Kerül a fény, irtózik tőlem a világ,
egy vélemény, felhőbe bújtatott imád,
belül a vágy, kívül a szürke szürkeség,
kidobott tárgy, elhagyott semmi semmiség,
Keres a szó, torkom kiszáradt kút,
bennem folyó, átkozott háború,
sok áldozat, megannyi tépett kép,
sok változat, mozaikként esik szét,
Gördül a gyár, vele sok mozgó alkatrész,
üresség vár, a futószalag végén,
elnyel a mély, semmit mondó zűrzavar,
nem kell hogy félj, reggelre benned lesz a baj...
.....................................................................................................
Bennem a világ tört szikra márvány,
lekéstem a népszerű járványt,
piciny pont a látóhatár szélén,
az vagyok én az életem végén,
Kérdés a mennyei kapu őréhez:
érted a közönyöm, értesz-e mindent?
szájnélküli árva, magányos bolond,
azért vagy kívül, mert nincs is kulcsod (?)
Vánszorgó idő, a rohanó múltban,
minden összeomlik e pillanatban,
a hitkérdés állítássá redukál,
a tudat nem hit, akkor mi maradt hát (?)
Vákuumban szelíd kivérzett tévedés,
vigyázzban álló megrokkant érv kevés,
máglyán elégő könnyező vágyaim,
mártír az önző békítő szárnyain...
Elfogy a levegő, port lélegzünk be,
homokot ásít a halál hörögve,
vigyor az arcomon, őszinte gesztus,
elfagyott énem lélek-abortusz...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése