tag:blogger.com,1999:blog-10707518837238446582011-12-16T15:49:33.161-08:00kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.comBlogger1201100tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-43168091894273935272011-12-16T13:12:00.000-08:002011-12-16T15:49:33.168-08:00Az élet, ahogy van<br />nekem épp olyan<br />könnyű, mint neked.<br />Velem nézheted,<br />amikor az óra<br />álló mutatója,<br />jelzi hűlt helyét,<br />a lényegnek...<br />Az élet, ahogy van,<br />nekem épp olyan<br />nehéz, mint neked.<br />Számon kérheted,<br />az óra miért áll;<br />vajon kire vár?<br />Közben tévedés,<br />a lényednek...<br /><br />Összeszedetlen gondolatmorzsák hevernek a megtépázott vacsoraasztal körül. Lehullott, ki nem mondott, végig sem gondolt panaszos szavak és szótagok. Be nem vallott sóhajok, lenyelt gombócok maradéka; a gyomorból felöklendezett sértettség foltjai. Össze kéne söpörni, egy szemeteslapátra tenni, és kidobni örökre. Vagy, a maradékból kisütni valami nagyon gusztustalanul őszinte süteményt; keserűt, könnysósat, önsajnálat-szagút. És megdobálni vele mindenkit, akinek jár - akik a morzsák, köpetek, és maradványfájdalmak múzsái. Egyék meg, aminek a hozzávalóit ők termelték szürke porhüvelyem meddő talaján.<br />De nem, marad minden a régiben: a rendetlen szemét ott hever továbbra, mérgezve azt az egyet, amit kaptam (az ég tudja kitől).<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-4316809189427393527?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-55381511068298424152011-12-11T00:08:00.000-08:002011-12-11T00:11:11.707-08:00Ma arra gondoltam: Fogadalom<div><br /></div><div>Újra gondol a megállíthatatlan,</div><div>A sosem nyugvó - nyughatatlan,</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-5538151106829842415?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-26929189277050917522011-03-13T14:39:00.000-07:002011-03-13T14:49:59.878-07:002011 első (nem) gondolata<br /><br />Keresett a szó, de nem talált,<br />Csendben siratta magát,<br />Röhögnöm kell a szavakon,<br />Nevetek inkább magamban.... magamon.<br /><br />Tétel: hogy a tény, amit a tett tettet nem tétlen letétemény, mégsem tételezhetjük fel tettének tényét tényként, mert ténykérdés, hogy tétet tett a tétel, mégsem tárgyiasult a letéttel ;)<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-2692918927705091752?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-42106226194982597772010-12-18T09:05:00.000-08:002010-12-18T09:50:19.508-08:00Látásmód:<br /><br />Azt gondolod, az a világ vesz körül, amelyet látsz.<br />A szemed és az elméd nem engedi, hogy többet érzékelj a környezetedből, mint amennyit elbírsz; de ez csupán a fejlődés gátjainak, a gondolkodás csapdáinak, és a félelem zsákutcáinak téves konstellációja.<br />Befelé forduló, elsősorban önigazolást, és kibúvókat kereső viselkedésminták határozzák meg a fejlődés korai szakaszait - olyan narcisztikus ideált állít a közvélemény és a közízlés, amely eleve csőlátásra kárhoztat. Önmagad körül forgó világot látsz, mindennek a középpontjában magaddal, mint egyetlen igaz, és értékes entitással - két apró lyukon át szemlélsz egy olyan perspektívát, amelynek érzékeléséhez az elméd összes idegszálának minden csomópontját rá kellene hangolnod, s még akkor is időbe telne (a töredékinformációk) feldolgozása. De beéred kevesebbel; illetve Te az hiszed így nyersz többet - de vajon mi a több, és mi a kevesebb (?) és vajon ki tudná ez Tenálad jobban...hiszen Te vagy életed filmjének főszereplője, a rajtad kívüli világ (létezik ugyan, de) csupán díszlet; a többi ember, és tényező csak akkor létezik, mikor hatást gyakorolsz rájuk - vagy netán azok rád.<br />De egy dolgot tudnod kell - és mindez nem biztos, hogy felcsigáz, vagy elgondolkodtat - a világ sokkal több, mint amennyit a szűrőiden keresztül beengedsz belőle; láthatnál többet, érzékelhetnéd másnak ezt a létet - bár korántsem biztos, hogy örömöd lelnéd benne...ugyanakkor, most vajon boldog vagy (?)<br /><br />Van-e értelme az erők eredőjéről beszélni?<br />Nem csupán filozófiai eszmefuttatás-e az életről, mint értelmes dologról elmélkedni?<br /><br />Az emberek többsége (szinte) sosem boldog - napi robotnak éli meg az életét; valami sosem álmodott, valami sosem remélt: szürke, unalmas, kényszerűségekkel teli állapotnak.<br />A reggeli ébredés gyötrelmét már csak a munka nyomasztó súlya tudja fokozni számukra, hazatérvén, fáradtan a képláda villódzásában bosszankodó - a sorozatokat és azok szereplőit valósnak megélő - álélet ez; a reklámözön hullámain ringatózó fogyasztói társadalmat éltető: vedd és vidd = ettől leszel boldog - tézisek téves, sosem megfogalmazott életutánzó létezésszerű valami...<br /><br />De valószínű, hogy tévedek.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-4210622619498259777?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-46364828391151882152010-12-18T08:14:00.000-08:002010-12-18T08:53:13.929-08:00Ma arra gondoltam,<br />nem gondolkodom többé...<br /><br />Feldob a gondtalan gondolattal gondolat,<br />nem gondolni többé...nagy falat.<br /><br />.............................................................................<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-4636482839115188215?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-27287029266823825132010-11-14T15:05:00.000-08:002010-11-14T15:44:08.192-08:00Ma arra gondolta,<br />sokadszor arra...talán ma van a napja...<br /><br />A téridő szövetébe vágott lék,<br />ez vagyok; csak törmelék...<br />létem nem ige, inkább szenvedő szerkezet,<br />név...más, vagy épp fő a név (?) alárendelt...<br />...esetlegességem, a tömegvonzás illúziója,<br />tehetetlenségem...magam valója,<br />magamba forduló...kire barát se kíváncsi,<br />szavam szeged, így kedvem a szóra...kicsi.<br />..........................................................................................<br /><br />Belső monológom, mely inkább dialógus,<br />párbeszélek; a rosszabbik felem illogikus,<br />tőle tanácsot kérni ironikus,<br />válasza szarkasztikus,<br />mazochizmus ez, vagy szadizmus (?)<br />a magamban forgatott kés...a lüktető ritmus,<br />lassan kisimuló szinuszom... már nem pulzus,<br />a halál előtti lét(kérdés) luxus...<br />tragikomikus - utolsó szavam: kuss!<br /><br />.............................................................................................<br /><br />A minden-egyenlete (rövid) értelmezés:<br />Energia - ez az univerzális forma volt a kezdet - nem volt anyag, sem tömeg, még tér és idő sem; csupán színtiszta energia... az idő-és a tér folyamát elindító lökéshullám (nevezhetjük Ősrobbanásnak, vagy akár teremtésnek) préselte ezt az energiát a ma ismert (és a ma még ismeretlen) posztulátumok formáivá; az "összecsomósodott" energia immár tömeggel, (elektromágneses) töltéssel, a gyenge-és az erős magerőhöz szükséges tulajdonságokkal rendelkezett...<br />A fizika mai állása szerint nem tudják a tudósok a gravitációt a másik három (az általunk ismert világot irányító, és befolyásoló) erőkkel egy egyenletben leírni; pedig a képlet leegyszerűsödik, ha elfogadjuk, hogy a gravitáció nem önmagában létezik, hanem annak a másik három erő az eredője - lévén, a protonokat alkotó kvarkok tömege csupán spekuláció, (valójában nem megmérhető: mert nincsen) a tömegüket (és így minden más tömeget is) valójában a kvarkok közötti kölcsönhatás (amelyet gluonnak neveztek el) hozza létre...azaz az az energia, amely összetartja (az amúgy is "összecsomósodott" energiából álló) kvarkokat...<br />...következésképp: a minket körülvevő világ lényegében illúzió - minden ugyanaz, azaz minden energia. Hogy más példát (a rövid magyarázat kedvéért) ne hozzak, vegyünk magunk elé egy periódusos rendszert! Látni fogjuk, hogy az elemeket a bennük lévő elektronok, protonok és neutronok száma különbözteti meg, azaz mindent ugyanaz épít fel, csupán a benne tárolt energia mennyisége teszi az anyagot ilyen, vagy más tulajdonságúvá...és (ugye ez nem kérdőjelezhető meg) ez az energia ki is nyerhető az adott "anyagból" ami voltaképp a benne tárolt (másképp fogalmazva "összecsomósodott) energia felszabadítása.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-2728702926682382513?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-54452659980351927072010-09-21T16:25:00.000-07:002010-09-21T16:29:26.027-07:00Ma arra gondoltam,<br />vaksötét minden...<br /><br />Olyan terepre merészkedtem, ahol a farkasok és oroszlánok is csak zsákmányállatnak számítanak; itt az áldozat fénye kihuny, de a győztes sem biztos, hogy megéli a holnapot.<br /><br />Tetszik itt nekem.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-5445265998035192707?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-5607814288538011042010-08-10T16:01:00.000-07:002010-08-10T16:33:07.844-07:00Ma arra gondoltam,<br />újra gondolkodóba estem...<br /><br />Talán a süppedt értelembe ágyazott szavak,<br />kibújni kívánó mérges kis alak,<br />kinek a bezártság szabadságot ad,<br />s a keringő lét, amelyből fakad...<br />mit sem tesz, mit sem ért,<br />hát nem tesz ő sem a semmiért,<br />Majd így kiált: magam vagyok<br />értelmet "ennek" csak én adhatok...<br /><br />Még kótyagos...bár már indulna,<br />még jó zabos... így hát van dolga...<br />zöld köpenyén a vér; beszivárgó különítmény,<br />külön itt lény, a küllőn int (a) fény...<br />kellően kész tény... csak forog e cserfes költemény...<br />költője földi förmedvény...<br /><br />lélektől lélekig szalad,<br />míg szava el nem apad,<br />kavargó dühös kis patak,<br />gátja: a közöny...és még száz akad.<br /><br />..............................................................................................<br /><br />nincs bibliai intelem,<br />nincs egy szó...nincs nekem,<br />nincs mi hatna,<br />nincs, mert balga,<br />nincs jel rajta,<br />nincs effajta...<br />nincs van...ha érted...<br />nincs-et nem kell kérned,<br />nincsenek határok,<br />nincsen több átok,<br />nincs terem...se teremtő,<br />nincs terem...se időm...<br />nincs-em van...ez jutott,<br />nincstelen mégsem vagyok ;)<br /><br />.............................................................................<br /><br />dölyfös tegnapra virradt; a ma nem volt a naptárban, helyére került...ez a kis nap...lehet csak fél, de annál konokabb... ebben az időtlen óráktól övezett részletben rekedtem én... nem volt múltam, hiszen épp azt éltem... nem volt jelenem sem, mert a múltam határozott meg... pillanatnyilag...jövőm sem volt kilátásban, hiszen a múltból nem látni azt...<br />így jelentelen - de nem jelentéktelen - volt minden perc... vesztegetni való időm nem lévén igyekeztem utolérni magam... hasztalan - a múltjában élő lét egy körpályára kényszerített bolygó, mely végső soron önmaga farkát kergető kutyaként szalad (vagy inkább forog) majd spirális irányban - a kör közepét jelképező - fekete lyukba zuhan... ahonnan nincs kiút.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-560781428853801104?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-87336754790441548392010-06-06T18:31:00.000-07:002010-06-06T18:40:12.400-07:00Ma arra gondoltam,<br />kit sem érdekel...<br /><br />senkit sem érdekel:<br />- a más(ik)<br />- amit a másik átél<br />- amit mond<br />- amit érez<br />- amit gondol<br /><br />közöny van<br />és önzés<br /><br />nincs kollektív akarat<br />legtöbbször akarat sincs<br /><br />nem hajt, hogy másnak jó legyen,<br />hogy előre jusson,<br />még, ha meg is érdemelné...<br /><br />kit sem érint meg...<br />kit sem érdekel...<br />senkit sem hatnak meg:<br />- a szavak<br />- a tettek<br />- a gondolatok<br /><br />csak akkor mozdul, ha érdekében áll,<br />néha még akkor sem...<br /><br />ez a mi hazánk?<br />vagy ez a világ?<br />ez emberi? sajátosság?<br />vagy univerzális tehetetlenség?<br /><br />nincs válasz...csak épp rossz a kedvem...<br />...bár akkor is így látom, ha épp jó...<br /><br />kit érdekel a földön fekvő?<br />kit a neki síró, a hozzá könyörgő?<br />kit érint meg a tehetség?<br />és kit hajt önzetlenség?<br />kit ragad magával az érzelem?<br />kit és kinek tart ma az értelem?<br />kit érdekel, ha itt ragadsz?<br />kit, ha sárban élve halsz?<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-8733675479044154839?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-22007970190940917682010-05-26T06:32:00.000-07:002010-05-26T07:03:53.838-07:00Ma arra gondoltam,<br /><br />nincs értelem a fal mögött,<br />s nincs érzelem... elszökött,<br />van üres, semmitmondó ásítás,<br />és akad téves képzettársítás...<br /><br />menekülő ösztön; hűlt helyet,<br />hagy maga után, nem életet,<br />keresztem a folyton forgó,<br />nem toporgó, ellentmondó...<br /><br />agy...ki egy percre sem hagy,<br />majd egyszer a rendszer...lefagy,<br />akkor lesz itt béke, érjek a végére,<br />hadi láz majd nem hajt...égve...<br /><br />kerek az élet, mégis a sarokban állok,<br />fal felé fordulva, véreset hányok,<br />száraz a könny, halkan nyüszít,<br />fáradt közöny...itt nyugszik..itt...<br /><br />hol egykor repdeső galamb,<br />ott verset sző a rab,<br />saját hálójában rekedt,<br />pókszerű élve eltemetett...<br /><br />nyomasztó megformálatlan gondolat,<br />magamnak okozom gondomat,<br />megmagyarázhatatlan érvtömeg,<br />súlya alatt lelkem törik meg...<br /><br />az értelem, amelyet mindenki keres,<br />nincs, nem lesz, és nem is létezett,<br />csak pillanatokat csepegtet az öröm,<br />és ez az, amiért magamat töröm (?)<br /><br />magány van...szürke ébredés,<br />álmatlan feszült távolba révedés,<br />gomolygó vágyak ködén át,<br />haza nem találok...nincs magyarázat...<br /><br />magamban suttogott szavak,<br />senkit sem érdeklő gondolat,<br />ez(ek) a valóság...és én,<br />itt ülök ennek a közepén...<br /><br />álmot kergető bolond,<br />földben reked vakond,<br />értem én: bennem van a gond,<br />érteném, ha nem volnék bolond...<br /><br />társtalan markolt levegő,<br />kezedért kapkodó vezeklő,<br />marad a magány és az út,<br />egyszer véget ér...hoz(z) koszorút...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-2200797019094091768?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-1079485734923605752010-05-13T14:38:00.000-07:002010-05-13T14:57:38.282-07:00Ma arra gondoltam,<br />van, ami nem változik...<br /><br />vannak állandó, sosem változó dolgok...<br />van, ami nem múlik el (soha)...<br />és nem is kell, hogy elmúljon; bár magyarázat - lényegében - nincs.<br /><br />vannak láthatatlan kapcsok,<br />amelyek összekötnek,<br />akár száz, meg ezer kilométerek távolságából is...<br /><br />van, ami örök.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-107948573492360575?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-67831519262723340662010-04-30T15:43:00.000-07:002010-04-30T16:02:52.882-07:00Ma arra gondoltam,<br />magamat nem nevezem...<br /><br />nem hiszek a bemutatkozóknak,<br />nem hiszem, amit magukról mondanak,<br />nem hiszem, hogy magamat neveznem kell(ene)...<br />nem hiszem, hogy tetteim ezt meg ne tennék helyettem,<br />nem hiszek az öndicséretben... tán magamnak...magamban...<br />de nem neked... dicsérsz majd magadtól, ha okod lesz rá...<br />...ha okot adok rá.<br /><br />önmeghatározó gondolat; fogant és vetélt el egy perc alatt...<br />tudom ki vagyok,<br />tudom honnan jöttem,<br />s tudom merre tartok...<br />és ez nem kevés; mert a többség mit se tud... minderről... önmagáról,<br /><br />jelenem...idebenn...jelen vagyok... jellem... jelent ez valamit (?) vagy jelel (?) netán jeltelen lesz sírom...s, mint ezt most írom... miközben...sírom a jajt...vívom zaj elleni harc(om)... hallatom hangom... hallod, vagy elfordulsz te is... nem lesz frázis... elcsépelt oázis... sivatag lelkem... sínen vagyok, mint József Attila... szavaim bíráló agyfelem átírta... a történelem... nem az én történetem... kicsi vagyok és gyenge... egybe bízom, csak egybe... nem maradok egyke...<br /><br />rímem felkavar,<br />vagy megzavar,<br />felébreszt a szó,<br />aludni (nem) volna jó...<br />nyughatatlan teremtmény,<br />lélekszakadva hajszolt eredmény...<br />nincs kudarc...csak tudatsz,<br />véleményt és érvet...ettől nem kapsz sérvet,<br />magyarázod önmagad,<br />mert felzaklat a "gondol"-at,<br />tükröd nem az, mit más lát,<br />úsztatnál téglából bárkát...<br />téged magad ismer legkevésbé,<br />tetteidben méretsz meg...de nem eléggé.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-6783151926272334066?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-75146760859695449262010-04-26T15:19:00.000-07:002010-04-26T15:33:45.308-07:00Ma arra gondoltam,<br />keveset írok...<br /><br />pedig sokat gondolkodom továbbra is.<br />akkor meg mi végre a hallgatás (?)<br />nincs indok, sem mentség...<br /><br />magam vagyok az írás, magamnak;<br />amit nem írok ki magamból,<br />bennmarad, mint szálka...<br />s gyógyulás nélkül növi körbe húsom;<br />magamba zárom,<br />részemmé válik... a fájdalom...ez új dalom.<br /><br />nem fogadok, s nem ígérek,<br />szószegőként nem ítélek,<br />magamra zárt ládikám,<br />kulcsát elástam ám...<br />fülre nem talált imám,<br />így magam istenem silány,<br />elveket hurcoló makacs,<br />öszvérszerű tragacs,<br />hajt a maradék - nem lóerő;<br />küzdelemnek felemelő,<br />kenyerem java, s a félidő,<br />ez a mélység már szédítő...<br />kereket oldani nincs hova,<br />maradok...futok tova...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-7514676085969544926?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-7677465887288745112010-04-15T15:08:00.000-07:002010-04-15T15:23:16.782-07:00Ma arra gondoltam,<br />azért történt...<br /><br />alámerült az ég vizében,<br />tekintete befelé... figyelme azon túlra irányult,<br />felülemelkedett a bírálaton,<br />és kapaszkodó helyett a súlytalan lebegést választotta...<br /><br />az ember megteremtette az Istent,<br />hogy tettei bűnbocsánatot,<br />tehetetlensége magyarázatot nyerjen;<br />imára kulcsolt kezében szorosan markolt önimádata...<br /><br />a talaj még nedves a csata véres, ziháló maradékától,<br />magához öleli a végső kegyelemért esdeklőt,<br />befogadja...ki elfogadja sorsát,<br />otthona száz meg száz testét elhagyó lélek földhöz ragadt porhüvelyének...<br /><br />reggel hajtja álomra fejét,<br />álma valóság...élete ábránd csupán,<br />fele igaz...azt sem hiszi,<br />hite vele ébred...de az nem élet...<br /><br />két gép közé szorult gyönyörű tekintet,<br />parttalan öröm a várakozás utolsó percei,<br />kerek és egész...gördülő kacaj,<br />magamba roskadt révedő derű...<br /><br />a rejtvény nem kereszt,<br />benned a kód,<br />felelj saját kérdésemre,<br />akarod-e...ezt a valóságot...elfogadod-e...vagy küzdesz érte...ellene (?)<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-767746588728874511?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-82632403458029775822010-04-08T14:22:00.000-07:002010-04-08T14:51:55.155-07:00Ma arra gondoltam,<br />nem én vagyok...<br /><br />ez az egész nem rólam szól,<br />nem vagyok része, s már nem is biztos, hogy vágyom azzá lenni,<br />hitetlen, ostoba, tétlen szubjektumok állnak velem szemben,<br />önsorsrontó, tehetetlen, kényelmes teszetoszák...<br />a kritika csípős nyelve lóg méterhosszan szájukból,<br />de ez nem önkritika...<br />tükröt maguk elé...maguk felé nem tartanak,<br />éretlen lelkek...de nem azért jöttem, hogy én neveljek belőlük valamirevaló embert...<br />ha nem tudják...hogy ez az élet,<br />ha nem érzik...hogy mit kell(ene) tenniük,<br />ha nem tudják...hogy törekedni, teljesíteni önmagukért fontos,<br />akkor ez nem az a házszám...rossz helyre jöttem.<br /><br />a felkészültség öröme még nem roskadt vállukra,<br />a szerfelett élvezet, a teendőkben...még nem csillogott szemükben,<br />de a fricska...az elváráshalmaz...létező számukra...<br />csak tenni ne kelljen érte...<br />ez róluk szól...mégsem ez számukra az élet,<br />minden percük nem ez tölti ki...<br />de akkor mi (?)<br />mi lehet fontosabb (?)<br />magukkal szemben hol az elvárás (?)<br />hol az alázat (?)<br />hol a kötelességtudat (?)<br />...kényelmes létezésre várva...szájukat nagyra tátva...sült galamb jött...<br />de nem ízlik eléggé...túl rágós...vagy épp túl átsült...<br />...mindegy mi, csak jót ne mondjon...<br /><br />nem vagyok biztos...immár semmiben...<br /><br />nem adtok hitet...<br />nem vagytok lelkesek...<br />de húzzátok a szátok...pedig ez értetek van...<br />tenni nyögve tesztek...bármit is...pedig ennek...örülni kéne...<br />hálát nem látok...<br />meglepetést nem okoztok...legfeljebb rossz értelemben...<br />nem leptek meg, hogy úgy készülnétek...mintha ezen múlna sorsotok...<br />...pedig múlik...mint az idő...<br />termésetek ritka...<br />mosolyotok nincs...<br />az előre igennel nyugtázottat...utólag nemmel sújtjátok...<br /><br />gondolkodóba estem...<br /><br />gondolkodjatok el ti is...<br />mi a dolgotok...<br />mit kell(ene) naphosszat tennetek...<br />mit kaptatok...amit láthatóan nem becsültök...<br />...és mi lesz ennek (így) a vége (?)<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-8263240345802977582?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-23713088096934302010-04-03T14:57:00.000-07:002010-04-03T15:08:07.266-07:00Ma arra gondoltam,<br />az élet értelme...<br /><br />keresni az élet értelmét... ez (maga) az élet értelme...<br /><br />a keresésben lelt öröm... a magam falé vezető út...<br /><br />alkotni az "értelem" érdekében... épít(i) az értelmét... a magamét és az életemét...<br /><br />gondolni rá... hogy van értelme... megteremti az életet...<br /><br />hiszen addig nem élek, míg tétlenül szemlélem, hogy mi történik (velem)...<br /><br />ott kezdődik minden... a keresésnél...<br />a csüggedni nem akaró... lelkesedésnél...<br />ott kezdődik... az, amit életnek hiszel...<br />...de addig nincs részed benne...amíg meg nem alkottad... magad... magadnak...<br /><br />a külső szemlélő nem részese a történetnek... bár lehet, átérzi,<br />lehet, megkönnyezi,<br />lehet sajnálja... magát...<br />de nem vesz részt...<br />nem tesz,<br />nem keres,<br />nem él...<br /><br />az értelmet meglelni... a végső igazságot keresve...<br />reménytelen vállalkozás...<br />de...mégis... ez maga az élet... értelme...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-2371308809693430?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-29733795264617498032010-04-02T13:45:00.000-07:002010-04-02T14:10:29.259-07:00Ma arra gondoltam,<br />semmit sem tudok az életről...<br /><br />nem tudok semmit az életről...<br />hiszen még meg sem születtem,<br />egy koporsóba zárva várok...<br />várom az első lélegzet mindent elsöprő érzését...<br />a születés utáni élet... és a meg nem született lét határán...<br /><br />mit sem tudok rólatok...<br />nekem egy önmagába zárt dimenzió eldugott bugyra jutott...<br />itt minden sötét... a semmi vesz körül...<br /><br />vajon milyen lesz az "élet" mit hoz majd (?)<br />lesz-e értelem... értelme (?) élni... élet lesz-e az (?)<br /><br />az önmagamra utaltság árnyék vagy tiszta, világos fény (?)<br />egyértelműbb ez, mint a hazug világ...<br />tisztábban látom:<br />kivel állok szemben...<br />kitől várhatom az eredményeket...<br />kire számíthatok...<br /><br />de nektek nem ilyen egyértelmű a lét... ez... és...<br />magatok vagytok - a tömeg közepén álló ordító alak - akire nem figyel senki...<br /><br />nem várom a születést... pedig csak sejtéseim vannak az életről...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-2973379526461749803?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-68204984908605214092010-03-29T14:20:00.000-07:002010-03-29T14:42:20.227-07:00Ma arra gondoltam,<br />minden búcsú nehéz...<br /><br />él benned egy kép a jövőről: egy vízió, amelyben személyek, körülmények, események szerepelnek... ez egy amolyan terv, egy elképzelés... ami szerencsés esetben közel áll a realitásokhoz, s rendelkezik valós perspektívával... megvannak a lépések, legalábbis az első pár lépés, és a távlati alcélok...<br /><br />tehát adott egy kép... részletekkel; ez a kép több, mint illúzió...<br />a tervben szereplő személyek tudnak a tervről - még, ha nem is akkora léptékben, mint te magad - és ők is részesei akarnak lenni...<br />...de mi van, ha valami, vagy valaki végül nem illik a képbe (?)<br /><br />ha "valamiről" van szó, azaz tárgybeli, vagy részmegoldásbeli bökkenők akadnak, azzal könnyen megküzdesz...módosítod a képet, s úgy lépsz tovább...<br />viszont, ha "valaki" nem stimmel...akkor nehezebb a helyzet... a személyek nem tárgyak, s nem is részletek egy kirakósban...mégis úgy kell kezelned őket, ha pontos képed van a jövőről...s tudod merre tartasz...s ebbe valaki nem illik bele...<br /><br />a búcsú mindig nehéz... még, ha az ismeretség csupán felszínes is... mégis valaki része volt a képnek...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-6820498490860521409?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-70808799556764160162010-03-26T17:57:00.000-07:002010-03-26T18:14:56.305-07:00Ma arra gondoltam,<br />ha megyek, jönnek az ötletek...<br /><br />inspiráló séták során merítek ihletet a túléléshez...<br /><br />talán a friss levegő,<br />talán a mozgás,<br />talán a környezet folytonos változása okozza...<br />de menet közben jönnek a legjobb ötleteim...<br /><br />nem, mintha egy helyben ülve teljesen passzív lennék...<br />többek között a blogom is ülve írom ;o)<br /><br />ugyanakkor a legtöbb gondolat valahol...akárhol... menet közben támad... rám,<br /><br />nincs kényszerítőerő...<br />nincs nyomás... csak nyomás és jön az agymenés...<br />nem mindig pozitív a gondolatmenet...de meglepő, hogy szinte mindig feldobom magam... végül...<br /><br />több dolog jut eszembe, mint amennyit meg tudok jegyezni...<br />és gyorsabban, mint ahogy fel tudnám dolgozni...<br />éppen ezért szelektálok...<br />nem mindig akaratlagosan...<br />de sajnos az ötletek egy (java) része a feledésbe merül...<br /><br />ha ritkán akad időm sétára... meglátszik...<br />a közérzetem... a haladás sebessége...<br /><br />ha több a séta... haladok... velem együtt mennek a dolgok...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-7080879955676416016?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-16183790728884652852010-03-25T15:27:00.000-07:002010-03-29T14:42:52.088-07:00Ma arra gondoltam,<br />kiszámíthatatlan emberi természet...<br /><br />van, ami nyilvánvalónak tűnik, de nem az...<br />vannak elvárható dolgok, amelyek mégsem egyértelműek...<br />van kötelesség, mely nem enged csüggedni, de a meglepetés ereje letaglóz...<br /><br />hiszed, hogy magától értetődik... pedig nincs kiszámíthatatlanabb, mint az emberi természet...<br /><br />hiszen ez a dolga... ez lenne...<br />de ki teszi a dolgát (?)<br />ki nem húzzak ki magát a felelősség alól (?)<br /><br />nincs elvárható teljesítmény... csak önös érdekek vannak...<br />vagy megérti, hogy neki is ez a legjobb... vagy mozdulatlanul kitartja a tenyerét... szembe fordul veled és azt mondja: állj!<br /><br />kiszámítható reakciók... amelyek akkor teljesülnek, amikor az érdek azt diktálja...<br />annak van igaza... akitől várunk valamit...<br /><br />a megfelelés önző: önérdek... a megfeleltetés: kihasználás...<br /><br />a válaszok mintázata aszerint alakul, ahogy a felek érdekérvényesítő törekvései közelednek, avagy távolodnak a folyamat során...<br /><br />végtelenül kiszámíthatatlan...és egyben pontosan kiszámítható az emberi természet...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-1618379072888465285?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-85154220467869419692010-03-24T16:51:00.000-07:002010-03-24T17:10:44.266-07:00Ma arra gondoltam,<br />a létezésnek se íze...se bűze...<br /><br />él a lélegző hit, a zsebben felejtett kulcs nyitotta ládika,<br />a lét centrumában heverő ego... sápadt torzszülötte álmoknak...<br /><br />vérangyal száll a háztetőre, lomhán huppan a cserépen,<br />gubbaszt hajnalig, majd letépi a zsindelyt...<br /><br />képedbe nevet a révedő tétlenség, unalomban sóhajtozó mélabú,<br />az önsajnálat tükre fogva tartja tekinteted...<br /><br />fókuszál a mozdulatlan harc kellős közepén, szálfaegyenes termet,<br />az idő dermedt meg (?) vagy a tér szűkült cseppnyi térfogatba (?)<br /><br />beékelődött tudat, meghasadt személyiség...törtető az egyik,<br />vele küzd a léha...az kerekedik felül, kinek oka van a létezésre...<br /><br />sorok végén pontok... folytonosságot... továbbgondolhatóságot,<br />lezáratlanságot sugallnak... pedig minden el van döntve...<br /><br />él bennem a halál, ezer színnel játszik, s mind sötétszürke,<br />nekem zenél egyetlen hangján, búg és sivít...mindörökre...<br /><br />a rím üteme döngeti koponyám, túl vagyok életem undorán,<br />vért köp arcomba a kín, magam vagyok idebenn...s odakinn...<br /><br />képek zanzája az emlékezet... önmagamra legkevésbé emlékeztet,<br />távoli homályos, tegnapi talányos, ingoványos...emlékezni bűntett...<br /><br />lép a lét...tőlem el...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-8515422046786941969?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-17029372329891426082010-03-22T14:36:00.000-07:002010-03-22T14:48:08.323-07:00Ma arra gondoltam,<br />visszatérő fájdalom...<br /><br />a fájdalom nem állandó,<br />de nem is hagy magadra teljesen...<br /><br />veled van, rejtőzik a háttérben, akkor is, amikor látszólag minden rendben...<br /><br />a fájdalom kell... onnan tudod, hogy még élsz...hogy fáj...<br /><br />a fájdalom (ingadozása) múlása is kell... az enyhülést hozó percek... órák adnak értelmet az összes többinek... olyan ez, mint mikor a nagy zajból hazaérvén... a mélyen búgó csend ölel körül...<br /><br />fáj az igazság...<br />és fájnak a hazug szavak...<br /><br />fáj, ha nem jön össze...<br />és utóbb fáj, ha összejött...<br /><br />az értelem mögött megbúvó értelmetlen létezés, a fájdalmon alapuló kérlelhetetlen múlandóság... a veled nélkül töltött idő... maga a "fáj" nem visz közelebb... de el sem távolít a végső igazságtól... mert az sem más... Te magad fájsz...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-1702937232989142608?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-33926925275552300872010-03-21T15:04:00.000-07:002010-03-21T15:17:44.578-07:00Ma arra gondoltam,<br />időben...<br /><br />az idő látszólagos és tényleges iránya csupán bizonyos kauzális tényezők miatt fonódik szorosan össze...<br /><br />a múltbeli eseményekre gyakorolt hatás ugyanis nem fikció...<br />gondolj csak bele, hányszor történt már olyan, hogy egy bizonyos dologra másként emlékeztél, mint mások, s végül (amennyiben ez egy fontos, és eldöntendő kérdést hozott létre) valamelyikőtök álláspontja (azaz a múltról alkotott elképzelése - állítása) győzött... ebben az esetben a múlt és annak hatásai is átértékelődtek...<br /><br />ugyanez... majdnem ugyanígy zajlik a nagyobb léptékű dolgokkal kapcsolatban úgyszintén... hogy mást ne mondjak, a történelem a legjobb példa...<br /><br />de "kicsiben" önmagad vívódásai által ugyancsak átszínezed a múltat...<br />tetteidet racionalizálod...<br />magyarázatot találsz összefüggésekre...<br />kifogásokat a meg nem tett, vagy éppen a megtett (viselt) dolgaidra...<br /><br />a múlt és vele az idő...<br />tehát, képlékeny szövet...<br /><br />a megváltoztathatatlan (legelőször említett) kauzális tényezők miatt hisszük, hogy az idő látszólagos és tényleges iránya egy és ugyanaz...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-3392692527555230087?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-10148506688994676152010-03-19T16:04:00.000-07:002010-03-19T16:12:25.792-07:00Ma arra gondoltam,<br />eredeti szándék....<br /><br />mi sül ki belőle (?)<br />ahhoz képest, amit eredetileg:<br />mondani,<br />tenni,<br />elérni...<br />akartál (?)<br /><br />a kontextus, s az egymásra hatás,<br />a szituáció adta keretek,<br />a szubjektum és az affektív reakciók,<br />a védekezés,<br />az érvek elaborációja,<br />a fogadókészség,<br />a belátás...a beismerés képessége,<br />mind-mind hat arra, hogy végül célba érjen az eredeti szándék...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-1014850668899467615?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-20153638207910587892010-03-18T08:29:00.000-07:002010-03-18T08:38:28.076-07:00Ma arra gondoltam,<br />vetítés...<br /><br />vetít a rossz,<br />és vetít a jó,<br />vetítesz másoknak,<br />és magadnak vetítesz leginkább...<br /><br />vetít a sors,<br />vetít a szerencse,<br />és vetít a végzet,<br />vetít minden,<br />vetítés az élet,<br />és vetítés, hogy utána bármi jönne...<br /><br />vetítesz, hogy jobban,<br />hogy többnek,<br />hogy okosabbnak,<br />hogy vonzóbbnak tűnj...<br />képeket...modort...tekintetet,<br />viszonyulást...kedvet...magad vetíted...<br />magadnak, s mindazoknak, akikről azt hiszed (vagy azt szeretnéd hinni) érdekli őket...<br /><br />ha a vetítés véget ér... ott kezdődsz majd Te,<br />ha vissza tudnád nézni... amit vetítettél,<br />vajon mit gondolnál (?)<br />kritikus néző... esztéta lennél...<br />vagy elhinnéd a mesét... a meséd...<br /><br />a film nem ér véget, ott ahol a véged,<br />nélküled is forog a vetítő,<br />csak magadnak vagy főszereplő...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-2015363820791058789?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-16460209038130425192010-03-17T14:22:00.000-07:002010-03-17T14:36:34.407-07:00Ma arra gondoltam,<br />életben maradni...<br /><br />maradj velem,<br />egyetlenem,<br />engedd, hogy éljek,<br />nem kellenek részek,<br />áthúzott egész,<br />megnyugvást remélsz...<br />benn vagyok,<br />értéket...mértéket árulok,<br />lélegzik még,<br />mellkasán lék,<br />süvít a szél, a fák tetején,<br />koronás darvak agyvelején...<br />szomorú az ünnep,<br />nektek ütleg,<br />nekünk szüntelen munka,<br />a nap, mint kályha,<br />ontja dermesztő melegét,<br />bele remeg még,<br />a félszemű tacskó,<br />keréken guruló,<br />árva lét...két élet...<br />maradni térek...<br /><br />bennem az idő spirális görbe,<br />vissza-és vissza lök a gödörbe,<br />nekem a tér, hanyatló hajlam,<br />körben a vér, kering agyamban,<br />tőlem a távol, oly közeli érzés,<br />ne lépj be ide, ez túl nagy sértés,<br />menni a perccel, élni valóban,<br />temetni jöttem, talpig aranyban,<br />magamnak írom, keresetlen szavam,<br />közben el tiprom, selejtes magam...<br /><br />a téridő közrefog mindent...<br />bólint a kaszás...kezével intett...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-1646020903813042519?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-44075022280139672662010-03-16T13:56:00.000-07:002010-03-16T14:28:43.134-07:00Ma arra gondoltam,<br />akarva... akaratlan...<br /><br />akarva térsz rá az útra...<br />akarva hagyod ott az előzőt...<br />akarva éred utol árnyékod...<br />akarva téped képed szét...<br /><br />akaratlan fészkelődsz, ha nem vagy egyenes...<br />akaratlan kerekedik el arcod a meglepetéstől...<br />akaratlan vérzik szíved álmodért...<br />akaratlan kerít hatalmába lételem...<br /><br />akarva... akaratlan... életed...<br />terelsz... terel... életed...<br /><br />.........................................................................................<br /><br />zsebbe gyömöszölt fohászod,<br />lopva az eget pásztázod,<br />mintha lenne odafent,<br />ki meghallja néma pamfleted...<br />magadat gúnyolod gőgösen,<br />ajkad harapod görcsösen,<br />tükör nem látott réges-rég,<br />feled a képed...rémes még...<br />kapaszkodó e röpirat,<br />szakadék széli fuvallat,<br />nem ereszt a bús remény,<br />Te maradtál csak...Te költemény...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-4407502228013967266?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-86670970521173759622010-03-15T15:45:00.000-07:002010-03-15T16:07:46.615-07:00Ma arra gondoltam,<br />a veszély valós...<br /><br />minden ablakból, minden fűszál alól, minden sarok mögül...<br />lesnek rám...<br /><br />nincs egy nyugodt perc, egy nyugodt gondolat, nincs megnyugvás...<br />mert lesben állnak...<br /><br />a paranoia hétköznapi...<br />az üldözési mánia megszokott...<br />a rettegés része az életnek...<br /><br />vadak lakta vidék, ragadozók...kik egymás sebeit tépik...<br />nincs áldozat...és csak áldozatok vannak...<br />nincs kegyelem...de kegyetlen...kegyhelyen... kegyet nem...gyakorol senki sem...<br />ezen a helyen...itt a helyem... otthonom, hol otthon lom...<br />lelomboz az adrenalin...mit sem ér az emberi kín...<br />e planétán...mászom egy falétrán... fel a mennybe... oda menj be...<br />nincs ajtaja...de fala sincs... lakhatatlan...rajta kilincs... benne a kincs... Te magad... örzöd, míg megremeg szavad... keres a remény... válaszod szerény... álmodban serény... fejeden sörény... testedben sörét... vadászod issza a sörét... puskája, s üvege tövét... ragadja meg a sötét... lelke mint temető... maga a teremtő... kedvelem ezért őt... mert rengeteg lelket ölt...le...puszta ökle...<br /><br />szememből hiányzik a félelem,<br />nevetek éberen,<br />halálom kérlelem,<br />vegye el életem,<br />vigye és egye meg,<br />csak végre tegye meg,<br />de nem fenyeget,<br />elkerül engem(et)...<br /><br />a veszély valós...de szánalom,<br />rekedten ordítva vállalom,<br />eladó a feltevés...<br />jutalma...az ébredés...s a felejtés...<br />ki felejt, és... ébred...<br />magára támad a véreb,<br />jéggé fagyott véred,<br />patakokban habzik a lélek...<br />fél, ki nem egész...<br />ha nem vagy egész...félsz,<br />tétován remélsz,<br />így halsz...így élsz...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-8667097052117375962?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-75369111246769017862010-03-14T13:28:00.000-07:002010-03-14T14:59:18.179-07:00Ma arra gondoltam,<br />ambíció...<br /><br />szükség van rá, hiszek benne...<br />nagyképűen azt mondom: érzem...<br /><br />és keresem másokban...<br />de sokan tévúton járnak...<br />még többen nem járnak (semmilyen) úton<br /><br />nem hajtja őket semmi...<br /><br />hiszen az ambíció hajtóerő... táplálkozik:<br />divatból...<br />tévedésből...<br />belső késztetésből...<br />külső ösztönzőkből...<br />haszonlesésből...<br />őszinte elhivatottságból...<br />hatalomvágyból...<br /><br />bármelyik jobb... mint a semmi...<br /><br />persze nem mindegy, hogy a fenti felsorolásból melyik érvényesül...<br />de egyet le merek szögezni:<br />a jónak tűnő hajtóerő ugyanúgy elvihet a rossz irányba; mint amilyen eséllyel a kevésbé szimpatikus is a jó irányba sodorhat.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-7536911124676901786?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-5826323250535328842010-03-12T15:25:00.000-08:002010-03-12T15:49:13.887-08:00Ma arra gondolat,<br />a munkamegosztás illúzió...<br /><br />amit nem magam intézek... az többnyire meg sem történik...<br />vagy még rosszabb...<br />megtörténik valami, aminek nem volna szabad...<br /><br />ami nem használ, az árt...<br />ha nem történik semmi, az is árt...<br />ha elhitetik velem, hogy történt valami, de mégsem, az is ártalmas...<br /><br />megosztani a munkát... hasznosnak tűnik...<br />jól hangzik, hogy nem mindent nekem kell megtennem...<br />de vajon más is ugyanúgy teszi, mint magam...<br /><br />van-e annyi motiváció (?)<br />van-e annyi ambíció (?)<br />van-e annyi eltökéltség (?)<br />van-e annyi kötelességtudat (?)<br />van-e annyi tisztesség (?)<br />van-e annyi felelősség (?)<br /><br />...és hisz-e annyira:<br />a sikerben...<br />a létjogosultságban...<br />abban, amit mond (amit mondani kell)...<br />hisz-e benne eléggé (?)<br /><br />...sőt... tudja-e biztosan (?)<br /><br />még azok sem tudják, akikre a leginkább vonatkozik...<br /><br />...én mégis honnan tudom (?)<br />mert tudom...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-582632325053532884?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-39243417007909406692010-03-11T12:15:00.000-08:002010-03-11T12:26:29.889-08:00Ma arra gondoltam,<br />felesleges...<br /><br />felesleges szavak; a levegőben lógó izzadt, felkavart indulat...<br />felesleges remény; hinni benne... te szegény...<br />felesleges ébredés; sehová sem vezető kétkedés...<br />felesleges ígéretek; be nem tartott, hazug keret...<br />felesleges vallomás; fület nem találó rémült alkotás...<br />felesleges értékek; belül ébredő térképen...<br />felesleges életem; feles... nem egészleges énnekem...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-3924341700790940669?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-90157715512519648742010-03-10T13:00:00.000-08:002010-03-10T13:18:20.231-08:00Ma arra gondoltam,<br />gazdasági érdek...<br /><br />mennyit ér a gazdagság (?)<br />drága-e érte az emberélet, vagy feláldozható (?)<br />lehet-e... szabad-e eszmék és ideológiák mögé bújtatni a halálba küldött lelkek érékét...<br />hiszen forintra kiszámolható minden elvesztett élet... és még az sem titok, hogy ebből hasznot húznak...<br /><br />fegyverek... lőszer... haditechnika... szállítás... és a többi és a többi...<br /><br />mind-mind hasznot hajt... és életeket követel...<br /><br />filmek... dalok... könyvek... versek... mind-mind egy tévképzetet erősítenek:<br />kell a háború<br /><br />erkölcsre... hazafiasságra... hősiességre hivatkoznak...<br />elhiszik... megteszik... meghalnak...<br />elmennek meghalni...<br />az utolsó pillanatban - már, ha felfogják, hogy ez épp az - mind megbánják... de legtöbben már korábban...<br /><br />mások élvezik... pedig nem volna szabad... nekik végképp nincs ott a helyük...<br />ők ölni...s nem halni mennek... de ők is halnak...<br /><br />ezrek helyeslik... milliók helytelenítik...<br />mégse... és mégis...<br /><br />...a halál... gazdasági érdek.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-9015771551251964874?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-21117178988366235472010-03-09T15:57:00.000-08:002010-03-09T16:07:10.852-08:00Ma arra gondoltam,<br />engedd el...<br /><br />ha elengeded magad...<br />szabadabb lehetsz... bár lehet, jobban érzed magad saját korlátaid között...<br /><br />ha elengeded a szavakat... a füled mellett...<br />megóvhatod magad... bár lehet, meg akarsz felelni... változni vágysz...<br /><br />ha elengeded a bántó gondolatokat...<br />könnyebb lesz a lelked... bár lehet, kell a szenvedés... hiányozna...<br /><br />ha elengeded a kezét...<br />önálló lehet... bár lehet, félsz az önállóságától... magányodtól rettegsz...<br /><br />ha elengeded a peremét...<br />nem ragaszkodsz többé életedhez... bár lehet, ragaszkodni... élni vágysz még...<br /><br />ha elengeded...<br />elmegy...elhagy... bár lehet, mennél inkább vele... bárhová is tart...<br /><br />ha elengeded a perceket...<br />óráid maradnak magadra... bár lehet, jobban félsz magaddal lenni, mint mások társaságában...<br /><br />ha elengeded a kormányt...<br />sodródhatsz... bár lehet, a kontroll számodra többet ér...<br /><br />ha elengeded... nincs több "ha"...<br />engedd el!<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-2111717898836623547?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-85222118176554517752010-03-08T07:11:00.000-08:002010-03-08T07:43:04.601-08:00Ma arra gondoltam,<br />valamit másképp...<br /><br />vannak napok, mikor az élet félresiklott vonathoz hasonlóan, szerteszana heverő vagonok, összetört ablakokból félig kilógó holttestek látomására emlékeztet...<br />a kerék alá szorult, gyermekét kezében szorongató anya, a lelkiismeret utolsó szikrájával kapaszkodik a lét síkjának peremébe... lába összeroncsolódott a hatalmas teher alatt, mégsem akar "menni" még... ragaszkodik... ehhez a sekélyes... alantas féligáteresztő hártyán át nézett világhoz...<br /><br />minden nap monoton vonatom kattogó zaja... fülembe altatót szór... mélabús révületben szendergő félig élő... félig holt teremtménnyé zsugorítva ambícióm hegymagas ormait...<br />...a valóság ez (?) vagy épp most rugaszkodtam el szilárd talajomról (?)<br />a béke és a magány maga a rettegés (?) vagy a félrekongatott zendülő harangok lármája kéne, hogy felrázzon (?)<br />a kétségem tévedés (?) vagy a bizonyosság a reménytelenben (?)<br /><br />van kapaszkodó a süppedő... tehetetlenségében olvadó aszfalt világban...<br />van, aki úgyszintén a felszínre tör... mert a semmittevés nyomása... a mély nyomasztó beletörődés ekvivalens számára a létezés végével... s mivel még élni vágy... érezni, ahogy átjárja az élet... és ezért tesz(i) is...<br />sokan csak papolnak... okoskodnak... van, ki el is hiszi, amit mond... de szavai mozdulatlanságba dermedt tétlen szobrok neszei csupán... nem a mozgókép világának lakói...<br />mások tesznek... de nem gondolnak... se előre... se végig... se utólag... se vissza... nekik néha szerencséjük van...<br />megint mások agyalnak napestig... terveket szőnek... kidolgoznak... érvelnek... és végül elteszik az egészet egy fiókba...<br />de a legtöbben nem is tesznek... nem is beszélnek... nem is gondolnak... úgy tesznek, mintha élnének... de nem csapják be ezzel csak a hozzájuk hasonlókat... a vegetálás nem valódi élet... látszólag eleget tesz az élet definíciójának, hiszen esznek, alszanak és szaporodnak is... de ez akkor is csak utánzata annak, amit Életnek hívunk... a fajfenntartás érdekében robotoló hangyák léte nem kérdőjeles... de emberként ennyi nem elég... nem volna szabad, hogy elég legyen...<br /><br />vonatom szétszóródott roncsai... a vagonok törmeléke közt, azért akad még élet: a kivérzett anya kezében szuszogó gyermek...<br /><br />magam vagyok a remény... önmagam medrének alakítója...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-8522211817655451775?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-24047781665566230442010-03-05T15:19:00.001-08:002010-03-05T16:55:03.329-08:00Ma arra gondoltam,<br />teremtés...<br /><br />az elme teremtő ereje határozza meg létezésünk mibenlétét...<br /><br />elménk teremt (mindent):<br />helyzeteket... amelyekre vágyunk... s amelyektől félünk,<br />kapcsolatokat... emberek és emberek... dolgok és dolgok... emberek és dolgok között,<br />képeket... számunkra a valóságról... nekünk, a saját szűrőnkön át,<br />élményeket... ahogy a dolgokat megéljük... egyedi színezetet ad... értelmez, vagy épp értelmetlenné tesz...<br />mind(en) az elme "teremtményei"<br /><br />mi magunk vagyunk elménk teremtésének legfőbb bizonyítékai...<br />nem is létezne az az entitás, akit magunkkal azonosítunk... hacsak elménk meg nem alkotta volna számunkra...<br /><br />örömünk,<br />és nyomorúságunk...<br />magányunk,<br />és társaságunk... elménk hozza létre...<br /><br />önbeteljesítő félelmeink megteremtik azokat a szituációkat, amelyeket épp elkerülni igyekeznénk... magunkat kergetjük a labirintus zsákutcáiba...<br /><br />a Teremtő is 6 nap alatt álmodta meg... mindezt...<br /><br />..............................................................................................<br /><br />váratlan fordulat, az utca végén indulat,<br />indulok és megszegem, magamnak tett ígéretem,<br />fekete szavak, hely alig marad,<br />kelletlen teremtésem, elrendelt temetésem...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-2404778166556623044?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-92204364242947042682010-03-04T15:03:00.000-08:002010-03-04T15:26:33.466-08:00Ma arra gondoltam,<br />kész az, amit készként tálalnak...<br /><br />a végtermékkel találkozik a "vevő"...<br />nem látja mennyi munka,<br />mennyi fáradtság,<br />mennyi ötletelés,<br />mennyi bizonytalanság... volt, amíg készült...<br /><br />egy egészet kap... amiről majd eldönti tetszik-e vagy sem...<br />persze az nem szerencsés, ha valami félkészen kerül a fogyasztó elé...<br />vagy, ha félkésznek látszik...<br /><br />a legtöbbször nem a körvonalakra, hanem a konkrétumokra kíváncsiak...<br />egy ötlet - legyen bár briliáns - mindenkinek mást jelent elmondva, elmesélve...<br />...így a hatás is kétséges... sőt, az elvárások (a kész dologgal kapcsolatban) is csalókák lehetnek...<br /><br />a kézzelfogható, hallható, ízlelhető "kész" érdemes arra, hogy a publikum elé kerüljön...<br /><br />sokan kíváncsiak a kulisszatitkokra ( a munkafolyamatok érdekesek, tanulságosak), ámbár ez jellemzően már csak egy jól sikerült végleges változat kapcsán igaz... vagy, ha már letett az alkotó valami érdekeset, értékeset az asztalra...<br /><br />a végeredménynek tükröznie kell alkotója szándékát, avagy teret kell engednie a befogadóban a saját impresszió kialakításának...<br />vannak konkrét - vitathatatlan, bár viszonyítható - dolgok: valami vagy gyors, vagy nem, vagy kék, vagy más színű... de a legtöbb (fontos) dolog nem ennyire egzakt, sokkal inkább szubjektív döntési kritériumok és mechanizmusok konklúziója...<br /><br />tehát, a kész sem mindenkinek egyformán egész... és nem is kell, hogy mindenkinek meg akarjon felelni - tekintve e küldetés lehetetlen voltát - felesleges ábránd volna...<br />ugyanakkor kitűzhet az alkotó egy célcsoportot, akinek szánja produktumát... legyen az egy mondat az éterbe... vagy egy üvegcserepekből épített felhőkarcoló...<br />...többnyire szólni (mondani) akar valamit... valakinek...<br />...hatni akar... valahogy... valakire...<br /><br />s végül a csomag vagy eljut a címzetthez, vagy mellétalál... vagy érti a befogadó, vagy fel sem fogja, hogy neki szól...<br /><br />szememmel ordítom... ölelj most,<br />ajkamba harapva... eltapos,<br />kezem tördelve... toporgok,<br />fájdalmam édes... belül vonyítok,<br />de nem hall, nem lát,<br />nem ért... nem hát,<br />tekintet nélkül...<br />tekintetbe sem vesz végül...<br />akaratom síri csend...<br />én ezzel üzentem,<br />vallomásom sóhajok,<br />így magam maradok...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-9220436424294704268?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-12567054118066768592010-03-03T16:57:00.000-08:002010-03-03T17:09:57.044-08:00Ma arra gondoltam,<br />kerekebb nem is lehetne...<br /><br />a világ oly kerek, hogy beleszédülök, ahogy szemlélem folyását,<br />még a szögletes élek határolta bürokrácia sem ront többet, mint önmaga megítélésén az egyes egyedül ácsorgó egyenes fűszál,<br />kihúzza magát, hogy jobban lásson, vagy hogy jobban lássák...<br />magas homloka mögött kavarognak töredékgondolatok, hogy egészítse ki a világ a róla alkotott képet... hiszen a tartalom és a forma egyhuzamban... párhuzam van; az idebenn és az odakinn egyaránt kölcsönhat... kinek mi...<br />hagyja, hogy hassanak... vagy mindenáron hatást akar gyakorolni... habitus és szája íze szerint,<br />a fűszál hajlik, ha a szél lengeti, de száradó szára egyenesen tartja széllel szemben is... ez lenne az érett tartás... avagy a tapasztalat fás, kérges felszíne... belül küzd...elem,<br />kívül szilárd...jellem,<br />kerekebb nem is lehetne... velem, nekem...<br />nélkülem... nem érdekel...<br />nem érdekem...<br />nem énnekem...<br />nem énekem... nem szól...<br />velem egyetemben... egybehangzok...<br />a világ velem harmonizál, vagy a szél is nekem harmonikál...<br />velem fújja... újra meg újra...<br />kereken kedvelem,<br />kimondom kereken...<br />ez a világ kell nekem...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-1256705411806676859?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-32942517082213571042010-03-02T12:29:00.000-08:002010-03-02T13:31:18.117-08:00Ma arra gondoltam,<br />reményvesztett pap...<br /><br />hitehagyott parlag; a pásztor terelné nyáját, de az szerteszéledt...<br />vagy a nyáj már farkasok hordája, egymást maró véresszájú vicsorgó fenevadak (?)<br />menekvést, támaszt nem keres a falka tagja...<br />monoton robotol, arcába húzza szürkeségét, mint csuhás egykoron csuklyáját, de képét rejti, még önmaga elől is... nem mer szembenézni...<br />félelmeivel,<br />vágyaival,<br />természetével,<br />tetteivel...<br />a felelősség elől való menekvés köti le energiáit... mivel vállalni nem mer... tétje üres konzervdoboz-élet... összegyűrt valóságutánzó... életnek látszó, hamis bankó...<br />fizetni nem... legfeljebb rá lehet vele...<br />se hit,<br />se tudat,<br />se érdeklődés,<br />se bizonyosság,<br />se morál,<br />se tartás... csak a zajláda,<br />csak az irigység,<br />csak a tehetetlenség érzése,<br />csak a káromkodó belső zajok,<br />csak az elfojtott indulat,<br />csak ez maradt...<br />a pásztor elmorzsol még egy imát,<br />nem a saját, a sosevolt nyáj lelki üdvéért,<br />szavát elnyeli a közöny,<br />maga sem hallja már... kár.. de kár...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-3294251708221357104?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-51319337070121254262010-03-01T15:47:00.000-08:002010-03-01T16:19:10.042-08:00Ma arra gondoltam,<br />a munka java...<br /><br />addig lét a lét, míg tudom, dolgom van elég,<br />ha vége egy feladatnak... új kihívást keresek... hogy érezzem: élek...<br /><br />ha megállnék... megszűnne létezni az "Én"... nem lennék többet magam...<br />a tétlenségbe süppedőket mindig riadtan szemlélem... nehogy egyszer engem is ez a kárhozat érjen... mint valami katatón átok... a tehetetlen, kedvtelen, szenvtelen létutánzó vegetálás...<br /><br />a munka java még hátra van,<br />sok minden vár még megvalósításra,<br />java részéről még nem is tudok, hisz még ki sem találtam...<br /><br />...akad dolog bőven, az épp aktuális projekt még csak az előmunkálatoknál tart...<br />ez a legizgalmasabb rész... rengeteg kreatív feladat...<br />ezernyi buktató... problémák - a szónak a kihívást jelentő értelmében...<br />napi konfliktus a résztvevőkkel... a részt nem vállalókkal... és magammal...<br />minden nap új ötletek...<br />új remények...<br />új hitek...<br />napi kudarcok és felülemelkedések...<br />mindennapi szájtépés...<br />van, aki tudja a dolgát... van, akit fel kell rázni...<br />de, ez a dolgom... ezt szeretem... élni... a lehetőséggel...<br />és kihozni a legjobbat:<br />emberből,<br />helyzetből,<br />lehetőségből...<br /><br />egyedül kevés vagyok... legalábbis az egészhez...<br />ehhez csapat kell...<br />amelyben mindenki teszi, amit kell...<br />mert tudja, ez az Ő érdeke (is)...<br /><br />és a "dolog" önmagában élvezet,<br />a részletekben rejlő... az egészre utaló...<br />a végcél felé haladó... apró léptekben megbúvó részfeladatok...<br />részörömök... egy-egy "kész" rész... megnyugtató sóhaj...<br />ma sem keltem hiába...<br /><br />már látom a holnapnak értelmet adó új munkát...<br />a java még hátra van...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-5131933707012125426?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-67336504678760653782010-02-28T13:25:00.000-08:002010-02-28T14:40:47.232-08:00Ma arra gondoltam,<br />egészlegesség...<br /><br />pillanattöredékek mozaikdarabkáinak rakosgatása,<br />az egymáshoz illőnek tetsző részletek összepróbálgatása,<br />a színtelen kiszínezése,<br />a színes fakítása,<br />a sötét árnyalatok még sötétebb tónust kapnak,<br />a ragyogó sem érdemli régi fényét,<br />úgy történt (?)<br />vagy másképp (?)<br />az emlékezet átszab,<br />átformál,<br />meghamisít...<br /><br />a tudat résén keresztül érzékelt valóságnak hitt élmény...<br />tudattalan folyamat,<br />vagy kézben tartott akarat... az akarat illúziójába kapaszkodva,<br />markolva a semmit,<br />kitöltve vele,<br />egésszé téve,<br />a vákuumot...<br /><br />éket ver a fantázia,<br />beékelődött intellektus döcög,<br />kapar, mint eb, ha dolga vége,<br />pedig még keresi helyét,<br />egymaga igaz... társas közeg(b)e(n) hamis képeket rajzol,<br />sosevolt elvárások falai közé szorult makula...<br /><br />kibontott ajándék, már nem okoz meglepetést,<br />örömet is alig...<br />ha már nem érdekes... szemétre kerül,<br />egyszer mind...<br />amíg új vagy még csak ábránd... fókuszál rá a vágy...<br />de kézben tartva... tulajdonba véve, már csak egy... a sok közül,<br />jobb a vágyódás a birtoklásnál...<br />legalábbis a vágyódás tárgyának... és neked (?)<br /><br />egésznek született,<br />egészként élt,<br />és egészben megy majd tova...<br />nem hiányol semmit,<br />és őt sem hiányolja semmi,<br />nélküle és vele egyaránt teljes a kép,<br />ezek vagyunk... mozaikdarabok egy színes-szürke társas-társtalanjáték szereplői...<br />velünk kezdődünk és érünk véget... magunknak egészleges...<br />mindenki másnak mellékes,<br /><br />csak egy darab, egy elpazarolt, egy elvesztegetett lét...<br />priorizált vágyak,<br />dekadens értelem,<br />csökkenő lendület,<br />a maradéktalan értelmetlenség,<br />a mélyből a magasba tekintő sóvár tekintet...<br />akiről azt hiszed odafent áll... mélyebben van, mint Te magad,<br />mert a giccs nem öröm,<br />a materiális élmény rövidtávon kihunyó vulkán,<br />csak hamu marad... alatta a kihajszolt akarat...<br />elégedetlen, csüggedőn szemlesütve gubbasztó...<br />az irigyeket kerülő, értetlen értelem,<br />a keresett kereset nem sokat... keveset ér,<br />keservet hoz... keretet nem ad... kereket oldana,<br />de beleragad a biztonságosnak hitt állandóság mocsarába...<br /><br />kevesen keresik az igazi értelmet,<br />tárgyakat,<br />vagyont,<br />hírnevet,<br />hatalmat hajszolnak...<br />pedig az "egész" ettől csak üresebb,<br />nem, mintha mindez nem értelemnek látszó morzsákat szimbolizálna,<br />és az életet gyakran feláldozzák egy végcél elérésére...<br />egy pontot kergetnek... egy hosszú kínkeserves vonal mentén...<br />a folyamat háttérbe szorul a pillanat mögött...<br />...pedig a valódi cél... az élet... és nem a vég.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-6733650467876065378?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-28123443954138301412010-02-27T14:41:00.000-08:002010-02-27T14:49:38.533-08:00Ma arra gondoltam,<br />előmunkálatok...<br /><br />Gyakran (szinte mindig) egy eredményt megelőző munka nagyságrendekkel több, tovább tart, mint az eredmény hatóideje, avagy az az időtartam, ameddig annak hatását érezzük...<br /><br />Melyik fontosabb tehát, a végeredmény, vagy az azt megelőző feladatok sora (?)<br /><br />Jobban tesszük, ha az előmunkálatokban keressük az öröm forrását...<br /><br />Persze ez ismét az általam sokat emlegetett "önmagában jutalmazó cselekedetek és tevékenységek" sorát erősíti... nincs mit tenni - ez a vesszőparipám... jobb élvezni a robotot, mint nyafogni annak súlya alatt.<br /><br />Ha az út maga az öröm, szinte már mindegy is mi van az út végén...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-2812344395413830141?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-49011921065194765012010-02-26T15:22:00.000-08:002010-02-26T15:53:38.874-08:00Ma arra gondoltam,<br />kooperáció...<br /><br />együttműködésben ébredő tudat, ritka varázshajtás a egocentrikus erdő sűrűjében...<br /><br />egymagad boldogulnál,<br />még el is hiszed... míg falhoz nem érsz... vagy szakadékhoz...<br />akkor meg kapálózol, mint az örvényhúzta muslica,<br />elkel a segítség...<br /><br />együtt működik a világ, s nem egyedül...<br /><br />persze zavar, és bosszant, mert lassít és hátráltat...<br />mert nem vagy egyértelmű:<br />nem fogalmazod meg, mit akarsz,<br />még magadnak sem - nem veszed a fáradtságot,<br />csak elvárod... hogy kitalálják a gondolataid... de ez nem fog megtörténni,<br /><br />egy hang a zajban... vagy harmónia egy zeneműben (?)<br />egybehangzó vagy kaotikus, zűrzavar (?)<br />választhatsz minden pillanatban, amikor kapcsolatokat:<br />létesítesz,<br />mozgatsz,<br />szüntetsz meg...<br /><br />vannak, akik azért jöttek, hogy kerékkötők legyenek,<br />akadályt jelentenek, még ha nem is ez a szándékuk...<br />észlelni az ilyen veszélyforrást... prekoncepció gyártás,<br />előbb döntöd el, hogy kikerülöd, minthogy tudnád biztosan...<br />erre jók a sémás attribúciók... meg arra, hogy kimaradj egy csomó jó dologból...<br />de mindennek ára van...<br /><br />konstruktív összhang... az élet mozgatórugója...<br />kiegészíteni egymást...egy mást...nem magaddal törődve...<br />csavarrá válni a gépezetben...<br />olajozni a folyamatot...<br />egy irányba evezni... mind...<br />és közös célért... közösen dolgozni... közösen örülni...<br /><br />.......................................................................................................<br /><br />Magam vagyok,<br />bennem ragyog,<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-4901192106519476501?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-75403854587326029122010-02-25T14:01:00.000-08:002010-02-25T15:24:16.902-08:00Ma arra gondoltam,<br />hős...<br /><br />ahol az együttérzés sivatag,<br />ahol sekély a becsület, s tagad,<br />ahol belédszorult rezzenéstelen szavak...<br />...torkodban száraz vízesés szalad,<br />ott éled a hős...ott éled ki magad,<br />ott éned árnyékából semmi sem marad,<br />akkor kiált... mert kiállt az igazért,<br />akkor hős... mert nem szalad vigaszért,<br />akkor veled maradsz... magányod magaslat...<br />...dombtető kilátással magadba,<br />amikor felé(d)emelkedsz, nézőpontod más,<br />amikor kívülről szemléled már nem megalkuvás,<br />amikor éber és érett az objektivitás...<br />...tekintetedben szikrányi naivitás,<br />mert hiszed a tett súlyát...<br />mert vállalod szavad árkát...<br />mert kalauz leszel saját labirintusodban...<br />...(meg)vezeted magad árnyékországban,<br />onnan egy irányú erdő... kerek,<br />onnan kiutat nem találsz, de nem is keresed,<br />onnan jön a hős a peremen...<br />...új entitás születik idebenn,<br />akinek járása egyenes... akár szava,<br />akinek már nem egyetlen célja egoja,<br />akinek több jut, ha ad...<br />...mert fényben marad,<br />hős nem születik... sorsát rontja,<br />hős nem hiszi, hogy az... figyelmét másra fordítja,<br />hős lehet bárki...<br />...csak az nem, ki mindenáron hőssé akar válni.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-7540385458732602912?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-25528242638520900322010-02-24T15:21:00.000-08:002010-02-24T16:20:20.254-08:00Ma arra gondoltam,<br />újrakezdeni nehéz...<br /><br />amilyen közhely, olyan igaz.<br /><br />újrakezdeni... bármit, legyen az még oly kedves is (nekem, neked, nekünk) nehéz...<br /><br />hogy miért (?)<br />mert törvényszerűen semmi sem folyik a végtelenségig:<br />a szívem is megszűnik dobogni,<br />az idő is megdermed,<br />a tér sem folytatódik egy ponton túl... a semmi is véget ér.<br /><br />de az újrakezdés öröm, amennyire erőfeszítés, éppannyira boldoggá is tesz...<br /><br />sérülékeny állandóságot őriz a féltékeny borzongás, nem engedi kilépni medréből az áradni kívánó ziháló verejtékfolyamot... magához öleli, szorítja... fogja önnön kezét... önnön fogja... marad, s visszatér a tékozló gondolat, idea nem teremt holnapot... stabil alap az ingoványos hétközi rohanásban... körforgás... szédítő... émelyítő... mégis szükséges... mégis ragaszkodsz... nem engedsz belőle... mert... Te magad vagy...<br /><br />ha tátongó űrt hagy, ha kérgesre marja lelked jobbik felét hiány(a) ne restelld bevallani...<br />...nem neked, magamnak okozok örömet, ha Te is kedved leled benne, magadat szórakoztatod...<br />ez rólam szól... de lehet, magadra ismersz...<br /><br />............................................................................................<br /><br />egy könnycseppnyi térfogatba zárt érzelem,<br />több és kevesebb, mint az életem,<br />lopózva közelít felém,<br />úgy hasít belém,<br />keres a szó,<br />a jó,<br />igen,<br />itt nekem,<br />felkavart értelem,<br />záporban kavargó véletlen,<br />szélhátán utazó vándor... féktelen,<br />zuhanok könnyem tavába nyughatatlan létemben...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-2552824263852090032?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-61011310898006325062010-02-19T04:11:00.000-08:002010-02-19T04:25:25.617-08:00Ma arra gondoltam,<br />tétova szalmaláng...<br /><br />medertelen sodródó patak,<br />benned semmi gőg sem maradt...<br />magadra zárt rácsod rázod,<br />az utat, az utad nem találod...<br />fúj a szél, s arra indulsz,<br />kezed tördeled úgy izgulsz...<br />de tenni többet indulásnál,<br />nem mondták, hogy mit csináljál...<br />törtetőn toporogsz,<br />magadban motyogsz...<br />mennél tovább, de sötét van,<br />az élet labirintusában...<br />biztosra mennél, de az nincs,<br />már a valószínűség is kincs...<br />csalódottan csüggedsz magadnak,<br />a sorsod nevezed igaztalannak...<br />pillanatnyi szerelem,<br />kis heget hagy szíveden...<br />holnap új szelek fújnak,<br />indulhatsz új útnak.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-6101131089800632506?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-43160527329692000392010-02-19T03:57:00.000-08:002010-02-19T04:10:54.896-08:00Ma arra gondoltam,<br />mennyi minden számít...<br /><br />Számít a felszín,<br />és számít a lényeg...<br />számít a külcsín,<br />ás számít a belbecs...<br />számít a háttér,<br />és számít ami előtérben van...<br />számít a múlt...<br />és számít a jövő(kép)...<br />számít a mentalitás,<br />és számít a habitus...<br />számít az intellektus,<br />és számít rálátás...<br />számít a készség,<br />és számít a képesség...<br />számít a modor,<br />és számít a becsület...<br />számít az ízlés,<br />és számít minden értékitélet...<br /><br />feltétel nélküli szeretet,<br />feltételhez kötve...<br />megérint és ha kell elenged,<br />velem van, de nem a terhemre...<br />kitart mellettem, és nem betart...csak ígértet,<br />helyettem tesz, ha nekem...nem megy...<br />belekarcolta monogramját életfám törzsébe,<br />számít minden...és semmi se számít,<br />feltétele egy van csupán...szeret(ni) tudni kell,<br />ölelni a párnát is lehet...<br />kezét a szél is markolhatja...<br /><br />de bennem...Ő él...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-4316052732969200039?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-28523383179490736892010-02-14T10:49:00.000-08:002010-02-14T11:20:04.738-08:00Ma arra gondoltam,<div>hosszú... hosszú napok...</div><div><br /></div><div>Rövidebb-e avagy hosszabb az élet azáltal, hogy keveset alszunk (?)</div><div><br /></div><div>Az élet azon része, amit alvással töltünk (bár vannak nyilvánvaló ellenérvek is) elpocsékolt szelete létezésünknek...</div><div>Nincs valós aktivitás...</div><div>nincs szándékos alkotómunka - bár látens folyamatok zajlanak ilyenkor is... a tudatalatti és a memória... közös munkája... a szűrők sokasága megzabja az ébrenlét minőségét is...</div><div>nincsenek élmények... csak zürzavaros látomásszerű villanások...</div><div>nincs semmi, ami értelmet adna a létezésnek...</div><div><br /></div><div>Ezzel szemben az ébren töltött idő...</div><div>...a Tiéd...</div><div>akkor vagy aktív...</div><div>akkor alkotsz...</div><div>akkor szeretsz...</div><div>akkor küzdesz...</div><div>akkor élsz...</div><div><br /></div><div>Az ébrenlét valósága néha fájdalmakkal terhes...</div><div>egyesek szivesen menekülnek álomországba...</div><div>de a valóságtól való ilyen elrugaszkodás...</div><div>ritkán vezet akárhová is...</div><div><br /></div><div>Az ébren töltött idő alatt gyűjtött élmények képezik emlékezeted... s benne mindent, ami vagy...</div><div><br /></div><div>Az alvásra pazarolt idő... annak pihentető... regeneráló hatásával együtt is... csak vákuum a teljesség helyett... kiszippant a valóságból... eltávolodsz a realitásoktól... ami olykor csábító... és valószínüleg szükséges is... de kevés eredménnyel kecsegtet...</div><div><br /></div><div>a pihenés önmagában még nem ok...</div><div>inkább csak következménye annak, hogy nem tudjuk kezelni a testi és/vagy szellemi fáradtságunkat...</div><div>többre is képesek lehetnénk, de az is fáradozással járni... helyette inkább a pihenést választjuk...</div><div><br /></div><div>Állítólag az alvásmegvonásba bele lehet halni...</div><div>azt is mondják, hogy aki kevesebbet alszik, hamarabb meghal...</div><div>de vajon mennyivel (?)</div><div>ha valós számokkal számolhatnánk, alapul véve az alvási idő azon tulajdonságát, hogy nem számítható az élet idejébe, akkor a végelszámolásnál... lehet, hogy mégiscsak többet élne az, aki kevesebbet alszik... mint az, aki többet, és látszólag (ha csak az életkorát nézzük) tovább élt...</div><div><br /></div><div>Kelepce vár miden éjel,</div><div>ékezik a sötétséggel,</div><div>ha hagyod elnyel,</div><div>tehetetlenül fekszel,</div><div>nem ereszt el,</div><div>csak reggel,</div><div>órákat vesz el,</div><div>életedből...ezzel,</div><div>hallgass rám, s kellj fel,</div><div>harcolj az erővel,</div><div>éberen ép ésszel,</div><div>maradj ma éjel,</div><div>dacolva veszéllyel,</div><div>életedet érd el,</div><div>öleld két kézzel,</div><div>élj...tudatodban érj fel...</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-2852338317949073689?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-44545173118950530492010-02-11T16:34:00.000-08:002010-02-11T16:57:35.315-08:00Ma arra gondoltam,<br />vár az út...<br /><br />készülök egy hosszú útra,<br />de elmém nem dobom a kútba,<br />ki nem kapcsol... nem tud míg él,<br />azon kattog... hogy legyen még...<br />több...és jobb...hogy hozzam ki,<br />a legtöbbet...a legjobbat...neki(k)<br /><br />bizonytalan a kapcsolat... egy messzi ország hálójában...<br />remélem elér idáig a gondolat... és teszik, amit kell valóban...<br /><br />Keleti élmények,<br />várnak még fények,<br />kápráztató képek,<br />de attól nem félek...<br />hogy végül megégek,<br />elmerül a lélek,<br />vannak útitervek,<br />igéző térképek...<br /><br />ha nem tudnék rendszeresen beírni...az nem azt jelenti, hogy megszegem a 1st gondolatban tett ígéretem...<br /><br />mindenki azt őrizze meg rólam emlékeiben, ami a leghűbben jellemez számára...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-4454517311895053049?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-36948033837697495762010-02-10T14:45:00.000-08:002010-02-10T15:27:13.896-08:00Ma arra gondoltam,<br />közömbösség... félegészség...<br /><br />azzal biztatom magam: közömbös vagy(ok),<br />hátha elhiszem, s megnyugodhatok,<br />mert, ha nem csüng betonvas lelkemen,<br />koszorúm nem fonják lelkesen,<br />hamvam még nem fújja a szél...szerteszét,<br />kemény koppanó érmeként...neszét...<br />vesztve állandó hitem...mert elhittem,<br />tükrömben az arcot még ismertem,<br />Óh, istenem...várom kerregő dalod,<br />verklimet hajtsd még... hajtom, ha hagyod,<br />magam vagyok... nem tol hátszél,<br />a szem beszél...szembe szél... regél...<br />lesz fal sok... szögesdrót... aknamező(n) vagyok<br />ragyogok... hiába árnyékolnátok, ezt elb...sztátok...<br />velem van baj tudom... de így akarom,<br />nem elég a középszer... nem mondhatom elégszer,<br />vagy mestere vagy annak... vagy beárnyékolnak,<br />mert örvényként húz... a közöny...zúz a köbön...<br />beléd költöző fakó arcú... hosszú szarvú idegen...<br />volt már idebenn.. de (most már) tőlem idegen...<br />meg sem ismerem... csak fel... de nem kedvelem...<br />ő sem engem... nem bírt velem...<br />így közönyöm respektál... és inkább tovább áll...<br /><br />.....................................................................................................<br /><br />Volt egy hang az éterben... keringőt táncoló lelkemben...<br />halovány véletlen... lehet, hogy tévedtem...<br />kinéztem, s elmentem... benéztem, s megettem...<br />emlékbe eltettem... nem sokat vesztettem...<br />kesergő éretlen... szavát nem értettem...<br />vakmerőt terveztem... de lehet, elcs..sztem...<br />álmomba szerettem... bele, s nem tépődtem...<br />kell-e...megtettem... kapcsolatot felvettem...<br />ezer személlyel... nagy szenvedéllyel...<br />hajtom ésszel... hajtom szívből tűzzel...<br />de, ha nem ér el... egy szintet... fel kell...<br />hogy tépjem... ajtómon a féket...<br />de nem... akartok látni... engem...<br />abban az elememben...<br />ne hagyjatok kételyt... hogy jól döntöttem...<br />jegyezzétek a tételt... mit öntöttem...<br />rátok mérgemben... visszafogott én benn...<br />tépi láncát a féketlen... ha kiszabadul... a féket nem...<br />csak a lelkedet taposom szét...<br />nem hallasz több biztató mesét...<br />mert ha most nem érted neked ez miért jó...<br />megmutatom... ott az ajtó...<br />kap még egy esélyt a dalunk...<br />örökké szólhat...ha mind egyet akarunk...<br />szólhat és zenghet... ahogy szereted...<br />mert ez nem az én álmom... de megteremt(het)em neked...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-3694803383769749576?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-64591481500010077672010-02-09T16:10:00.000-08:002010-02-09T17:28:14.136-08:00Ma arra gondoltam,<br />üresen hagyott lapok...<br /><br />ennek a lapnak üresen kellett volna maradnia.<br /><br />nem mintha "olyan" üresnek érezném magam.<br /><br />az üresen hagyott lap üzenete hasonlatos a ki nem mondott szavakéihoz.<br /><br />üres lappal: tiszta lappal (tabula rasa) kezdeni; fikció, azaz mégsem.<br />csak kevesen mernek új, a korábbitól teljesen elszakadt életet kezdeni.<br />képzeld el, hogy egy nap felkelsz, összecsomagolsz, viszel elég pénzt az első pár hétre-hónapra, s elindulsz.<br />felszállsz az első vonatra, s addig utazol, amíg a kedved tartja, majd ott leszállsz.<br />egy másik település; valami egészen különböző korábbi életteredtől.<br />keresel szállást, és munkát, és új ismeretségeket.<br />egy új élet.<br />egy üres lap.<br /><br />na, ezt nem teszi senki, legfeljebb, akinek menekülnie kell - de az más.<br /><br />üres lap minden nap,<br />estére új színt kap,<br />mintát, kedveset,<br />borongósat, rímeset,<br />dallamos altatót,<br />éjjelre megnyugvót...<br /><br />minden nappal kezdetét veszi valami biztató, valami új dolog, amit észre is vehetsz, ha kellő nyitottsággal közelítesz a világ, és aznapi üres lapod felé...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-6459148150001007767?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-11449819448346848392010-02-08T16:19:00.000-08:002010-02-08T17:23:24.042-08:00Ma arra gondoltam,<br />vagy belülről jön... vagy megette a fene...<br /><br />sokan...<br />legtöbben...<br />szinte mind...<br /><br />teszik...<br />azt, amire sosem vágytak...<br />amit tesznek...<br />nem ők...<br /><br />őszintétlen létezésük fáraszt...<br />mímelik...<br />tettetik...<br />de ők maguk sem hiszik el...<br /><br />irigylem azokat, akik "csak úgy" látszólag hosszas gondolkodás nélkül teszik, amit kell...<br />és látszik...<br />magukat adják... illetve teszik bele...<br />mert...<br />belülről jön...<br /><br />az őszinte elhivatottság (gyakran) inkább különc... szokatlan... megmosolyogni való tulajdonságnak hat... de csak azért... mert képtelenek elhinni, hogy valamit tiszta szívből lehet csinálni...<br /><br />az önjutalmazó cselekedetek... tevékenységek...<br />azok, amelyeket nem hajt semmi egyéb késztetés (becsvágy, siker, elismerés, pénz)<br />hanem maga a cselekmény... a tevékenység maga okoz örömöt...<br />na...<br />ezeket lehet teljes odaadással végezni...<br /><br />ha nem azért írsz...<br />festesz...<br />zenélsz...<br />hogy megfelelj...<br />hogy sokat keress vele...<br />hanem az írás... a festés... a zenélés öröme mozgat...<br />akkor tudod...<br />akkor hazaértél...<br />otthon vagy abban...<br />mert belülről jön...<br /><br />ez persze nem azt jelenti, hogy ne élhetnél abból, ami tényleg Te vagy...<br />csupán... ez baromi nehéz...<br />elnyom...<br />megváltoztat... az elváráshad...<br />a vélt vagy valós kritikák... és megőrizni önmagad...<br />azt, ami belülről jön... nem könnyű...<br /><br /><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">5th mese</span><br /><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">legtöbben szürke... robotok...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">hiszik egyéni(ség)... és persze, igaz...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">de szürke a szürkében... elvész a szem elől...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">piszkos kis mindennapok...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">beleunt élet...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">kedvtelen ébredés...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">kényszerszülte vánszorgó percek... órákká duzzadó magány...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">verejtékben úszó... akarat...szegény...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">feledett álmok... temetett vágyak...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">szürke a szürkére talál...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">szürke életet...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">szürke utódnak...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">a nap halovány...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">komor árnyákként nehezedik tudatára a remény...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">kezdeni mit sem tud vele...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">ezt nem tanította senki...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">felhőből kavicsok...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">egén sivárvány... színtelen...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">zajláda színes...álmot küld szürke szemére...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">valóságot sóz...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">hinti a púdert...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">elhitet... nem tanít..</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">csak venni...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">meg...és el...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">tanulhat(sz) lopni... és csalni...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">hisz vezető hír adó...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">együtt a család a színes, zajos kábító doboz vibrálása...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">zümmögésre készteti amúgy is alvó neuronjaikat...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">apa szürke...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">anya szürke...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">szürke minta...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">szürke kalicka...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">ajtó(d) nyitva...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">mégse szállsz...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">csak állsz...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">nem ki nézel... csak le...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">elrugaszkodván önbeteljesítve szkeptikus jóslatod... zuhansz...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">míg padlót nem fogsz...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">így ráfogod... ott a helyed...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">és tényleg...</span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 153);">ha elhiszed...</span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-1144981944834684839?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-82926039371869027922010-02-07T14:51:00.000-08:002010-02-07T15:24:32.787-08:00Ma arra gondoltam,<br />néha nagyon mély...<br /><br />Az élet mindennapi ambivalencia...<br />pillanatonként változó impulzusok...<br />stimulálják az affektív receptorokat...<br />ha beengednéd az összes hatást... nem lenne két egyforma pillanatod...<br /><br />borulékony állapot... nincsenek konstanciák...<br />nincs egy szilárd kapaszkodási felület...<br />...mintha egy üvegpiramison akarnál felmászni...