111st gondolat

Ma arra gondoltam,

nincs értelem a fal mögött,
s nincs érzelem... elszökött,
van üres, semmitmondó ásítás,
és akad téves képzettársítás...

menekülő ösztön; hűlt helyet,
hagy maga után, nem életet,
keresztem a folyton forgó,
nem toporgó, ellentmondó...

agy...ki egy percre sem hagy,
majd egyszer a rendszer...lefagy,
akkor lesz itt béke, érjek a végére,
hadi láz majd nem hajt...égve...

kerek az élet, mégis a sarokban állok,
fal felé fordulva, véreset hányok,
száraz a könny, halkan nyüszít,
fáradt közöny...itt nyugszik..itt...

hol egykor repdeső galamb,
ott verset sző a rab,
saját hálójában rekedt,
pókszerű élve eltemetett...

nyomasztó megformálatlan gondolat,
magamnak okozom gondomat,
megmagyarázhatatlan érvtömeg,
súlya alatt lelkem törik meg...

az értelem, amelyet mindenki keres,
nincs, nem lesz, és nem is létezett,
csak pillanatokat csepegtet az öröm,
és ez az, amiért magamat töröm (?)

magány van...szürke ébredés,
álmatlan feszült távolba révedés,
gomolygó vágyak ködén át,
haza nem találok...nincs magyarázat...

magamban suttogott szavak,
senkit sem érdeklő gondolat,
ez(ek) a valóság...és én,
itt ülök ennek a közepén...

álmot kergető bolond,
földben reked vakond,
értem én: bennem van a gond,
érteném, ha nem volnék bolond...

társtalan markolt levegő,
kezedért kapkodó vezeklő,
marad a magány és az út,
egyszer véget ér...hoz(z) koszorút...

110th gondolat

Ma arra gondoltam,
van, ami nem változik...

vannak állandó, sosem változó dolgok...
van, ami nem múlik el (soha)...
és nem is kell, hogy elmúljon; bár magyarázat - lényegében - nincs.

vannak láthatatlan kapcsok,
amelyek összekötnek,
akár száz, meg ezer kilométerek távolságából is...

van, ami örök.