121. Gondolat

Ma arra gondoltam...
Nincs távolság...

Nincs távolság, amely megakadályozhatná, hogy gondoljak...rád

Nem hiszek a telepátiában...próbáltam már sokszor...de vagy velem van a baj, vagy nem működik

E tekintetben a távolság akadály...

Mégiscsak van távolság...amely megakadályozza, hogy velem légy.

És a távolság belülről fakad...
Ha a láb gyökeret vert,
Ha a kéz mozdulatlan,
Ha csupán a gondolat cikáz,
Ha mindez leírhatatlan...

Ha valami nem múlik el sosem,
Ha mindig bennem él,
Ha láthatnám megint,
Ha nem csak én remél...

Ha ő is gondol még,
Ha eszébe jut a perc,
Ha benne is megmozdul,
Ha...és...ha nem (?)

Nincs távolság, amely megakadályozhatná, hogy gondoljak...rád.

120. Gondolat

Ma arra gondoltam...
Nem csak éjszaka lehet írni

Mindenki egy,
Mindenki egyed,
Mindenki egyedül,
Mindenki egyedi szeretne lenne...azaz egyedül.

Egocentrikus világuralom,
Ezt a világot uralom.
Magam vagyok az út, és a cél,
Magamban csak a magány nyom, csak a magányom fél.

Teremtett varázs, egy búvóhely,
A külvilág zaja itt nem ér el,
Bársonyos szirom ölel át,
Rezzenéstelen a világ.

Önképzőkör
Képzavar: az énkép egy felkavart állóvíz,
Nem simulnak a ráncok... mélyülő árkok,
Tátong köztem, és önmagam között,
Fejem hurokban, arcomra mosoly költözött.
Képtelen: a hullám nem engedi látni arcomat,
Holt helyem vagyok magamnak...harcokat,
Vívnak bennem az ének, és bár temetési ének,
Tudom, nem szabad...mégis élek.
Képletes: hullám sírban, engem mellé fektet,
Tenyerén hord, éljenez a közöny...etet,
Hogy még van miért, és van mivégre,
A hang enyém...magam teszek pontot a végére.

Tudnék írni vicces rímeket.
Tudnék írni vicces közhelyet?
Akarnék-e úgy mint megannyian?
Vagy csak ábránd, hogy jobbnak látom magam...
Mivel nincs mérce, mellyel megmérettetnék,
Magamnak szánt szavam, lehet nekem szép.
S mert nem akar megfelelni senkinek,
Hihetem, hogy jobb szavak erre (rám) nincsenek ;)

Mindenki egy
Mindenki egymaga,
Mindenki egymagában,
Mindenki egyedül...azaz egy magában...egymagában - egy magányban