94th gondolat

Ma arra gondoltam,
akarva... akaratlan...

akarva térsz rá az útra...
akarva hagyod ott az előzőt...
akarva éred utol árnyékod...
akarva téped képed szét...

akaratlan fészkelődsz, ha nem vagy egyenes...
akaratlan kerekedik el arcod a meglepetéstől...
akaratlan vérzik szíved álmodért...
akaratlan kerít hatalmába lételem...

akarva... akaratlan... életed...
terelsz... terel... életed...

.........................................................................................

zsebbe gyömöszölt fohászod,
lopva az eget pásztázod,
mintha lenne odafent,
ki meghallja néma pamfleted...
magadat gúnyolod gőgösen,
ajkad harapod görcsösen,
tükör nem látott réges-rég,
feled a képed...rémes még...
kapaszkodó e röpirat,
szakadék széli fuvallat,
nem ereszt a bús remény,
Te maradtál csak...Te költemény...