1 3 5 gondolat

Kerül a fény, irtózik tőlem a világ,
egy vélemény, felhőbe bújtatott imád,
belül a vágy, kívül a szürke szürkeség,
kidobott tárgy, elhagyott semmi semmiség,

Keres a szó, torkom kiszáradt kút,
bennem folyó, átkozott háború,
sok áldozat, megannyi tépett kép,
sok változat, mozaikként esik szét,

Gördül a gyár, vele sok mozgó alkatrész,
üresség vár, a futószalag végén,
elnyel a mély, semmit mondó zűrzavar,
nem kell hogy félj, reggelre benned lesz a baj...

.....................................................................................................

Bennem a világ tört szikra márvány,
lekéstem a népszerű járványt,
piciny pont a látóhatár szélén,
az vagyok én az életem végén,

Kérdés a mennyei kapu őréhez:
érted a közönyöm, értesz-e mindent?
szájnélküli árva, magányos bolond,
azért vagy kívül, mert nincs is kulcsod (?)

Vánszorgó idő, a rohanó múltban,
minden összeomlik e pillanatban,
a hitkérdés állítássá redukál,
a tudat nem hit, akkor mi maradt hát (?)

Vákuumban szelíd kivérzett tévedés,
vigyázzban álló megrokkant érv kevés,
máglyán elégő könnyező vágyaim,
mártír az önző békítő szárnyain...

Elfogy a levegő, port lélegzünk be,
homokot ásít a halál hörögve,
vigyor az arcomon, őszinte gesztus,
elfagyott énem lélek-abortusz...

134. gondolat

Tó szavam tiszta, rám néz és issza,
benne buzog a remény,
kárvallott álom, fekszik az ágyon,
ártatlan gyönyörű lény,
Meztelen lelke, akár egy lepke,
reppen tovább, mint a fény,
kezem a párnán, reped a márvány,
szoborszerű tünemény,
Távoli sóhaj, lopódzó tolvaj,
elviszi mind, mi enyém,
álruhában, a betonszobában,
árnyékot rajzol a tény,
Hitt a hitemben, hogy én is elhiggyem,
igazi teremtmény,
álarca porban, hűlt helye koppan,
büntet a törvény:
"Ki hisz a hazugnak, magának hazudhat"
összemorzsol a tömény,
lúgmarta lelkem, darabokra estem,
lehúz az örvény...

..................................................................................................

Várom a holnapi meglehetősen,
népszerű kockatalányt,
délben az angyalok ágakra ülve,
rongyokat aggatnak rám,
Vérben emészti két keze által,
megszelídített reményt,
benne az álom hűlt helye virrad,
távol a szűk szavú éj,
Tétova léptek a lét pereméről,
elsodor messzire már,
fakó lovam hátára ülve,
szunnyad a halott magány,
Árad a szótag, kérte az asszonyt,
várja meg hű mezején,
sánta a rím, és erőtlen gólya,
szárnyaszegett te meg én,
Ér fala duzzad, kés a sötétben,
vele a hússzagú rém,
bátor a marha, senki se hallja,
nem lehetsz már az enyém,
Lopva a neszben, zár az az óra,
lakat és lánc a helyén,
áram a testben, szikra a szemben,
káromkodó szökevény,

............................................................................................

Ég szeme kémlel,  nem bír a sötéttel,
zárva az új mesetár,
távoli hangok, titkok maradtok,
elfed a félhomály,
Kósza és kérdő, még inkább sértő,
pengeként villan a vád,
korbács szavakkal, üt vág és vagdal,
nem sok jó vár itt ma rád...

133. gondol@

Ráborul az árnyék,
fagyos nyári délben,
rá kellett jönnöm,
nem ér semmit mégsem,
Rám szakad az érzés,
benned hagyott tüske,
ráébredt a féltés,
hozzám bújt nyüszítve,
Rák eszi a lelkem,
a testem a régi,
rábólint a hóhér,
az életem nem félti,
Rámolom a sorsom,
emlékeim zsongnak,
rád kerül a gondom,
a képek elmosódnak,
Ráér még a dózis,
szárnyal most a kedved,
rám mosolyogsz némán,
és én átölellek,
Ráspoly-mintás kérges,
száraz tüske szellem,
ránk itt semmi nem vár,
édes jó szerelmem...

132. gond...ól

Elég

Elég a rekedten ordító, fábaszorult énemből,
elég az önsajnálatmocsárban dagonyázó kételyből,
Elég a fuldokló, erőtlen velőtrázó sikolyból,
elég ha megérinted a lelkem, az mindenért kárpótol,

Elég a túlvilág, ami itt van kevés,
elég a hiszekegy, szentírás-tévedés,
Elég a vezeték, a földeletlen csupasz,
eléggé felráz, és magával ragad,

Elég a szóból, elég a szarból,
elég a belőled, és elég magamból,
Elég a tűzből, eléggé éget,
elég ha mondom, elég, hogy élek...

Elég kevés, amit elárul,
elég mégis hamar lezárul,
Elég, ha viszlek a hátamon,
elég a csúcson a fájdalom,

Elég az erkölcsi mankó, hogy járjál,
eléggé sántít a történet...várj már,
Elég a nevelő célzatú tanmese,
elég, hogy értsd, ennek itt vége,

Elég a szavam, a zajod tüzében,
elég, ha tudod, üzentem éppen,
Elég feloldozást kérned,
elégedett lesz az Isten veled...

Elég az elégből,
elég az egészből,
Elég ma minden,
elég ma itt benn...