Ma arra gondoltam,
visszatérő fájdalom...
a fájdalom nem állandó,
de nem is hagy magadra teljesen...
veled van, rejtőzik a háttérben, akkor is, amikor látszólag minden rendben...
a fájdalom kell... onnan tudod, hogy még élsz...hogy fáj...
a fájdalom (ingadozása) múlása is kell... az enyhülést hozó percek... órák adnak értelmet az összes többinek... olyan ez, mint mikor a nagy zajból hazaérvén... a mélyen búgó csend ölel körül...
fáj az igazság...
és fájnak a hazug szavak...
fáj, ha nem jön össze...
és utóbb fáj, ha összejött...
az értelem mögött megbúvó értelmetlen létezés, a fájdalmon alapuló kérlelhetetlen múlandóság... a veled nélkül töltött idő... maga a "fáj" nem visz közelebb... de el sem távolít a végső igazságtól... mert az sem más... Te magad fájsz...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése