64th gondolat

Ma arra gondoltam,
mesélek... egy túlontúli világ...ról

4th mese

Messzebb, mint ameddig a képzelet hatol a vákuumon át... létezik egy túlontúli világ,
tere görbült... önmagába visszahajló... gömb alakú univerzum...
a benne létező élet mit sem sejt más világokról...
álma sokszínű tinta... lelke kézzel maszatol fehér vásznakon...
megrajzol léptet... és halkuló vágyakat...
eleven festmény... tele mozgással...
tekereg... és forog... mindig kell, hogy történjen...

látom ezt a művészt... alkot ni...
műtárgya vagyok... lehet, messze nem a legjobban sikerült darab...
teremt Ő... teremtő...
tudtán kívül... épít... rombol...
keze nyomán éled... és haldoklik e táj...

csak teszi a dolgát... vakon... hisz sosem látott... mást...
fantáziája él(énk)... amit megálmodik ott...
itt válik valóra...
ujját kékbe mártva... kész az óceán...
zölddel... zöldell az erdő...
vörösben... vérzik a nemzet...
sárga lángok falják fel házaink...

álma állandó... és változó...
nincs két egyforma nap... nincs két ugyanolyan éjszaka...
néha jégbe fagy karaktere...
máskor pöttyöz pelyheket...
bíborral ölel... bordó bársonyt von rá...
narancsló égalja... szeles napnyugta...

opálos ébredés... ködös, füstös, szürke hajnalon...
kékeszöld robot... csak lopod a napot
álmod...vibráló tarka álmok...
léted a grafit színével ír...
keverj tarkát... UV-t... fényeset...
és kend szét testeden... hadd lássa mind...
az irigylő sárga... és mérges zöld...
keverj egedre napot... világíts még este is...
felhőd bárány... nem vihar...
kedved virágos mező...

és csak játszik, mint gyermek...
maszatol... ken...
húzza életed vonalát...
anélkül, hogy tudna róla(d)

...