103rd gondolat

Ma arra gondoltam,
minden búcsú nehéz...

él benned egy kép a jövőről: egy vízió, amelyben személyek, körülmények, események szerepelnek... ez egy amolyan terv, egy elképzelés... ami szerencsés esetben közel áll a realitásokhoz, s rendelkezik valós perspektívával... megvannak a lépések, legalábbis az első pár lépés, és a távlati alcélok...

tehát adott egy kép... részletekkel; ez a kép több, mint illúzió...
a tervben szereplő személyek tudnak a tervről - még, ha nem is akkora léptékben, mint te magad - és ők is részesei akarnak lenni...
...de mi van, ha valami, vagy valaki végül nem illik a képbe (?)

ha "valamiről" van szó, azaz tárgybeli, vagy részmegoldásbeli bökkenők akadnak, azzal könnyen megküzdesz...módosítod a képet, s úgy lépsz tovább...
viszont, ha "valaki" nem stimmel...akkor nehezebb a helyzet... a személyek nem tárgyak, s nem is részletek egy kirakósban...mégis úgy kell kezelned őket, ha pontos képed van a jövőről...s tudod merre tartasz...s ebbe valaki nem illik bele...

a búcsú mindig nehéz... még, ha az ismeretség csupán felszínes is... mégis valaki része volt a képnek...