66th gondolat

Ma arra gondoltam,
moratórium...

Lemondva a hívság paradox tehetetlen kényelméről...

halasztom a panaszt,
lelkesedésre cserélem azt...

kesergésem odázom,
optimistán vitázom...

felfüggesztem csüggedelmem,
amit szeretek, azt teszem...

a siránkozást elnapolom,
sikerem lesz örömpofon...

fagyasztom kritikámat,
építgetem ideámat...

irigységem polcra teszem,
indulok már, kész a tervem...

kibúvókat szögre akasztva,
minden bejön, nincs ok panaszra...

ágy alá sepert lustaságom,
élvezem munkamorálom...

restséget a fiókba,
tettre készen csatasorba...

tétovázást ignorálva,
belevágok, mint balta az agyba...

közönyömtől elköszönök,
inkább veled csúcsra török...

ha Te is eldobod a kételyt,
s vállalsz teli gázzal kanyarvételt...
ez a moratórium... nem szanatórium,
bennem a vákuum... nekünk unikum...
különös érzés a pozitív szemlélet,
ha magad, s a világot eképp szemléled...
vagy így teszel... vagy elveszel,
vagy velem... ha velem vagy... nem magad ellen teszel...