Ma arra gondoltam,
azért történt...
alámerült az ég vizében,
tekintete befelé... figyelme azon túlra irányult,
felülemelkedett a bírálaton,
és kapaszkodó helyett a súlytalan lebegést választotta...
az ember megteremtette az Istent,
hogy tettei bűnbocsánatot,
tehetetlensége magyarázatot nyerjen;
imára kulcsolt kezében szorosan markolt önimádata...
a talaj még nedves a csata véres, ziháló maradékától,
magához öleli a végső kegyelemért esdeklőt,
befogadja...ki elfogadja sorsát,
otthona száz meg száz testét elhagyó lélek földhöz ragadt porhüvelyének...
reggel hajtja álomra fejét,
álma valóság...élete ábránd csupán,
fele igaz...azt sem hiszi,
hite vele ébred...de az nem élet...
két gép közé szorult gyönyörű tekintet,
parttalan öröm a várakozás utolsó percei,
kerek és egész...gördülő kacaj,
magamba roskadt révedő derű...
a rejtvény nem kereszt,
benned a kód,
felelj saját kérdésemre,
akarod-e...ezt a valóságot...elfogadod-e...vagy küzdesz érte...ellene (?)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése