száznegyvenedikgondolat

a zárójelbe rejtett gondolat,
a túl sokáig kimondatlan szavak,
a mellkasban szorító feszültség,
megkönnyebbülni könnyelműség,

az őszinte rebbenéstelen szempár,
az ajkába harapó szájzár,
az indokolt, óvatos hallgatás,
megtartani, megtartóztatni (mégis) árulás,

................................................................................

sémákba zárt világ, szemellenző sztereotípiák,
zárt ajtó az újra, a megszökött köröket futja,
bénító tanult léhaság,  érdemtelenül elvárt gazdagság,
irigy ökölbe szorult kezek, veletek mit kezdjek (?)

..................................................................................

azon kaptam magam, hogy élek és minden rendben van,
eltűnődtem egy percre, mennyivel rosszabb is lehetne,
sokaknak kevesebb jut, s az egészség csak ábránd...nincs kiút,
de nekem mozdul a kezem, mozog a lábam; kihúztam magam, egyenesen álltam ;)

..................................................................................

nem lesz asztal és szék sem, abban a szobában,
ahol az arcok - mint kő a vízmosásban -
formálódnak egyre. és ablak és ajtó, sem
lesz azon a házon, melyből hang-nem
alázattal rázza, a fal nélküli épület rácsait.
a kert sem lesz üres, ágatlan fák várják társaik,
lesz még ott érték és magasztaló hallgatás,
messziről jött csend és végtelen megnyugvás...