Ma arra gondoltam,
kooperáció...
együttműködésben ébredő tudat, ritka varázshajtás a egocentrikus erdő sűrűjében...
egymagad boldogulnál,
még el is hiszed... míg falhoz nem érsz... vagy szakadékhoz...
akkor meg kapálózol, mint az örvényhúzta muslica,
elkel a segítség...
együtt működik a világ, s nem egyedül...
persze zavar, és bosszant, mert lassít és hátráltat...
mert nem vagy egyértelmű:
nem fogalmazod meg, mit akarsz,
még magadnak sem - nem veszed a fáradtságot,
csak elvárod... hogy kitalálják a gondolataid... de ez nem fog megtörténni,
egy hang a zajban... vagy harmónia egy zeneműben (?)
egybehangzó vagy kaotikus, zűrzavar (?)
választhatsz minden pillanatban, amikor kapcsolatokat:
létesítesz,
mozgatsz,
szüntetsz meg...
vannak, akik azért jöttek, hogy kerékkötők legyenek,
akadályt jelentenek, még ha nem is ez a szándékuk...
észlelni az ilyen veszélyforrást... prekoncepció gyártás,
előbb döntöd el, hogy kikerülöd, minthogy tudnád biztosan...
erre jók a sémás attribúciók... meg arra, hogy kimaradj egy csomó jó dologból...
de mindennek ára van...
konstruktív összhang... az élet mozgatórugója...
kiegészíteni egymást...egy mást...nem magaddal törődve...
csavarrá válni a gépezetben...
olajozni a folyamatot...
egy irányba evezni... mind...
és közös célért... közösen dolgozni... közösen örülni...
.......................................................................................................
Magam vagyok,
bennem ragyog,
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése