Ma arra gondoltam,
életben maradni...
maradj velem,
egyetlenem,
engedd, hogy éljek,
nem kellenek részek,
áthúzott egész,
megnyugvást remélsz...
benn vagyok,
értéket...mértéket árulok,
lélegzik még,
mellkasán lék,
süvít a szél, a fák tetején,
koronás darvak agyvelején...
szomorú az ünnep,
nektek ütleg,
nekünk szüntelen munka,
a nap, mint kályha,
ontja dermesztő melegét,
bele remeg még,
a félszemű tacskó,
keréken guruló,
árva lét...két élet...
maradni térek...
bennem az idő spirális görbe,
vissza-és vissza lök a gödörbe,
nekem a tér, hanyatló hajlam,
körben a vér, kering agyamban,
tőlem a távol, oly közeli érzés,
ne lépj be ide, ez túl nagy sértés,
menni a perccel, élni valóban,
temetni jöttem, talpig aranyban,
magamnak írom, keresetlen szavam,
közben el tiprom, selejtes magam...
a téridő közrefog mindent...
bólint a kaszás...kezével intett...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése