82nd gondolat

Ma arra gondoltam,
a munka java...

addig lét a lét, míg tudom, dolgom van elég,
ha vége egy feladatnak... új kihívást keresek... hogy érezzem: élek...

ha megállnék... megszűnne létezni az "Én"... nem lennék többet magam...
a tétlenségbe süppedőket mindig riadtan szemlélem... nehogy egyszer engem is ez a kárhozat érjen... mint valami katatón átok... a tehetetlen, kedvtelen, szenvtelen létutánzó vegetálás...

a munka java még hátra van,
sok minden vár még megvalósításra,
java részéről még nem is tudok, hisz még ki sem találtam...

...akad dolog bőven, az épp aktuális projekt még csak az előmunkálatoknál tart...
ez a legizgalmasabb rész... rengeteg kreatív feladat...
ezernyi buktató... problémák - a szónak a kihívást jelentő értelmében...
napi konfliktus a résztvevőkkel... a részt nem vállalókkal... és magammal...
minden nap új ötletek...
új remények...
új hitek...
napi kudarcok és felülemelkedések...
mindennapi szájtépés...
van, aki tudja a dolgát... van, akit fel kell rázni...
de, ez a dolgom... ezt szeretem... élni... a lehetőséggel...
és kihozni a legjobbat:
emberből,
helyzetből,
lehetőségből...

egyedül kevés vagyok... legalábbis az egészhez...
ehhez csapat kell...
amelyben mindenki teszi, amit kell...
mert tudja, ez az Ő érdeke (is)...

és a "dolog" önmagában élvezet,
a részletekben rejlő... az egészre utaló...
a végcél felé haladó... apró léptekben megbúvó részfeladatok...
részörömök... egy-egy "kész" rész... megnyugtató sóhaj...
ma sem keltem hiába...

már látom a holnapnak értelmet adó új munkát...
a java még hátra van...