasba tekintő sóvár tekintet...
akiről azt hiszed odafent áll... mélyebben van, mint Te magad,
mert a giccs nem öröm,
a materiális élmény rövidtávon kihunyó vulkán,
csak hamu marad... alatta a kihajszolt akarat...
elégedetlen, csüggedőn szemlesütve gubbasztó...
az irigyeket kerülő, értetlen értelem,
a keresett kereset nem sokat... keveset ér,
keservet hoz... keretet nem ad... kereket oldana,
de beleragad a biztonságosnak hitt állandóság mocsarába...

kevesen keresik az igazi értelmet,
tárgyakat,
vagyont,
hírnevet,
hatalmat hajszolnak...
pedig az "egész" ettől csak üresebb,
nem, mintha mindez nem értelemnek látszó morzsákat szimbolizálna,
és az életet gyakran feláldozzák egy végcél elérésére...
egy pontot kergetnek... egy hosszú kínkeserves vonal mentén...
a folyamat háttérbe szorul a pillanat mögött...
...pedig a valódi cél... az élet... és nem a vég.

80th gondolat

Ma arra gondoltam,
előmunkálatok...

Gyakran (szinte mindig) egy eredményt megelőző munka nagyságrendekkel több, tovább tart, mint az eredmény hatóideje, avagy az az időtartam, ameddig annak hatását érezzük...

Melyik fontosabb tehát, a végeredmény, vagy az azt megelőző feladatok sora (?)

Jobban tesszük, ha az előmunkálatokban keressük az öröm forrását...

Persze ez ismét az általam sokat emlegetett "önmagában jutalmazó cselekedetek és tevékenységek" sorát erősíti... nincs mit tenni - ez a vesszőparipám... jobb élvezni a robotot, mint nyafogni annak súlya alatt.

Ha az út maga az öröm, szinte már mindegy is mi van az út végén...

79th gondolat

Ma arra gondoltam,
kooperáció...

együttműködésben ébredő tudat, ritka varázshajtás a egocentrikus erdő sűrűjében...

egymagad boldogulnál,
még el is hiszed... míg falhoz nem érsz... vagy szakadékhoz...
akkor meg kapálózol, mint az örvényhúzta muslica,
elkel a segítség...

együtt működik a világ, s nem egyedül...

persze zavar, és bosszant, mert lassít és hátráltat...
mert nem vagy egyértelmű:
nem fogalmazod meg, mit akarsz,
még magadnak sem - nem veszed a fáradtságot,
csak elvárod... hogy kitalálják a gondolataid... de ez nem fog megtörténni,

egy hang a zajban... vagy harmónia egy zeneműben (?)
egybehangzó vagy kaotikus, zűrzavar (?)
választhatsz minden pillanatban, amikor kapcsolatokat:
létesítesz,
mozgatsz,
szüntetsz meg...

vannak, akik azért jöttek, hogy kerékkötők legyenek,
akadályt jelentenek, még ha nem is ez a szándékuk...
észlelni az ilyen veszélyforrást... prekoncepció gyártás,
előbb döntöd el, hogy kikerülöd, minthogy tudnád biztosan...
erre jók a sémás attribúciók... meg arra, hogy kimaradj egy csomó jó dologból...
de mindennek ára van...

konstruktív összhang... az élet mozgatórugója...
kiegészíteni egymást...egy mást...nem magaddal törődve...
csavarrá válni a gépezetben...
olajozni a folyamatot...
egy irányba evezni... mind...
és közös célért... közösen dolgozni... közösen örülni...

.......................................................................................................

Magam vagyok,
bennem ragyog,

78th gondolat

Ma arra gondoltam,
hős...

ahol az együttérzés sivatag,
ahol sekély a becsület, s tagad,
ahol belédszorult rezzenéstelen szavak...
...torkodban száraz vízesés szalad,
ott éled a hős...ott éled ki magad,
ott éned árnyékából semmi sem marad,
akkor kiált... mert kiállt az igazért,
akkor hős... mert nem szalad vigaszért,
akkor veled maradsz... magányod magaslat...
...dombtető kilátással magadba,
amikor felé(d)emelkedsz, nézőpontod más,
amikor kívülről szemléled már nem megalkuvás,
amikor éber és érett az objektivitás...
...tekintetedben szikrányi naivitás,
mert hiszed a tett súlyát...
mert vállalod szavad árkát...
mert kalauz leszel saját labirintusodban...
...(meg)vezeted magad árnyékországban,
onnan egy irányú erdő... kerek,
onnan kiutat nem találsz, de nem is keresed,
onnan jön a hős a peremen...
...új entitás születik idebenn,
akinek járása egyenes... akár szava,
akinek már nem egyetlen célja egoja,
akinek több jut, ha ad...
...mert fényben marad,
hős nem születik... sorsát rontja,
hős nem hiszi, hogy az... figyelmét másra fordítja,
hős lehet bárki...
...csak az nem, ki mindenáron hőssé akar válni.

77th gondolat

Ma arra gondoltam,
újrakezdeni nehéz...

amilyen közhely, olyan igaz.

újrakezdeni... bármit, legyen az még oly kedves is (nekem, neked, nekünk) nehéz...

hogy miért (?)
mert törvényszerűen semmi sem folyik a végtelenségig:
a szívem is megszűnik dobogni,
az idő is megdermed,
a tér sem folytatódik egy ponton túl... a semmi is véget ér.

de az újrakezdés öröm, amennyire erőfeszítés, éppannyira boldoggá is tesz...

sérülékeny állandóságot őriz a féltékeny borzongás, nem engedi kilépni medréből az áradni kívánó ziháló verejtékfolyamot... magához öleli, szorítja... fogja önnön kezét... önnön fogja... marad, s visszatér a tékozló gondolat, idea nem teremt holnapot... stabil alap az ingoványos hétközi rohanásban... körforgás... szédítő... émelyítő... mégis szükséges... mégis ragaszkodsz... nem engedsz belőle... mert... Te magad vagy...

ha tátongó űrt hagy, ha kérgesre marja lelked jobbik felét hiány(a) ne restelld bevallani...
...nem neked, magamnak okozok örömet, ha Te is kedved leled benne, magadat szórakoztatod...
ez rólam szól... de lehet, magadra ismersz...

............................................................................................

egy könnycseppnyi térfogatba zárt érzelem,
több és kevesebb, mint az életem,
lopózva közelít felém,
úgy hasít belém,
keres a szó,
a jó,
igen,
itt nekem,
felkavart értelem,
záporban kavargó véletlen,
szélhátán utazó vándor... féktelen,
zuhanok könnyem tavába nyughatatlan létemben...

76th gondolat

Ma arra gondoltam,
tétova szalmaláng...

medertelen sodródó patak,
benned semmi gőg sem maradt...
magadra zárt rácsod rázod,
az utat, az utad nem találod...
fúj a szél, s arra indulsz,
kezed tördeled úgy izgulsz...
de tenni többet indulásnál,
nem mondták, hogy mit csináljál...
törtetőn toporogsz,
magadban motyogsz...
mennél tovább, de sötét van,
az élet labirintusában...
biztosra mennél, de az nincs,
már a valószínűség is kincs...
csalódottan csüggedsz magadnak,
a sorsod nevezed igaztalannak...
pillanatnyi szerelem,
kis heget hagy szíveden...
holnap új szelek fújnak,
indulhatsz új útnak.

75th gondolat

Ma arra gondoltam,
mennyi minden számít...

Számít a felszín,
és számít a lényeg...
számít a külcsín,
ás számít a belbecs...
számít a háttér,
és számít ami előtérben van...
számít a múlt...
és számít a jövő(kép)...
számít a mentalitás,
és számít a habitus...
számít az intellektus,
és számít rálátás...
számít a készség,
és számít a képesség...
számít a modor,
és számít a becsület...
számít az ízlés,
és számít minden értékitélet...

feltétel nélküli szeretet,
feltételhez kötve...
megérint és ha kell elenged,
velem van, de nem a terhemre...
kitart mellettem, és nem betart...csak ígértet,
helyettem tesz, ha nekem...nem megy...
belekarcolta monogramját életfám törzsébe,
számít minden...és semmi se számít,
feltétele egy van csupán...szeret(ni) tudni kell,
ölelni a párnát is lehet...
kezét a szél is markolhatja...

de bennem...Ő él...

74th gondolat

Ma arra gondoltam,

hosszú... hosszú napok...

Rövidebb-e avagy hosszabb az élet azáltal, hogy keveset alszunk (?)

Az élet azon része, amit alvással töltünk (bár vannak nyilvánvaló ellenérvek is) elpocsékolt szelete létezésünknek...

Nincs valós aktivitás...

nincs szándékos alkotómunka - bár látens folyamatok zajlanak ilyenkor is... a tudatalatti és a memória... közös munkája... a szűrők sokasága megzabja az ébrenlét minőségét is...

nincsenek élmények... csak zürzavaros látomásszerű villanások...

nincs semmi, ami értelmet adna a létezésnek...

Ezzel szemben az ébren töltött idő...

...a Tiéd...

akkor vagy aktív...

akkor alkotsz...

akkor szeretsz...

akkor küzdesz...

akkor élsz...

Az ébrenlét valósága néha fájdalmakkal terhes...

egyesek szivesen menekülnek álomországba...

de a valóságtól való ilyen elrugaszkodás...

ritkán vezet akárhová is...

Az ébren töltött idő alatt gyűjtött élmények képezik emlékezeted... s benne mindent, ami vagy...

Az alvásra pazarolt idő... annak pihentető... regeneráló hatásával együtt is... csak vákuum a teljesség helyett... kiszippant a valóságból... eltávolodsz a realitásoktól... ami olykor csábító... és valószínüleg szükséges is... de kevés eredménnyel kecsegtet...

a pihenés önmagában még nem ok...

inkább csak következménye annak, hogy nem tudjuk kezelni a testi és/vagy szellemi fáradtságunkat...

többre is képesek lehetnénk, de az is fáradozással járni... helyette inkább a pihenést választjuk...

Állítólag az alvásmegvonásba bele lehet halni...

azt is mondják, hogy aki kevesebbet alszik, hamarabb meghal...

de vajon mennyivel (?)

ha valós számokkal számolhatnánk, alapul véve az alvási idő azon tulajdonságát, hogy nem számítható az élet idejébe, akkor a végelszámolásnál... lehet, hogy mégiscsak többet élne az, aki kevesebbet alszik... mint az, aki többet, és látszólag (ha csak az életkorát nézzük) tovább élt...

Kelepce vár miden éjel,

ékezik a sötétséggel,

ha hagyod elnyel,

tehetetlenül fekszel,

nem ereszt el,

csak reggel,

órákat vesz el,

életedből...ezzel,

hallgass rám, s kellj fel,

harcolj az erővel,

éberen ép ésszel,

maradj ma éjel,

dacolva veszéllyel,

életedet érd el,

öleld két kézzel,

élj...tudatodban érj fel...

73rd gondolat

Ma arra gondoltam,
vár az út...

készülök egy hosszú útra,
de elmém nem dobom a kútba,
ki nem kapcsol... nem tud míg él,
azon kattog... hogy legyen még...
több...és jobb...hogy hozzam ki,
a legtöbbet...a legjobbat...neki(k)

bizonytalan a kapcsolat... egy messzi ország hálójában...
remélem elér idáig a gondolat... és teszik, amit kell valóban...

Keleti élmények,
várnak még fények,
kápráztató képek,
de attól nem félek...
hogy végül megégek,
elmerül a lélek,
vannak útitervek,
igéző térképek...

ha nem tudnék rendszeresen beírni...az nem azt jelenti, hogy megszegem a 1st gondolatban tett ígéretem...

mindenki azt őrizze meg rólam emlékeiben, ami a leghűbben jellemez számára...

72nd gondolat

Ma arra gondoltam,
közömbösség... félegészség...

azzal biztatom magam: közömbös vagy(ok),
hátha elhiszem, s megnyugodhatok,
mert, ha nem csüng betonvas lelkemen,
koszorúm nem fonják lelkesen,
hamvam még nem fújja a szél...szerteszét,
kemény koppanó érmeként...neszét...
vesztve állandó hitem...mert elhittem,
tükrömben az arcot még ismertem,
Óh, istenem...várom kerregő dalod,
verklimet hajtsd még... hajtom, ha hagyod,
magam vagyok... nem tol hátszél,
a szem beszél...szembe szél... regél...
lesz fal sok... szögesdrót... aknamező(n) vagyok
ragyogok... hiába árnyékolnátok, ezt elb...sztátok...
velem van baj tudom... de így akarom,
nem elég a középszer... nem mondhatom elégszer,
vagy mestere vagy annak... vagy beárnyékolnak,
mert örvényként húz... a közöny...zúz a köbön...
beléd költöző fakó arcú... hosszú szarvú idegen...
volt már idebenn.. de (most már) tőlem idegen...
meg sem ismerem... csak fel... de nem kedvelem...
ő sem engem... nem bírt velem...
így közönyöm respektál... és inkább tovább áll...

.....................................................................................................

Volt egy hang az éterben... keringőt táncoló lelkemben...
halovány véletlen... lehet, hogy tévedtem...
kinéztem, s elmentem... benéztem, s megettem...
emlékbe eltettem... nem sokat vesztettem...
kesergő éretlen... szavát nem értettem...
vakmerőt terveztem... de lehet, elcs..sztem...
álmomba szerettem... bele, s nem tépődtem...
kell-e...megtettem... kapcsolatot felvettem...
ezer személlyel... nagy szenvedéllyel...
hajtom ésszel... hajtom szívből tűzzel...
de, ha nem ér el... egy szintet... fel kell...
hogy tépjem... ajtómon a féket...
de nem... akartok látni... engem...
abban az elememben...
ne hagyjatok kételyt... hogy jól döntöttem...
jegyezzétek a tételt... mit öntöttem...
rátok mérgemben... visszafogott én benn...
tépi láncát a féketlen... ha kiszabadul... a féket nem...
csak a lelkedet taposom szét...
nem hallasz több biztató mesét...
mert ha most nem érted neked ez miért jó...
megmutatom... ott az ajtó...
kap még egy esélyt a dalunk...
örökké szólhat...ha mind egyet akarunk...
szólhat és zenghet... ahogy szereted...
mert ez nem az én álmom... de megteremt(het)em neked...

71st gondolat

Ma arra gondoltam,
üresen hagyott lapok...

ennek a lapnak üresen kellett volna maradnia.

nem mintha "olyan" üresnek érezném magam.

az üresen hagyott lap üzenete hasonlatos a ki nem mondott szavakéihoz.

üres lappal: tiszta lappal (tabula rasa) kezdeni; fikció, azaz mégsem.
csak kevesen mernek új, a korábbitól teljesen elszakadt életet kezdeni.
képzeld el, hogy egy nap felkelsz, összecsomagolsz, viszel elég pénzt az első pár hétre-hónapra, s elindulsz.
felszállsz az első vonatra, s addig utazol, amíg a kedved tartja, majd ott leszállsz.
egy másik település; valami egészen különböző korábbi életteredtől.
keresel szállást, és munkát, és új ismeretségeket.
egy új élet.
egy üres lap.

na, ezt nem teszi senki, legfeljebb, akinek menekülnie kell - de az más.

üres lap minden nap,
estére új színt kap,
mintát, kedveset,
borongósat, rímeset,
dallamos altatót,
éjjelre megnyugvót...

minden nappal kezdetét veszi valami biztató, valami új dolog, amit észre is vehetsz, ha kellő nyitottsággal közelítesz a világ, és aznapi üres lapod felé...

70th gondolat

Ma arra gondoltam,
vagy belülről jön... vagy megette a fene...

sokan...
legtöbben...
szinte mind...

teszik...
azt, amire sosem vágytak...
amit tesznek...
nem ők...

őszintétlen létezésük fáraszt...
mímelik...
tettetik...
de ők maguk sem hiszik el...

irigylem azokat, akik "csak úgy" látszólag hosszas gondolkodás nélkül teszik, amit kell...
és látszik...
magukat adják... illetve teszik bele...
mert...
belülről jön...

az őszinte elhivatottság (gyakran) inkább különc... szokatlan... megmosolyogni való tulajdonságnak hat... de csak azért... mert képtelenek elhinni, hogy valamit tiszta szívből lehet csinálni...

az önjutalmazó cselekedetek... tevékenységek...
azok, amelyeket nem hajt semmi egyéb késztetés (becsvágy, siker, elismerés, pénz)
hanem maga a cselekmény... a tevékenység maga okoz örömöt...
na...
ezeket lehet teljes odaadással végezni...

ha nem azért írsz...
festesz...
zenélsz...
hogy megfelelj...
hogy sokat keress vele...
hanem az írás... a festés... a zenélés öröme mozgat...
akkor tudod...
akkor hazaértél...
otthon vagy abban...
mert belülről jön...

ez persze nem azt jelenti, hogy ne élhetnél abból, ami tényleg Te vagy...
csupán... ez baromi nehéz...
elnyom...
megváltoztat... az elváráshad...
a vélt vagy valós kritikák... és megőrizni önmagad...
azt, ami belülről jön... nem könnyű...


5th mese

legtöbben szürke... robotok...
hiszik egyéni(ség)... és persze, igaz...
de szürke a szürkében... elvész a szem elől...
piszkos kis mindennapok...
beleunt élet...
kedvtelen ébredés...
kényszerszülte vánszorgó percek... órákká duzzadó magány...
verejtékben úszó... akarat...szegény...
feledett álmok... temetett vágyak...
szürke a szürkére talál...
szürke életet...
szürke utódnak...
a nap halovány...
komor árnyákként nehezedik tudatára a remény...
kezdeni mit sem tud vele...
ezt nem tanította senki...
felhőből kavicsok...
egén sivárvány... színtelen...
zajláda színes...álmot küld szürke szemére...
valóságot sóz...
hinti a púdert...
elhitet... nem tanít..
csak venni...
meg...és el...
tanulhat(sz) lopni... és csalni...
hisz vezető hír adó...
együtt a család a színes, zajos kábító doboz vibrálása...
zümmögésre készteti amúgy is alvó neuronjaikat...
apa szürke...
anya szürke...
szürke minta...
szürke kalicka...
ajtó(d) nyitva...
mégse szállsz...
csak állsz...
nem ki nézel... csak le...
elrugaszkodván önbeteljesítve szkeptikus jóslatod... zuhansz...
míg padlót nem fogsz...
így ráfogod... ott a helyed...
és tényleg...
ha elhiszed...

69th gondolat

Ma arra gondoltam,
néha nagyon mély...

Az élet mindennapi ambivalencia...
pillanatonként változó impulzusok...
stimulálják az affektív receptorokat...
ha beengednéd az összes hatást... nem lenne két egyforma pillanatod...

borulékony állapot... nincsenek konstanciák...
nincs egy szilárd kapaszkodási felület...
...mintha egy üvegpiramison akarnál felmászni...

környezet... szörnyeteg... támad szekundumonként...
emocionális kapudba őrt állítasz...
útját állja a kisebb betolakodóknak...
megálljt parancsol a felületes... kevésbé fontos dolgoknak...
karanténba tereli az aggasztó, ugyanakkor megoldásra váró teendőket...
de egy mély érzelmi töltetű atomvillanásban porrá hamvad...

ajtód nyitva... a lidérc arca vigyorba torzul...
szabad a bejárás... csontos kezét mártja lelked tavába...
érzed mélyen... legbelül markol beléd...
ki akar tépni egy darabot... ki is tépi, ha hagyod...
véreres tekintete eszeveszett elszántsággal karmolja elméd tábláját...
karmai sikolya... hasít füledbe; azt sírja: szar az élet!

ha hiszel neki - ideig-óráig, vagy végleg - véged...
belök egy mély verembe...
az élet hiábavalónak... értelmetlennek...
minden feleslegesnek tűnik...
és csak rajtad áll, ki tudsz-e mászni...
lehet, hogy segít valaki - vagy legalábbis úgy tesz, mintha...
de magadnak kell kiutat találnod...

mély... nagyon mély lehet a gödör...
lehet, csak egy pillanatig tart...
mert erőt veszel magadon és elrugaszkodsz az aljáról...
de lehet, hogy belesüppedsz az önmarcangolás mocsarába...
és minél jobban kapálózol, annál mélyebbre süllyedsz...

akárhogy is legyen, minden minutumban lesben áll, támadásra készen...
hogy letaszítson szilárdnak hitt talajod szakadékának pereméről...
a mélybe...

68th gondolat

Ma arra gondoltam,
ahogy a szerep megkívánja...

Az élet az alkalmazkodás iskolája...
alkalmazkodsz önmagadhoz...
munka és/vagy iskolatársaidhoz...
és nem utolsó sorban szeretteidhez...

Az alkalmazkodás szerepekbe kényszerít - bár ez gyakran nem valódi kényszer... csak a szó átvitt értelmében vagy belegyömöszölve az éppen adott szerepedbe...
...néha Te magadat...máskor mások hatnak rád... úgy, hogy a szerepben maradj...

Mindenki legalább három szerepet tölt be...
vagy mondhatnám úgy is...
mindenki életében legalább háromféle elvárás érvényesül:
- az első - és naiv módon higgyük azt, hogy a legfontosabb - az önmagunk állította elvárástömeg... ami kiemel a tömegből... és egyben agyonnyom, ugyanakkor inspirál, ha valóban komolyak az elvárásaid magaddal szemben... ezek az igények visznek előre leginkább, az ezekből következő szerepek az érdekedet szolgálják... de a szerepelvárás önmagában kevés (mindenki más akar lenni, mint a többi... ez kevés) kifundálni... és közben mégis ösztönösen tenni, amit kell... na, az valami...
- a második a társadalmi normák kerete... a nemed ugyanúgy keretbe foglal, mint a testalkatod... vagy az életkorod... a státuszod... a hivatásod... mind-mind szerepeket határoz meg, amiktől eltérhetsz ugyan... de abban nem lesz köszönet... ...a nonkonform aktivitás retorziót von maga után... lehet kiközösítés... ellenszenv... közröhej... vagy csak valami megmagyarázhatatlan ellenállás... akadályok a semmiből...
- a harmadikat azoktól kapod... vagy azok kedvéért vállalod, akik fontosak számodra... nekik legalább annyira meg akarsz felelni, mint önmagadnak... néha még jobban is... de van, mikor (dacból) csak azért sem... ...lényeg, hogy ez egy más szerep... intimebb (nem a szó szexuális értelmében)... sokszor őszintébb... vagy épphogy nem...

Száz a szerep...
reggel felkelsz (melletted a párod) neki szerepelsz... (pár vagy)
mosdó (magadban) önmagad adod... (Te vagy)
utca (járókelők) elszigetelődsz...de udvariaskodsz... (egy vagy)
kocsiba ülsz (bezárkózva) szabadon idegeskedsz... mindenki hülye (?) (állat vagy)
suliba/munkába (társak között) hozod a megszokott formád... (társas lény vagy)
ugyanitt (teljesíteni kell: főnök, ügyfél, tanár) automata...vagy profi (robot vagy)
beugrasz veszel valamit (a pénzedért nőnek az elvárásaid) megkövetelsz (vásárló vagy)
találkozol (egy igazi baráttal) felszabadultan... (őszinte barát vagy)
haza érsz (vár a társad) megadod, amit elvár (szerető vagy)
elalszol (álmodsz) messze minden kötöttségtől (egy másik ember vagy)

67th gondolat

Ma arra gondoltam,
egy gombnyomás...

egy gombnyomásra a valóság,
egy pillanatra apróság...
egy gombnyomásra a halál,
egyetlen ember, ki kiáll...
egy gombnyomásra tőled,
egymagam ölellek...
egy gombnyomásra más lesz,
egyenletesen élhetsz...
egy gombnyomásra boldog
egykedvű bolondok...
egy gombnyomásra megvesz,
egyetemes tétel, hogy szenvedsz...
egy gombnyomásnyi létezés,
egyetlen esély a fékezés...
egy gombnyomástól félek,
egyenletem félszeg...
egy gombnyomás van... mégsem,
egyéni az érdek...kérdem: miért nem (?)
egy gombnyomás a válasz,
egyet...csak engem válassz...
egy gombnyomás a döntés,
egyszerű hátba döfés...
egy gombnyomásnyi élvezet,
egymagadban élvezed...
egy gombnyomás a világ,
egyszer(ü) minden hibád...
egy gombnyomás és elvesztél,
egy...két...há... így lesz tél...
egy gombnyomásra működik,
egyvalakinek eltűrik...
egy gombnyomás és itt a vége,
egyetlen egyszer sem jártál a végére...
egy gombnyomás, s a kukacok,
egy isten tudja...hol vagyok...
egy gombnyomás volt az egész,
egy élet...egy lélek...és kész...
egy gombnyomásra vársz,
egyszer hagyja abba már...
egy gombnyomás és végeztem,
egy pontot...pont ott éreztem...

66th gondolat

Ma arra gondoltam,
moratórium...

Lemondva a hívság paradox tehetetlen kényelméről...

halasztom a panaszt,
lelkesedésre cserélem azt...

kesergésem odázom,
optimistán vitázom...

felfüggesztem csüggedelmem,
amit szeretek, azt teszem...

a siránkozást elnapolom,
sikerem lesz örömpofon...

fagyasztom kritikámat,
építgetem ideámat...

irigységem polcra teszem,
indulok már, kész a tervem...

kibúvókat szögre akasztva,
minden bejön, nincs ok panaszra...

ágy alá sepert lustaságom,
élvezem munkamorálom...

restséget a fiókba,
tettre készen csatasorba...

tétovázást ignorálva,
belevágok, mint balta az agyba...

közönyömtől elköszönök,
inkább veled csúcsra török...

ha Te is eldobod a kételyt,
s vállalsz teli gázzal kanyarvételt...
ez a moratórium... nem szanatórium,
bennem a vákuum... nekünk unikum...
különös érzés a pozitív szemlélet,
ha magad, s a világot eképp szemléled...
vagy így teszel... vagy elveszel,
vagy velem... ha velem vagy... nem magad ellen teszel...

65th gondolat

Ma arra gondoltam,
véletlen... vélelem vagy életlen vélemény...

vannak-e véletlenek (?)
avagy mindig mindennek oka van (?)

sorsszerű történések, látszólag csak úgy... megtörténnek...
találkozások... amelyek megváltoztatnak mindent...

valaki belép... és elkezdődik valami...
olykor villámgyorsan - fegyverrel a kezében hadonászó rabló fenyegeti a pénztárost...
máskor békésebb lassabb formában - átrajzolja életed vonalának ívét...

utóbb azt kérdezed: miért épp velem történt (?)
mert:
akkor...
ott voltál...
pont Te...
bevonzottad a helyzetet...így lett a helyzeted...

vannak szituációk, amelyek múlandó lehetőséggel kecsegtetnek...
ezekre vagy lecsapsz... ezzel adva magadnak egy esélyt...
vagy mélázol... és hagyod had fusson... "majd jön másik"

egyesek mindent a véletlenre bíznak... és a véletlenre fognak...
mások minden erejükkel azon vannak, hogy a véletleneket kiküszöböljék...
nincs 100%-os kontroll...
nem lehet minden külső és belső körülményt végleg kizárni... egy időre talán...

véletlen és véletlennek látszó helyzetek között...

vannak, amelyeket nem tudsz kivédeni...
illetve úgy hiszed...
azt gondolod...
azt akarod gondolni, hogy nem befolyásolhatóak...
- egy autó felszalad a járdára... elgázol -
miért épp Te (?)
nem vagy hibás... mégis akkor és ott...
ez a két kulcsszó...amikor valami, vagy valaki találkozik valakivel, vagy valamivel...
az időbeli... és térbeli egyezés... a koordináták metszéspontjában...

tehát... a véletlen igenis létezik...
tehát... nincsenek véletlenek...
oka nem mindig érthető...
talán néha nincs is...
de amennyiben nem egy tragédia árnyéka vetül rá... érdemes értelmet keresni a történtekben...
ha másért nem...
hát azért, mert elgondolkodtat...

és gondolkodni jó...

64th gondolat

Ma arra gondoltam,
mesélek... egy túlontúli világ...ról

4th mese

Messzebb, mint ameddig a képzelet hatol a vákuumon át... létezik egy túlontúli világ,
tere görbült... önmagába visszahajló... gömb alakú univerzum...
a benne létező élet mit sem sejt más világokról...
álma sokszínű tinta... lelke kézzel maszatol fehér vásznakon...
megrajzol léptet... és halkuló vágyakat...
eleven festmény... tele mozgással...
tekereg... és forog... mindig kell, hogy történjen...

látom ezt a művészt... alkot ni...
műtárgya vagyok... lehet, messze nem a legjobban sikerült darab...
teremt Ő... teremtő...
tudtán kívül... épít... rombol...
keze nyomán éled... és haldoklik e táj...

csak teszi a dolgát... vakon... hisz sosem látott... mást...
fantáziája él(énk)... amit megálmodik ott...
itt válik valóra...
ujját kékbe mártva... kész az óceán...
zölddel... zöldell az erdő...
vörösben... vérzik a nemzet...
sárga lángok falják fel házaink...

álma állandó... és változó...
nincs két egyforma nap... nincs két ugyanolyan éjszaka...
néha jégbe fagy karaktere...
máskor pöttyöz pelyheket...
bíborral ölel... bordó bársonyt von rá...
narancsló égalja... szeles napnyugta...

opálos ébredés... ködös, füstös, szürke hajnalon...
kékeszöld robot... csak lopod a napot
álmod...vibráló tarka álmok...
léted a grafit színével ír...
keverj tarkát... UV-t... fényeset...
és kend szét testeden... hadd lássa mind...
az irigylő sárga... és mérges zöld...
keverj egedre napot... világíts még este is...
felhőd bárány... nem vihar...
kedved virágos mező...

és csak játszik, mint gyermek...
maszatol... ken...
húzza életed vonalát...
anélkül, hogy tudna róla(d)

...

63rd gondolat

Ma arra gondoltam,
merőleges az életegyenesre...

az élet egy vonalon halad...
kezdetétől a végéig tartó szakasza hullámosnak hat belülről...
emelkedők és lejtmenetek tarkítják...
mélypontok és magaslatok...
hullámzó... vagy egyenletes...

az életvonalak itt futnak...
a párhuzamosak sosem találkoznak...
ugyanakkor vannak összetartó...
egy darabon egybeolvadó... összefonódó vonalak...
és távolodnak is egymástól...

hat rájuk az akarat...
hatnak egymásra...
hatást gyakorol minden, ami keresztezi az életvonalad...
események... ha bekövetkeznek...
és, ha be kéne, hogy következzenek...

az életvonal olykor megszakad...
egyesek elveszítik a talajt...
testben... és/vagy lélekben... feladják...
ha a test távolodik az életvonaltól... a léleknek még van egy esélye...
de...ha a lélek távozik... a test üresen hever a vonalon...

bizonyos dolgok villámcsapásként érik az életvonalat...
merőlegesen érkeznek...
láthatatlan... perspektíván kívüli területről...
becsapódásuk eltéríti a vonalad...
gyökeres változást idézve elő...

a változás emelheti...
és a mélybe ránthatja...
az élet (szín) vonalad...

ellenállhatsz...
és vonalad vastagabb... és erősebb lesz...

kezedbe veszed a pennát...
magad húzod a vonalat...
vagy átadod másnak...
had rajzoljon kedvére vele...
ha kiadod a kezedből... nehéz visszaszerezni...
és rossz kezekben... a vonal rossz irányt vehet...
és nem a rajzoló... hanem a vonal (maga) látja kárát...


Lüktetve dobban... lelkedben koppan...
mélyebbről halkan... vakítón villan...
elkezded végre... emelkedj égre...
szemedben égve... ketrecben élve...
nem bírod már el... agyonnyom kétely...
sebedből vérzel... elmédről lép el...
szabadon szárnyal... magasból árnyal...
zuhanva árral... lobogva lázzal...
vonalad éled... maga az élet...
hiába félted... eljön a végzet...
rettegve fázol... árnyékba kúszol...
keresztül gázol... magával hurcol...
szaggatja éned... szívedbe mélyed...
széttépi kérged... itt van a véged...