122-dick gondolat

Ma arra gondoltam,
ez túl sötét...

Nekem nem adott kezembe lápást az Úr,
nekem ez a világ túl bonyolult,
a fehér sem fehér, a feketét még értem,
a "Nem tudom" túl erősen zakatol itt bennem...
Nem látom, hogy miért, de azt sem, hogy miért nem,
nincsenek válaszok... nincsem van... vagy az sem.

Lehet, én akarok csak nagyon megfelelni,
Lehet, de az miért baj (?) nem fele rá senki...

Hiszek egy életben, ahol az érdem a mérték,
Hiszek egy életen át, ez nekem menedék.
Hiszem a tetteim végül elérik céljukat,
Hiszen...ha nem hinném elárulnám magamat...
hiszen ez csak ábránd...az a világ nincs is,
hiszem, ha nem hiszem el - hiszen a hit hisz bennem, nem én benne - jobb is.

Itt az érték nem mérő...inkább egy rendszer,
én, mint teremtő...ezt ismertem fel.


Nincs segítő jobb...nincs működő kapcsolat,
csak a hiú - üres - mardosó éntudat...
Én, aki tud...at veled bármit,
polihisztor gépkönny bárkit elkábít.
Mereven néz...ek magam mögé,
kesersavanykás hely...em az örömé...az őrömé.
Ideszögez örökkön örökké...ideám,
ezen a szánalmas gödöralj piedesztán.