85th gondolat

Ma arra gondoltam,
kész az, amit készként tálalnak...

a végtermékkel találkozik a "vevő"...
nem látja mennyi munka,
mennyi fáradtság,
mennyi ötletelés,
mennyi bizonytalanság... volt, amíg készült...

egy egészet kap... amiről majd eldönti tetszik-e vagy sem...
persze az nem szerencsés, ha valami félkészen kerül a fogyasztó elé...
vagy, ha félkésznek látszik...

a legtöbbször nem a körvonalakra, hanem a konkrétumokra kíváncsiak...
egy ötlet - legyen bár briliáns - mindenkinek mást jelent elmondva, elmesélve...
...így a hatás is kétséges... sőt, az elvárások (a kész dologgal kapcsolatban) is csalókák lehetnek...

a kézzelfogható, hallható, ízlelhető "kész" érdemes arra, hogy a publikum elé kerüljön...

sokan kíváncsiak a kulisszatitkokra ( a munkafolyamatok érdekesek, tanulságosak), ámbár ez jellemzően már csak egy jól sikerült végleges változat kapcsán igaz... vagy, ha már letett az alkotó valami érdekeset, értékeset az asztalra...

a végeredménynek tükröznie kell alkotója szándékát, avagy teret kell engednie a befogadóban a saját impresszió kialakításának...
vannak konkrét - vitathatatlan, bár viszonyítható - dolgok: valami vagy gyors, vagy nem, vagy kék, vagy más színű... de a legtöbb (fontos) dolog nem ennyire egzakt, sokkal inkább szubjektív döntési kritériumok és mechanizmusok konklúziója...

tehát, a kész sem mindenkinek egyformán egész... és nem is kell, hogy mindenkinek meg akarjon felelni - tekintve e küldetés lehetetlen voltát - felesleges ábránd volna...
ugyanakkor kitűzhet az alkotó egy célcsoportot, akinek szánja produktumát... legyen az egy mondat az éterbe... vagy egy üvegcserepekből épített felhőkarcoló...
...többnyire szólni (mondani) akar valamit... valakinek...
...hatni akar... valahogy... valakire...

s végül a csomag vagy eljut a címzetthez, vagy mellétalál... vagy érti a befogadó, vagy fel sem fogja, hogy neki szól...

szememmel ordítom... ölelj most,
ajkamba harapva... eltapos,
kezem tördelve... toporgok,
fájdalmam édes... belül vonyítok,
de nem hall, nem lát,
nem ért... nem hát,
tekintet nélkül...
tekintetbe sem vesz végül...
akaratom síri csend...
én ezzel üzentem,
vallomásom sóhajok,
így magam maradok...