78th gondolat

Ma arra gondoltam,
hős...

ahol az együttérzés sivatag,
ahol sekély a becsület, s tagad,
ahol belédszorult rezzenéstelen szavak...
...torkodban száraz vízesés szalad,
ott éled a hős...ott éled ki magad,
ott éned árnyékából semmi sem marad,
akkor kiált... mert kiállt az igazért,
akkor hős... mert nem szalad vigaszért,
akkor veled maradsz... magányod magaslat...
...dombtető kilátással magadba,
amikor felé(d)emelkedsz, nézőpontod más,
amikor kívülről szemléled már nem megalkuvás,
amikor éber és érett az objektivitás...
...tekintetedben szikrányi naivitás,
mert hiszed a tett súlyát...
mert vállalod szavad árkát...
mert kalauz leszel saját labirintusodban...
...(meg)vezeted magad árnyékországban,
onnan egy irányú erdő... kerek,
onnan kiutat nem találsz, de nem is keresed,
onnan jön a hős a peremen...
...új entitás születik idebenn,
akinek járása egyenes... akár szava,
akinek már nem egyetlen célja egoja,
akinek több jut, ha ad...
...mert fényben marad,
hős nem születik... sorsát rontja,
hős nem hiszi, hogy az... figyelmét másra fordítja,
hős lehet bárki...
...csak az nem, ki mindenáron hőssé akar válni.