2012. szeptember 9., vasárnap

132. gond...ól

Elég

Elég a rekedten ordító, fábaszorult énemből,
elég az önsajnálatmocsárban dagonyázó kételyből,
Elég a fuldokló, erőtlen velőtrázó sikolyból,
elég ha megérinted a lelkem, az mindenért kárpótol,

Elég a túlvilág, ami itt van kevés,
elég a hiszekegy, szentírás-tévedés,
Elég a vezeték, a földeletlen csupasz,
eléggé felráz, és magával ragad,

Elég a szóból, elég a szarból,
elég a belőled, és elég magamból,
Elég a tűzből, eléggé éget,
elég ha mondom, elég, hogy élek...

Elég kevés, amit elárul,
elég mégis hamar lezárul,
Elég, ha viszlek a hátamon,
elég a csúcson a fájdalom,

Elég az erkölcsi mankó, hogy járjál,
eléggé sántít a történet...várj már,
Elég a nevelő célzatú tanmese,
elég, hogy értsd, ennek itt vége,

Elég a szavam, a zajod tüzében,
elég, ha tudod, üzentem éppen,
Elég feloldozást kérned,
elégedett lesz az Isten veled...

Elég az elégből,
elég az egészből,
Elég ma minden,
elég ma itt benn...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése