113th gondolat

Ma arra gondoltam,
újra gondolkodóba estem...

Talán a süppedt értelembe ágyazott szavak,
kibújni kívánó mérges kis alak,
kinek a bezártság szabadságot ad,
s a keringő lét, amelyből fakad...
mit sem tesz, mit sem ért,
hát nem tesz ő sem a semmiért,
Majd így kiált: magam vagyok
értelmet "ennek" csak én adhatok...

Még kótyagos...bár már indulna,
még jó zabos... így hát van dolga...
zöld köpenyén a vér; beszivárgó különítmény,
külön itt lény, a küllőn int (a) fény...
kellően kész tény... csak forog e cserfes költemény...
költője földi förmedvény...

lélektől lélekig szalad,
míg szava el nem apad,
kavargó dühös kis patak,
gátja: a közöny...és még száz akad.

..............................................................................................

nincs bibliai intelem,
nincs egy szó...nincs nekem,
nincs mi hatna,
nincs, mert balga,
nincs jel rajta,
nincs effajta...
nincs van...ha érted...
nincs-et nem kell kérned,
nincsenek határok,
nincsen több átok,
nincs terem...se teremtő,
nincs terem...se időm...
nincs-em van...ez jutott,
nincstelen mégsem vagyok ;)

.............................................................................

dölyfös tegnapra virradt; a ma nem volt a naptárban, helyére került...ez a kis nap...lehet csak fél, de annál konokabb... ebben az időtlen óráktól övezett részletben rekedtem én... nem volt múltam, hiszen épp azt éltem... nem volt jelenem sem, mert a múltam határozott meg... pillanatnyilag...jövőm sem volt kilátásban, hiszen a múltból nem látni azt...
így jelentelen - de nem jelentéktelen - volt minden perc... vesztegetni való időm nem lévén igyekeztem utolérni magam... hasztalan - a múltjában élő lét egy körpályára kényszerített bolygó, mely végső soron önmaga farkát kergető kutyaként szalad (vagy inkább forog) majd spirális irányban - a kör közepét jelképező - fekete lyukba zuhan... ahonnan nincs kiút.