<br /><br />környezet... szörnyeteg... támad szekundumonként...<br />emocionális kapudba őrt állítasz...<br />útját állja a kisebb betolakodóknak...<br />megálljt parancsol a felületes... kevésbé fontos dolgoknak...<br />karanténba tereli az aggasztó, ugyanakkor megoldásra váró teendőket...<br />de egy mély érzelmi töltetű atomvillanásban porrá hamvad...<br /><br />ajtód nyitva... a lidérc arca vigyorba torzul...<br />szabad a bejárás... csontos kezét mártja lelked tavába...<br />érzed mélyen... legbelül markol beléd...<br />ki akar tépni egy darabot... ki is tépi, ha hagyod...<br />véreres tekintete eszeveszett elszántsággal karmolja elméd tábláját...<br />karmai sikolya... hasít füledbe; azt sírja: szar az élet!<br /><br />ha hiszel neki - ideig-óráig, vagy végleg - véged...<br />belök egy mély verembe...<br />az élet hiábavalónak... értelmetlennek...<br />minden feleslegesnek tűnik...<br />és csak rajtad áll, ki tudsz-e mászni...<br />lehet, hogy segít valaki - vagy legalábbis úgy tesz, mintha...<br />de magadnak kell kiutat találnod...<br /><br />mély... nagyon mély lehet a gödör...<br />lehet, csak egy pillanatig tart...<br />mert erőt veszel magadon és elrugaszkodsz az aljáról...<br />de lehet, hogy belesüppedsz az önmarcangolás mocsarába...<br />és minél jobban kapálózol, annál mélyebbre süllyedsz...<br /><br />akárhogy is legyen, minden minutumban lesben áll, támadásra készen...<br />hogy letaszítson szilárdnak hitt talajod szakadékának pereméről...<br />a mélybe...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-8292603937186902792?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-19435732264665769272010-02-06T17:15:00.000-08:002010-02-06T17:47:24.044-08:00Ma arra gondoltam,<br />ahogy a szerep megkívánja...<br /><br />Az élet az alkalmazkodás iskolája...<br />alkalmazkodsz önmagadhoz...<br />munka és/vagy iskolatársaidhoz...<br />és nem utolsó sorban szeretteidhez...<br /><br />Az alkalmazkodás szerepekbe kényszerít - bár ez gyakran nem valódi kényszer... csak a szó átvitt értelmében vagy belegyömöszölve az éppen adott szerepedbe...<br />...néha Te magadat...máskor mások hatnak rád... úgy, hogy a szerepben maradj...<br /><br />Mindenki legalább három szerepet tölt be...<br />vagy mondhatnám úgy is...<br />mindenki életében legalább háromféle elvárás érvényesül:<br />- az első - és naiv módon higgyük azt, hogy a legfontosabb - az önmagunk állította elvárástömeg... ami kiemel a tömegből... és egyben agyonnyom, ugyanakkor inspirál, ha valóban komolyak az elvárásaid magaddal szemben... ezek az igények visznek előre leginkább, az ezekből következő szerepek az érdekedet szolgálják... de a szerepelvárás önmagában kevés (mindenki más akar lenni, mint a többi... ez kevés) kifundálni... és közben mégis ösztönösen tenni, amit kell... na, az valami...<br />- a második a társadalmi normák kerete... a nemed ugyanúgy keretbe foglal, mint a testalkatod... vagy az életkorod... a státuszod... a hivatásod... mind-mind szerepeket határoz meg, amiktől eltérhetsz ugyan... de abban nem lesz köszönet... ...a nonkonform aktivitás retorziót von maga után... lehet kiközösítés... ellenszenv... közröhej... vagy csak valami megmagyarázhatatlan ellenállás... akadályok a semmiből...<br />- a harmadikat azoktól kapod... vagy azok kedvéért vállalod, akik fontosak számodra... nekik legalább annyira meg akarsz felelni, mint önmagadnak... néha még jobban is... de van, mikor (dacból) csak azért sem... ...lényeg, hogy ez egy más szerep... intimebb (nem a szó szexuális értelmében)... sokszor őszintébb... vagy épphogy nem...<br /><br />Száz a szerep...<br />reggel felkelsz (melletted a párod) neki szerepelsz... (pár vagy)<br />mosdó (magadban) önmagad adod... (Te vagy)<br />utca (járókelők) elszigetelődsz...de udvariaskodsz... (egy vagy)<br />kocsiba ülsz (bezárkózva) szabadon idegeskedsz... mindenki hülye (?) (állat vagy)<br />suliba/munkába (társak között) hozod a megszokott formád... (társas lény vagy)<br />ugyanitt (teljesíteni kell: főnök, ügyfél, tanár) automata...vagy profi (robot vagy)<br />beugrasz veszel valamit (a pénzedért nőnek az elvárásaid) megkövetelsz (vásárló vagy)<br />találkozol (egy igazi baráttal) felszabadultan... (őszinte barát vagy)<br />haza érsz (vár a társad) megadod, amit elvár (szerető vagy)<br />elalszol (álmodsz) messze minden kötöttségtől (egy másik ember vagy)<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-1943573226466576927?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-83406617576936786132010-02-05T17:49:00.000-08:002010-02-05T18:14:19.966-08:00Ma arra gondoltam,<br />egy gombnyomás...<br /><br />egy gombnyomásra a valóság,<br />egy pillanatra apróság...<br />egy gombnyomásra a halál,<br />egyetlen ember, ki kiáll...<br />egy gombnyomásra tőled,<br />egymagam ölellek...<br />egy gombnyomásra más lesz,<br />egyenletesen élhetsz...<br />egy gombnyomásra boldog<br />egykedvű bolondok...<br />egy gombnyomásra megvesz,<br />egyetemes tétel, hogy szenvedsz...<br />egy gombnyomásnyi létezés,<br />egyetlen esély a fékezés...<br />egy gombnyomástól félek,<br />egyenletem félszeg...<br />egy gombnyomás van... mégsem,<br />egyéni az érdek...kérdem: miért nem (?)<br />egy gombnyomás a válasz,<br />egyet...csak engem válassz...<br />egy gombnyomás a döntés,<br />egyszerű hátba döfés...<br />egy gombnyomásnyi élvezet,<br />egymagadban élvezed...<br />egy gombnyomás a világ,<br />egyszer(ü) minden hibád...<br />egy gombnyomás és elvesztél,<br />egy...két...há... így lesz tél...<br />egy gombnyomásra működik,<br />egyvalakinek eltűrik...<br />egy gombnyomás és itt a vége,<br />egyetlen egyszer sem jártál a végére...<br />egy gombnyomás, s a kukacok,<br />egy isten tudja...hol vagyok...<br />egy gombnyomás volt az egész,<br />egy élet...egy lélek...és kész...<br />egy gombnyomásra vársz,<br />egyszer hagyja abba már...<br />egy gombnyomás és végeztem,<br />egy pontot...pont ott éreztem...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-8340661757693678613?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-35418308711682303112010-02-04T14:18:00.000-08:002010-02-04T14:58:29.785-08:00Ma arra gondoltam,<br />moratórium...<br /><br />Lemondva a hívság paradox tehetetlen kényelméről...<br /><br />halasztom a panaszt,<br />lelkesedésre cserélem azt...<br /><br />kesergésem odázom,<br />optimistán vitázom...<br /><br />felfüggesztem csüggedelmem,<br />amit szeretek, azt teszem...<br /><br />a siránkozást elnapolom,<br />sikerem lesz örömpofon...<br /><br />fagyasztom kritikámat,<br />építgetem ideámat...<br /><br />irigységem polcra teszem,<br />indulok már, kész a tervem...<br /><br />kibúvókat szögre akasztva,<br />minden bejön, nincs ok panaszra...<br /><br />ágy alá sepert lustaságom,<br />élvezem munkamorálom...<br /><br />restséget a fiókba,<br />tettre készen csatasorba...<br /><br />tétovázást ignorálva,<br />belevágok, mint balta az agyba...<br /><br />közönyömtől elköszönök,<br />inkább veled csúcsra török...<br /><br />ha Te is eldobod a kételyt,<br />s vállalsz teli gázzal kanyarvételt...<br />ez a moratórium... nem szanatórium,<br />bennem a vákuum... nekünk unikum...<br />különös érzés a pozitív szemlélet,<br />ha magad, s a világot eképp szemléled...<br />vagy így teszel... vagy elveszel,<br />vagy velem... ha velem vagy... nem magad ellen teszel...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-3541830871168230311?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-24299610439296795152010-02-03T17:49:00.000-08:002010-02-03T18:18:18.453-08:00Ma arra gondoltam,<br />véletlen... vélelem vagy életlen vélemény...<br /><br />vannak-e véletlenek (?)<br />avagy mindig mindennek oka van (?)<br /><br />sorsszerű történések, látszólag csak úgy... megtörténnek...<br />találkozások... amelyek megváltoztatnak mindent...<br /><br />valaki belép... és elkezdődik valami...<br />olykor villámgyorsan - fegyverrel a kezében hadonászó rabló fenyegeti a pénztárost...<br />máskor békésebb lassabb formában - átrajzolja életed vonalának ívét...<br /><br />utóbb azt kérdezed: miért épp velem történt (?)<br />mert:<br />akkor...<br />ott voltál...<br />pont Te...<br />bevonzottad a helyzetet...így lett a helyzeted...<br /><br />vannak szituációk, amelyek múlandó lehetőséggel kecsegtetnek...<br />ezekre vagy lecsapsz... ezzel adva magadnak egy esélyt...<br />vagy mélázol... és hagyod had fusson... "majd jön másik"<br /><br />egyesek mindent a véletlenre bíznak... és a véletlenre fognak...<br />mások minden erejükkel azon vannak, hogy a véletleneket kiküszöböljék...<br />nincs 100%-os kontroll...<br />nem lehet minden külső és belső körülményt végleg kizárni... egy időre talán...<br /><br />véletlen és véletlennek látszó helyzetek között...<br /><br />vannak, amelyeket nem tudsz kivédeni...<br />illetve úgy hiszed...<br />azt gondolod...<br />azt akarod gondolni, hogy nem befolyásolhatóak...<br />- egy autó felszalad a járdára... elgázol -<br />miért épp Te (?)<br />nem vagy hibás... mégis akkor és ott...<br />ez a két kulcsszó...amikor valami, vagy valaki találkozik valakivel, vagy valamivel...<br />az időbeli... és térbeli egyezés... a koordináták metszéspontjában...<br /><br />tehát... a véletlen igenis létezik...<br />tehát... nincsenek véletlenek...<br />oka nem mindig érthető...<br />talán néha nincs is...<br />de amennyiben nem egy tragédia árnyéka vetül rá... érdemes értelmet keresni a történtekben...<br />ha másért nem...<br />hát azért, mert elgondolkodtat...<br /><br />és gondolkodni jó...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-2429961043929679515?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-83251823273490334682010-02-02T13:57:00.000-08:002010-02-02T14:28:45.084-08:00Ma arra gondoltam,<br />mesélek... egy túlontúli világ...ról<br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">4th mese</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Messzebb, mint ameddig a képzelet hatol a vákuumon át... létezik egy túlontúli világ,</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">tere görbült... önmagába visszahajló... gömb alakú univerzum...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">a benne létező élet mit sem sejt más világokról...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">álma sokszínű tinta... lelke kézzel maszatol fehér vásznakon...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">megrajzol léptet... és halkuló vágyakat...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">eleven festmény... tele mozgással...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">tekereg... és forog... mindig kell, hogy történjen...</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">látom ezt a művészt... alkot ni...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">műtárgya vagyok... lehet, messze nem a legjobban sikerült darab...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">teremt Ő... teremtő...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">tudtán kívül... épít... rombol...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">keze nyomán éled... és haldoklik e táj...</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">csak teszi a dolgát... vakon... hisz sosem látott... mást...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">fantáziája él(énk)... amit megálmodik ott...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">itt válik valóra...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">ujját kékbe mártva... kész az óceán...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">zölddel... zöldell az erdő...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">vörösben... vérzik a nemzet...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">sárga lángok falják fel házaink...</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">álma állandó... és változó...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">nincs két egyforma nap... nincs két ugyanolyan éjszaka...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">néha jégbe fagy karaktere...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">máskor pöttyöz pelyheket...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">bíborral ölel... bordó bársonyt von rá...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">narancsló égalja... szeles napnyugta...</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">opálos ébredés... ködös, füstös, szürke hajnalon...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">kékeszöld robot... csak lopod a napot</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">álmod...vibráló tarka álmok...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">léted a grafit színével ír...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">keverj tarkát... UV-t... fényeset...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">és kend szét testeden... hadd lássa mind...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">az irigylő sárga... és mérges zöld...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">keverj egedre napot... világíts még este is...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">felhőd bárány... nem vihar...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">kedved virágos mező...</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">és csak játszik, mint gyermek...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">maszatol... ken...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">húzza életed vonalát...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">anélkül, hogy tudna róla(d)</span><br /><br />...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-8325182327349033468?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-40265102236612508982010-02-01T12:17:00.000-08:002010-02-01T13:22:49.331-08:00Ma arra gondoltam,<br />merőleges az életegyenesre...<br /><br />az élet egy vonalon halad...<br />kezdetétől a végéig tartó szakasza hullámosnak hat belülről...<br />emelkedők és lejtmenetek tarkítják...<br />mélypontok és magaslatok...<br />hullámzó... vagy egyenletes...<br /><br />az életvonalak itt futnak...<br />a párhuzamosak sosem találkoznak...<br />ugyanakkor vannak összetartó...<br />egy darabon egybeolvadó... összefonódó vonalak...<br />és távolodnak is egymástól...<br /><br />hat rájuk az akarat...<br />hatnak egymásra...<br />hatást gyakorol minden, ami keresztezi az életvonalad...<br />események... ha bekövetkeznek...<br />és, ha be kéne, hogy következzenek...<br /><br />az életvonal olykor megszakad...<br />egyesek elveszítik a talajt...<br />testben... és/vagy lélekben... feladják...<br />ha a test távolodik az életvonaltól... a léleknek még van egy esélye...<br />de...ha a lélek távozik... a test üresen hever a vonalon...<br /><br />bizonyos dolgok villámcsapásként érik az életvonalat...<br />merőlegesen érkeznek...<br />láthatatlan... perspektíván kívüli területről...<br />becsapódásuk eltéríti a vonalad...<br />gyökeres változást idézve elő...<br /><br />a változás emelheti...<br />és a mélybe ránthatja...<br />az élet (szín) vonalad...<br /><br />ellenállhatsz...<br />és vonalad vastagabb... és erősebb lesz...<br /><br />kezedbe veszed a pennát...<br />magad húzod a vonalat...<br />vagy átadod másnak...<br />had rajzoljon kedvére vele...<br />ha kiadod a kezedből... nehéz visszaszerezni...<br />és rossz kezekben... a vonal rossz irányt vehet...<br />és nem a rajzoló... hanem a vonal (maga) látja kárát...<br /><br /><br />Lüktetve dobban... lelkedben koppan...<br />mélyebbről halkan... vakítón villan...<br />elkezded végre... emelkedj égre...<br />szemedben égve... ketrecben élve...<br />nem bírod már el... agyonnyom kétely...<br />sebedből vérzel... elmédről lép el...<br />szabadon szárnyal... magasból árnyal...<br />zuhanva árral... lobogva lázzal...<br />vonalad éled... maga az élet...<br />hiába félted... eljön a végzet...<br />rettegve fázol... árnyékba kúszol...<br />keresztül gázol... magával hurcol...<br />szaggatja éned... szívedbe mélyed...<br />széttépi kérged... itt van a véged...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-4026510223661250898?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-21015648972466778232010-01-31T16:02:00.000-08:002010-01-31T16:50:36.350-08:00Ma arra gondoltam,<br />a világ kicsi... én meg nagy vagyok...<br /><br />az egocentrikus világkép nem is annyira új gondolat, semmint inkább az emberi nembe kódolt alapvető tulajdonság...<br />nincs kollektív akarat... sem kollektív tudat...<br />egyedi genotípusú entitások vannak...<br />prototípusok...<br />látszólag hasonló... mégis egyedi... darab(ok)<br />magukban... egyedül... azt érzékelik...<br />csakis azt... amit látnak... hallanak... tapasztalnak...<br />mit sem tudnak a mellettük élő többi entitások valós tapasztalatairól...<br />vannak ugyan remek beszámolók... és leírások...<br />és egyesek remek szenzorokkal rendelkeznek... empatikusok...<br />mégsem tudnak semmit a saját világukon kívül...<br />nem tudják, mi van a fal mögött...<br />nem érzik a másik fejfájását... vágyakozását... magányát... örömét...<br />csak befelé tudnak valóban tekinteni... sokan még befelé sem...<br />az introspekció nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre gondolnánk...<br />befelé... magunkhoz... hazaérkezni nem mindenki képes...<br />mert nem hagy elég időt...<br />nem fecsérel ilyesmire elég energiát...<br />túl materialista... túl önbecsapó... túl gőgös ahhoz...<br />de van, aki képes... mégsem tud élni a lehetőséggel...<br />az önsajnálat... és önmarcangolás kalickája tartja fogságban...<br />magasba vágyó szelleme a palack alján hever...<br />és megint mások tudnak élni a kis világ nagy lehetőségeivel...<br /><br />a kinti világ kicsiny...<br />minden odabent létezik...<br />ha az nem volna...<br />a világ is megszűnne létezni...<br />fényeddel együtt a külvilág is kihuny...<br />addig létezik minden, amíg jelen vagy...<br />legyél hát része...részese...<br />ami odabent formálódik...<br />meghatároz mindent...<br />vannak ugyan áthidalhatatlan helyzetek...<br />de reméljük nem kerülsz olyanba...<br />minden más benned kezdődik...<br />még az is...ami látszólag rajtad kívül dől el...<br />és ha odabenn valami elindul...<br />érdemes beletekinteni a folyamatba...<br />hiszen ez az egész rólad szól...<br />hogy is hagyhatnád figyelmen kívül...<br />a változás ellenőrzés nélkül...<br />kontrollálatlanul... zuhanó kőre hasonlít...<br />nem tudni hová esik...<br />az irányított, kézben tartott változások...<br />szárnyalnak...és oda érkeznek... ahol a céljuk... rendeltetésük van...<br /><br />..........................................................................<br /><br /><br />Tenyeremben elfér a világom,<br />ezért folyton folyvást vigyázom,<br />mert, ha a tenyerem bezárom,<br />összetörhetem a világom...<br /><br />Világom él, bennem neked dalol,<br />hallhatod már, csak figyelj jól,<br />megtalál a dallam, ha nem vigyázol,<br />benned is megszólal valahol...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-2101564897246677823?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-53642217022696466052010-01-30T13:43:00.000-08:002010-01-30T15:26:13.057-08:00Ma arra gondoltam,<br />mondani másképp... így lesz ez más kép...<br /><br />utalások...<br />körbefogalmazott...<br />ki nem mondott...<br />célozgatás...<br /><br />gyakran hatástalan közlésformák.<br /><br />ha az egyenes beszéd kockázatos, kerülőutat keres a tartalom... hátha úgyis célba talál...<br /><br />eufémizmus...<br />udvariaskodás...<br />elvenni a szavak élét... nem haszontalan...<br /><br />ha képes az elme a szavak fokozott monitorozására... preventív kapuőrként szabhat gátat a félreértéseknek... irányíthat... befolyásolhat egy diskurzust... a folyamatosan elemző... a kirakós játék elemeire összpontosító... mégis az összképet előre vetítő... konstruktív harmóniába áztatott retorika... eredménye korrelál annak felépítettségével... felkészültségével...<br /><br />olykor a pátosz sem maradhat el... a patetikus közlés hatása megfelelő környezetben sokkal valószínűbb, mint egy apatikus... már-már pesszimista... vagy érdektelenséget sugalló megszólalásé... ugyanakkor a túlontúl heves... szenvedélyes közlésmód visszaüthet... a rosszul felmért befogadót elijesztheti...<br /><br />az interperszonális kommunikáció rendszerint sok szubjektív elemet tartalmaz... különösképp igaz ez a "hétköznapi" azaz nem üzletszerű társalgásokra... ezzel valószínűleg nincs is sok baj... hacsak az nem, hogy a szubjektum színezi a jelentést... és affektív ellenállást válthat ki... egy félreértelmezett konnotációs hatásmechanizmus az emocionális síkra terelheti... és háttérbe szoríthatja ezzel a racionalitást és az objektív véleményalkotást...és véleménynyilvánítást...<br /><br />...van, amikor mindez a professzionális információcserére is átterjed... akár az üzleti... akár a közéleti megnyilvánulásokról van szó, az érzelmi színezet tévútra terelheti az interakció résztvevőit... a hivatásos kommunikátortól pedig egyenesen dőreség, ha hagyja az objektivitást háttérbe szorulni...<br /><br />a legtöbb közlésnek célja van (az még nem cél, hogy kitöltse a csöndet):<br />valaki...<br />valamit...<br />valakivel... vagy valamivel...<br />akar...<br />ha nem ez áll egy közlés hátterében... akkor vagy csupán a diskurzus öröme ösztönzi a résztvevőket... vagy választási lehetőség híján - kényszerből - vesznek részt a társalgásban...<br /><br />a közlés, hogy elérje célját... megpróbál hatni... az eszköztár kimeríthetetlen...<br />a megfelelő hatás kulcsa abba a zárba illik bele, amely a befogadó általános és épp aktuális beállítódásainak eredőjéből kikövetkeztethető...<br />erre vagy van érzéke a kulcskészítőnek... vagy beletörik a kulcsa a nyitogatni kívánt zárakba...<br />kellő: empátiával... odafigyeléssel... felkészültséggel kulcsár válhat (szinte) bárkiből...<br /><br />mondani sokféleképp lehet... de csak egyféleképp érdemes... eredményesen...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-5364221702269646605?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-75503359411694137132010-01-29T16:55:00.000-08:002010-01-30T05:16:35.406-08:00Ma arra gondoltam,<br />korlátlanul korlátozott hatalom...<br /><br />magában hordja hatalma kulcsát; szava égig, terve messzebb elér...<br />potenciál ez... a korlátlan lehetőségek... lehetősége...<br />élni vele... tudni... kell...<br /><br />ébred a hűbéres vízió... meglát jövőt... valóst és alkalomadtán-t...<br />megkeres kiutat... és befelé vezetőt...<br />"a" és "b" terveket sző...<br /><br />csahol a dühös... ázott kutyaszagú... erőlködés...<br />verejtékben fetreng... görcsöl... és egy helyben tapossa a semmit... előre nem halad...<br />megismétli a százszor próbált... sikertelen... rutint... nem képes kilépni önmaga árnyékából...<br />ez nem vezet sehová... szól rá a kreatív lidércnyomás...<br /><br />nyomás a fejben... a szelepsapkát leemelve kicsap az ötletek forró gőze... a java szerte és szana... egy része papíron... másik része fejben... dől el...<br /><br />és jön a racionális zajcsökkentő hab...<br />majd számol... ki... és... meg...<br />döntés előtt... mérleg...el...<br />feje nem hideg...de minimum langyos... forrón nem eszi a kefét... inkább kerülgeti a macskát, semmint, hogy rátaposson a farkára...<br /><br />kézbe veszi a tettek melós csizmája... és addig jár... annyi hátsót rugdal... amíg és amennyit csak szükséges...<br /><br />végül bezsebeli az elismerést... úszik a siker hideg-meleg medencéjében... kap ezt is azt is... a siker nem jár magában... társa akad: irigy, és redukáló... ki kicsinyíti az érdemed... hogy jobb színben tűnjön fel... legalább önmaga előtt...<br /><br />marad a magányos szép emléke... örök... vagy sem...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-7550335941169413713?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-73193475117927098142010-01-28T14:45:00.000-08:002010-01-28T17:48:43.787-08:00Ma arra gondoltam,<br />ár / érték....<br /><br />az ár meghatározója a piac...<br /><br />ha egy bizonyos dolog nagyon keresett...<br />ha ritkaság...<br />akkor azért többet hajlandóak fizetni...<br /><br />ha valamit, vagy valakit nagyon felkap a hírnév... népszerű lesz... az megintcsak növeli az árát...<br />...és nem feltétlenül az értékét...<br /><br />a trendek ritkán közvetítenek értékeket - bár nyilván vannak kivételek - többségük egyedül az üzletről szól... ez persze nem jelenti azt, hogy ne okozna örömöt... annak, aki megveszi, vagy annak, aki részt vesz benne... és e tekintetben már akár értékkel is bír...az ár tárgya... kérdés, mi a mérce, amikor az értéket tesszük mérlegre (?)<br /><br />a divat mögött áll az esztétika (ami sokak szerint giccs vagy épp kifejezetten ronda; de kik ők, hogy mások ízlését megítéljék) az ízlésszabadság korát éljük... szabad szeretni bármit, ami nem törvénybe, vagy közerkölcsbe ütköző... bátran... ez is az önkifejezés egy módja... talán majmolásnak hat... de ki tudja...<br /><br />az érték mélyebben gyökeredző... nem mindig (illetve néha egyáltalán nem) fejezhető ki árral...<br /><br />érték a törődés...<br />az odafigyelés...<br />a fejlődés elősegítése...<br />érték a tudás... és ezt gyakran meg is fizetik...<br />sajnos a tudás nem feltétlenül értékálló... illetve nem sajnos, hiszen akkor nem fejlődne például a tudomány... de mégis szomorú, ha valaki évtizedeket tanul, s végül kiderül, hogy a felhalmozott tudásának már nincs "piaca"...<br /><br />ár és érték nem mindig puszipajtások... de nem is kell, hogy így legyen...<br /><br />az élet bizonyos - jelentős - területeit a (pénz és üzleti)piac uralja... más területeket is nevezhetünk piacnak, már csak a tekintetben is, hogy bizonyos tulajdonságoknak nagyobb a keletje, mint másokénak... és ezek nem feltétlenül tradicionális felfogáson alapuló különbségek... egy részük kimondottan újkeletű...<br /><br />az érték az értékrendszerekben megbúvó alapvető motívumokban találja meg gyökerét avagy az ásót, amely gyökértelenné teszi... a kultúrák...és szokások... a normák és a konvenciók jelentik az értékrendszer alappilléreit... ugyanakkor az alapok nem mindig bizonyulnak kellően stabilnak... egy új vonulat... egy áradásként végigzúduló új eszmerendszer... elmoshatja... romba döntheti a régi rendszert...<br /><br />érték az, amit annak vallunk... és ha tévednénk, annak is mi fizetjük meg az árát...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-7319347511792709814?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-86086863750394690952010-01-27T10:16:00.000-08:002010-01-27T13:46:34.803-08:00Ma arra gondoltam,<br />üzenet...<br /><br />Az üzenetnek tartalma van... üzen...<br />az üzenet csomagolva érkezik... néha kibontva...<br />az üzenet egy-két többértelmű... attól függ...<br />az üzenet feladója vagy tud, vagy nem tud róla, hogy üzen(t)...<br />az üzenet címzettje vagy fogadóképes, vagy nem (figyel oda)...<br />az üzenet befogadója vagy érti... vagy félre értelmezi azt...<br /><br />üzenet minden...<br />amit teszel...<br />ahogy teszed...<br />ahogy nem teszed...<br />amit kimondasz...<br />és pláne, amit nem...<br />ahogy reagálsz...<br />meg az ahogy és amikor nem...<br /><br />üzenet minden...<br />a külsőd...<br />a ruhád...<br />a hajad...<br />az arcod...üzen állandóan...<br />az illatod...<br /><br />üzenet ha akarod és ha nem...<br /><br />üzen a tested...<br />a tartásod...<br />a kezeid mozgása...<br />ahogy a fejedet mozgatod...<br />a távolság... és közelség...<br />a nyitottság... és az elszigetelődés...<br /><br />üzensz és elárulod magad...<br />mert... van, aki érti...<br />mások csak hiszik, hogy értik... az is veszélyes...<br />de valamennyire mindenkinek van radarja...<br /><br />van, mikor üzennél, de nem veszi senki a jelet... a jeled...<br />van, mikor titkolnál... de mindenki látja...<br />van, mikor egymásra hangolódsz... és jóóó...<br />van, mikor interferál valami... zavart okoz...<br />van, mikor ködösítesz...<br />van, mikor terelsz...<br />van, mikor nyiltan és egyenesen...<br />van, mikor a csomagolás megfojtaja az üzenetet...<br /><br />üzenet a rész és az egész,<br />üzenet a folyamat... a kezdet és a vég...<br />üzen a csend...<br />a zaj is üzen...<br />üzen a tudat... és ami alatta van...<br />üzen a tempó(d)...<br />üzeneted írod... homlokodra... szemedre...<br />veled üzen, a benned lakó idegen,<br />szűk neki a hely odabenn,<br />és üzensz szavakkal,<br />szótlan sóhajokkal,<br />üzen a vágy(ad),<br />a félsz(ed),<br />az undor(od),<br />üzenet a palackban... vajon hol landol...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-8608686375039469095?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-71290064395457661212010-01-26T13:52:00.000-08:002010-01-26T15:29:07.961-08:00Ma arra gondoltam,<br />hajtás...<br /><br />a dolgok vagy pörögnek... zajlanak... folynak...<br />...vagy...<br />megáll... az egész... az ész... és én is... az élet lassul le...<br />...még nem igénylem... messze még a napja...<br />...menjen... zakatoljon... minden...<br /><br />meglepve tapasztalom, hogy kortársaim (kik feleannyit sem dolgoznak) nyugalomra... csendre... pihenésre vágynak... állandóan...<br />...mert ki ne vágyna néha egy kis zajtalan lazulásra... hangsúlyozom... néha... az idejekorán nyogalomba vonult elme zsákba teszi lendületét... csomót köt rá...és behajítja egy mélységesen mély tenger fenekére... ahonnan nehezebb lenne azt felhozni... mint amennyi maradt benne lendülete nélkül - hiszen az a meder alján pihen, benn a zsákban... így az ott is marad... hacsak valaki fel nem hozza... de erre kevesen hajlandóak...<br /><br />amíg tart a lendület... addig van:<br />esély...<br />lehetőség...<br />választás...<br />akarat...<br />eredmény...<br />ha elfogy:<br />lelassúlsz...<br />életed állóképek sorozataként rohan el melletted... látod...de már későn reagálsz...<br />vagy felszívod magad...<br />vagy valaki más teszi meg neked...<br />vagy leengedsz, mint egy ballon... és lassú vagy gyors ereszkedésbe kezdesz... de ha nem vigyázol, nem állsz meg a földszinten... vár az árokalja... ...onnan könnyebb kimászni, mint a tengerfenékről felhozni a zsákot... ...de ezt is akarni kell...<br /><br />a pörgésben az is jó... hogy közben nem marad időm sajnálni magam...<br />teszem a dolgom... nem eszem a kefét... az sem engem...<br /><br /><br />hajtom a pedált, tekerek keményen,<br />látom ki leállt, ott maradt a völgyben,<br />én a csúcsra vágyom, odafenn van dolgom,<br />amíg csak bírom, meg nem állítom,<br />kerge eszem űz, tolom mások szekerét,<br />fűt belűlről tűz, erőm vet szerteszét,<br /><br />pörög a kerék, fordul a sorsunk,<br />most siker a tét, osztunk és szorzunk,<br />mindennek ára, van kiszámlázva,<br />ennek dacára, felkapom vállra,<br />felviszem oda, fel a tetejére,<br />még nem látom hova, dombra vagy hegyre...<br /><br /><br />ettől a pörgéstől érzem, hogy élek...<br />néhanap attól félek... egyszer kiégek...<br />de eddig is itt égek... lángot szórok... merészet remélek... és hajtok<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-7129006439545766121?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-30364440333432924322010-01-25T12:16:00.000-08:002010-01-25T12:56:46.610-08:00Ma arra gondoltam,<br />elutasítás...düh...alkudozás...depresszió...belenyugvás...<br /><br />nem én...nem az enyém,<br />ez nem diagnózis, csak vélemény,<br />tévedés az egész,<br />engem kór nem emészt,<br />nincs semmi bajom...<br />mondhat bármit; ostoba majom,<br />rám akar ijeszteni,<br />nímand...senki,<br />félcédulás...okafogyott...<br />látom könyvem megkopott,<br />ragasztott enyves lapok,<br />még egy napot akkor is lopok,<br />ha kell felteszem tétre,<br />csak mondja meg végre,<br />mit kell tennem, bevennem,<br />mielőtt elhallgat bennem...<br />harangjátékom...keserű,<br />dallam; nekronomikon mű,<br />szakadékom alján...nyom,<br />velőtrázó magányom...<br />de odaát vár rám a fény,<br />kezébe vesz majd égi lény,<br />leple selyem nyugalom,<br />mennybe emelsz angyalom,<br />hallom lépted...várom érkezésed,<br />az emlékkel tűnök el...véled...végleg...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-3036444033343292432?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-77447073552168017992010-01-24T13:30:00.000-08:002010-01-25T13:06:00.168-08:00Ma arra gondoltam,<br />megváltoztat...<br /><br />Mi nem (?)<br /><br />Szinte minden... ha elégedett vagy (magaddal...a helyzeteddel) nem könnyű megörízni azt;<br />magad...<br />arcodat...<br />állás...és...töréspontodat...<br /><br />...nem maradsz örök... bár szeretnéd...<br /><br />Megváltoztat a kor... ahogy csecsemőből gyermekké cseperedsz... magába szippant a családi kötelék... kezdetben Apa és Anya... Tesó...és azok hatnak rád, akik a közvetlen környezetedben vannak... mind rajtad hagyják ujjlenyomatukat... akarva-akaratlan... levakarhatatlan...<br />...gyermekkorod gödreiben...és magaslatain átesel a pubertás hormonális és identitásbeli változásain... keresztülverekeded magad az első szerelem-és csók eredjén... tanulsz... vagy nem... lázadsz... vagy beolvadsz... változol... megváltoztatnak... haverok... barátok... szerelmek... tanárok... egyre kevésbé apu és anyu...<br />...tovább szocializálódsz...gyermekből... fiatal felnőtté válsz... még nem nőttél fel teljesen... ez a posztadoleszcens időszak... modern kategória... korábban erre keveseknek adatott lehetőség... ma már húzhatod az időt... de vajon kihasználod-e (?)... hatnak rád a trendek és az elvárások... az elvárás sok(k)... ez vagy kívülről... vagy belülről jön... talán ebben a korban hathatsz magadra a legtöbbet... keresed a(z) arcod... a nemed és az igeneket... a helyed... a pályád... földút lesz... vagy autópálya... száguldasz felfelé... vagy elakadsz a kátyúkban... rajtad és azokon áll... akiket hagysz... hogy befolyásoljanak Téged és a sorsod alakulását...<br />...egyszer csak felnősz... onnan tudod, hogy megtörtént, hogy már tudod... nem csak hiszed... hogy mi a dolgod ezen a földön... ha ez nem történik meg... akkor valami félresiklott... ha már nem keresel... de még nem érzed biztosan (sőt biztos vagy benne, hogy nem) ez a helyed... akkor vakvágányon vagy... onnan vagy erőt veszel magadon... és újratervezel... vagy... ki tuda (?) tényleg ki (?) mindenesetre ebben a helyzetben nem irigyel senki... semmi sem hat rád, csak a negatív dolgok... maguk alá temetnek... és a romok alatt éled az életed hátralevő (ki tudja, milyen hosszú részét)...viszont, ha sinen vagy... tenned kell azért, hogy ott is maradj... néha a sin gyorsabb nálad... nehéz követni az eseményeket... csak naprakészen maradhatsz talpon... csak, ha tényleg azt akarod csinálni... amit... akkor hat rád a motiváció... hajt az öröm... és kevés dolog terel el...<br />...és megöregszel... ha mákod van még azelőtt eltávozol, mielőtt elveszítenéd a méltóságod... ha nem... igyekszel tartani magad... ha nem... szánalmas vége lesz... hatással van rád egészséged - igaz ez korábban is igaz - és az életminőség, amely lassan (vagy gyorsan) de bizonyosan romlik... ez nem jelenti azt, hogy ne lehetnél boldog... ha hagyod, hogy hassanak rád az üdvözítő dolgok... örvend a lelked és nem sajnálod magad... lehet szép is az öregkor...<br />...végül eljön a kaszás... megváltoztat mindent... elnémítja orgonád sípjait... forró ólommal tölti meg... leránt a sötétbe...<br /><br />A hatás elkerülhetetlen... csupán az a kérdés milyen irányban hagyod befolyásolni magad... igaz, néha nem Te döntesz... kiengeded a gyeplőt a kezdből... és csak remélheted, hogy nem kerül rossz kezekbe ilyenkor az irányítás...<br /><br />Változni... szeretnél (?)<br />néha nem engednek... mert megszokták... megszoktak...<br />reflekszes reakciók... falak közé szorítanak... konvenciók...<br />és nem értik... mi történt veled... ha nem úgy viselkedsz, mint szoktál...<br />talán egy új közeg... talán elfogad új valódban... új valóban (?)<br />elárulod magad... mert nem érett meg a változás... ugyanaz marad(sz)...<br />biokémiai változások kellenek egy valódi pálforduláshoz... valami zavar... valami trauma... az képes erre... az ember maga, csak nagyritkán... hiszen milyen indítéka lenne különben...<br />a kapuzárási pánik is ilyen hormonális fordulat... akár a tinédzserkor...<br />vagy a hormonok... vagy az idegrendszer... vagy mindkettő... de nem az akarat az...<br />ez nem szomorú... ez tény... és, ha mégis képes vagy rá... vizsgáltasd ki magad ;o)<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-7744707355216801799?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-14316417994544184782010-01-23T14:37:00.000-08:002010-01-23T15:37:11.713-08:00Ma arra gondoltam,<br />szikra...<br /><br />Kipattan valami nagyszerű gondolat... Te elhiszed, hogy azt a pillanat szülte (?)<br />...vagy fenntartod annak a lehetőségét, hogy egy remek ötlet akkor is egy hosszú folyamat eredménye, ha végül... egyszercsak... úgy... jött...(?)<br /><br />El tudok képzelni brilliáns elméket, amint a semmiből támadt idea rájuk ront és megváltják a világot valami forradalmi újítással... de nem ezen a földön... és nem emberi lényekkel...<br /><br />El tudom viszont képzelni, hogy valaki (ember: akiből később brilliáns elme válik) éveket, sőt évtizedeket tölt el tanulással... megszállott kutatással... eltökélt gyakorlással... és... megreked... azt várja, hogy a sok tanulás... kutatás... és gyakorlás meghozza a várt sikert... de még várat magára... és akkor belefárad... kicsit kikapcsol... mással foglalatoskodik... és hirtelen "aha" beugrik... megvan az áttörés... a várt siker kecsegtet...<br /><br />De mi is ez... tanulás... kutatás... és gyakorlás... megszállottság... és eltökéltség eredménye... vagy a semmiből jött kósza ötlet (?)<br />... a semminek annyiban van szerepe, hogy a megterhelt rendszer pattanásig feszült húrjainak lazulnia kell ahhoz, hogy átengedjék a premisszák gyermekét... kinek szűk volt a hely a szülőcsatotnában egészen addig, amíg el nem kalandozott kissé, hogy robbanni készülő intellektusa zöld jelzést mutasson a tudatalatti folyamatok magzatra gyakorolt pozitív hatásainak... és végül... mikor épp senki sem számít rá... megszületik... neve konklúzió... erős és életrevaló... génjeit a sokéves megfeszült munka fenotipusa mutatja... genotipusa maga a feszületen révedő elme...a szegekkel rögzített bokák és csuklók... a töviskoszrú... és a bordák közé szúrt dárda...mind eredmény...és ok...<br />...szép... a pillanat felemel... mikor beérik... és látod... megérte...<br /><br />Az alkotás akkor is magával ragadó folyam, amikor szép lassan épül a mű (legyenek azok egy festmény...ecsetvonásai; vagy egy vállalkozás beindításának...mozzanatai) annak legtöbb részletét magadénak érzed...veled lüktet...benne élsz...<br />...de képzeld el, amikor valaki belök a folyóba... Te már készültél rá, hogy úszni fogsz... de már-már kezdtél letenni róla... és akkor... a múzsa tiszta erőből billent hátsón... olyan a felismerés... mintha a jéghideg víz "tűkkel" szürkálna... egy pillanatra eláll a lélegzeted... és... és hazértél... harmatos eufória csepp gördül le halántékodon... beleremegsz a kéjes borzongásba... nem érted, miért nem jöttél rá hamarabb...<br /><br />A szikra... jutalom... nem jár bárkinek...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-1431641799454418478?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-132886724126220232010-01-22T14:17:00.000-08:002010-01-22T15:14:02.616-08:00Ma arra gondoltam,<br />sötétség...<br /><br />Arathat győzelmet a fény a sötétség felett (?)<br /><br />Ott, ahol a racionalitás oly mértékben plasztikus, jogosan formál kérdőjelet a gondolat, s hagy szünetet az idő fonalán, megingatva az egyensúly illúzórikus képét; mert hiszen több a sötét, mint a fény szerte az univerzumban...<br /><br />peremprobléma fénnyel tölteni be a múlandót...<br /><br />hiedelem és törekvés, fényt lopni, építeni belőle tornyot, az utókornak... ha marad fül, mi hallja... ha marad szem, mi könnyezze hiányát... ha marad...valami...emlék-e a fénynek...<br /><br />A szellem sötétsége mélyebb kutakat fúr, mint arra képzelet elég teret biztosíthat...<br />Bennem egy a kérdés: valóban azon a nyelven gondolkodik (?) és hogyan... és miről...<br /><br />A szellem fényessége beletaszítja az emberi fajt a kauzalitás...a priorizáció... és a materializmus vermébe... ékeskedjék nektek az okság... az előbrevalóság... és a kézzelfoghatóság...<br /><br />Minden mérce... minden megméretik... fény és sötétség egyaránt...<br /><br />Hozhat újat a kiművelt fő... a maga... vagy a civilizáció örömére...<br />...de lehet, hogy tévedek... és a sötétség... generalizált... (de)generációk sorát szüli majd... és egyre valóságshow-sabb... és egyre... bulvár... vulgár(is) lesz minden...s nem a pallérozott elme... hanem az olcsó kelme kora... vagy inkább kórja jön el... (?)<br /><br />Bizakodó vagyok... nemhiába... a haladás mindig a fény ösvényeit követte... igaz néha félresiklott... eltéveszítve a túristajelzést... teremtve ezzel megannyi haszontalan és veszélyes újat... temetve ezzel a régit, s a múltat...<br /><br />rombolva épít kezében fénnyel,<br />istenek képzelt, cudar égi jel,<br />képére formál ezernyi világot,<br />sötétből kiemel így teremt világost,<br />hogy nem kérted (?) hogy kényszer (?)<br />véred adod... földed lesz az ékszer,<br />hamisan csillogó...derengő homály,<br />félsötétben tartott emberrakomány,<br />világ ez...világtalan lét...elem,<br />fejem forgatom, de nem lelem helyem,<br />átkarol egy árnyék...magával vonszol,<br />nem hallja jajom...jaj...az utókor...<br /><br /><br />Érdemes lámpást ragadni... fényt csillantani a tekintetekben...<br />megmarkolni... és átrántani... a magány... vagy az önsajnálat árnyékos tornácán... ki a fényre... hogy lássa... ...bár, látni gyakran fáj... annak, ki sötétben élte az életét... égeti szemét a tudat... és sem elfogadni... sem felfogni... nem könnyű... néha képtelen... mert kép nélkül élt... nem volt előtte minta, se példa (kép)... így az árnyékban lebzselt... kavicsokkal játszott... ahelyett, hogy várat épített volna...<br /><br />De a lámpás nehéz... és hálátlan teher...<br />nem mindig érzed, hogy arcába világíts a ködös tekintetnek...<br />...mert úgysem: érti... csak félre... és nem tanul... belőle... akkor meg minek... csupán a fricska kedvéért ritkán égeted (magad)<br /><br />és a fény... nem áll meg... konkrétan képtelen... hajta valami elemi erő... fizikailag nincs nyugalmi tömege... csak a gondolat gyorsabb nála... de az meg hamar elfárad...<br />300.000Km/sec ennyivel tép...<br />vele szemben a sötét... egyhelyben áll... bár ki tudja... lehet, hogy gyorsabb a fénynél, csak nem látjuk a homogén sötét közegben...<br /><br />Ugyanígy nehéz észrevenni a pislákoló gyertyalángot ott, ahol mindenki tűzbe akarja borítani a környezetét... zaj van... a zajban... a fényzaj is zavar... ha mindenki más és színpompás akar lenni (mert ez a trendi) az álságos...neonfény...mű... nem élő...<br /><br />Végül le kell szögeznem: a fény akarat, míg a sötétség passzív...ugyanakkor a sötét még sosem nyomta el a fényt...(árnyékot is csak a tett hoz létre)... viszont a fény ha jön, mindíg elűzi a sötétséget... győz... ha hagyjuk...ha akarjuk...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-13288672412622023?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-37385424653389664192010-01-21T16:14:00.000-08:002010-01-21T17:26:53.943-08:00Ma arra gondoltam,<br />pár...kapcsolat...<br /><br />Kinek mennyi fér bele...<br />mi is ez... (?)<br />kapcsolat-e, ha valakivel hébe hóba... találkozol, nem törődsz, nem figyelsz...<br />ebben a mai értelmezésben "ez" nem "az"<br /><br /><span style="font-weight: bold;">Kapcsolat, minden olyan emberi összefonódás, amelyet a kölcsönös odafigyelés, és az egymással való törődés jellemez...</span> szavatosság...és lejárat nélkül...ameddig tart...<br />ebből mennyi...fér bele... időben... energiában... (?)<br /><br />A kölcsönösség lehet:<br />üzleti...<br />magán...<br />és tevékenység... jellegű.<br /><br />Üzelti szempontból az a kapcsolat lesz működőképes, amelyben a felek kölcsönösen igyekeznek...<br />eleget akarnak tenni a közös "vállalkozás" sikeréhez szükséges elvárásoknak...<br />kapcsolat... kezdetben... vagy utóbb... lehet végig...<br />profitorientált...<br />mai értelmezésben... kölcsönös előnyök elérése... az összekötőkapocs...<br /><br />...addig tart, míg mindketten tudják a másikról... megteszi... és szavát nem szegi... amig érezni... látni, hogy érdekli...hajtja... valami...tudod mi... ami ahhoz kell... a sikerhez...<br />céltudatosan könnyebb... ha az egyik fél tudja... a másik pedig hajlandó megtenni... az már valami...<br />de... ha mindketten tudják, mi a dolguk... na, akkor menni fog... zökkenőmentesen...<br /><br /><br />Magán...ügyek:<br /><br />baráti... fele...(vagy teljesen) baráti kapcsolatok...<br />jellemzőjük a közösen eltöltött idő kölcsönösen jutalmazó jellege...<br />mindkét fél... igényli... és élvezi a másik társaságát...<br />néha... gyakran... soha... ...konfliktusoktól terhes viszony...<br />lehet törődés... máskor érdekellentét a viszály oka...<br />többnyire nem tartós... mármint a probléma... a kapcsolat annál inkább... minél inkább "igazi" barát(ság)...<br /><br />partneri... futó... és/vagy tartós viszony...<br />egy életre... egy éjszkára... szól...<br />akkor is lehet hosszú távú... ha látszólag nem az...<br />hatása...<br />eredménye...<br />kimenetele...<br />tapasztalatai... rányomják bélyegüket... a többire... mindre...<br />van-e Igazi (?)<br />van...<br />és nincs...<br />keres... keress... talál... talán...<br />tökéletes... na, az nincs...<br />kompromisszum.... az van...<br />addig és akkor jó... amíg megéri... amig tudod, hogy amennyit adsz... annyit ad is a kapcsolat...<br />azt hiszed lesz olyan...aki mellett mindig önmagad lehetsz... lehet... de abba Ő fog belenyomorodni... mert nem vállalsz kompromisszumot... viszont annál többet vársz el...abból...<br />feltétel...feltétlen... türelem... ha terem, ha nem... majd meglátod... megbántod... majd megbánod...<br /><br /><br />Tevékenységől fakadó kapcsolat... sport... zene... szórakozás...<br />jó...<br />vele...<br />neki is...<br />nem több... de ennyi...<br />addig...amíg... nem tovább...<br />ha vége... nézz az égre... Te akartad... végre... később... néha eszedbe jut... nosztalgia... nem több...<br /><br />................................................................<br /><br />Nesztelen szerelem,<br />maradj még itt velem,<br />ölelj... izzadj... múlj el,<br /><br />kezed mint pillangó,<br />arcod már múlandó,<br />égj... rohanj... szállj fel,<br /><br />sosemvolt érzelem,<br />hasítja két felem,<br />érek... fénylek... látsz még,<br /><br />remegő térdeden,<br />átüt a kéj-elem<br />kéred... félted... szándék...<br /><br />tehetem eleven,<br />testedet kérgesen,<br />félek... értlek... zárd rá,<br /><br />ajtódon lakatod,<br />becsukod ablakod,<br />kérlek... értsd meg... vár rám,<br /><br />szabadon repülő,<br />aranyló hőfelhő,<br />téped... éned... kár már,<br /><br />maradok ki vagyok,<br />okosan ki hagyok,<br />mérget... téged... nagy kár...<br /><br />többé nem vár...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-3738542465338966419?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-26265581060039999882010-01-20T12:24:00.000-08:002010-01-20T13:26:00.704-08:00Ma arra gondoltam,<br />reggel... délben... este...<br /><br />reggel...<br /><br />kereket oldott álmom,<br />nem látom... nem bánom,<br />emlék szem... nem emlékszem,<br />velem... vagy ellenem vagy...sem,<br />terhe a nappal együtt hál,<br />mikor az jön, ez messze jár,<br />mese és hab...se zene, se hang,<br />maradéka lidérces...de elballag,<br />dörzsölöm szemem...<br />töröm a fejem,<br />mi volt, ki holt...kelj fel,<br />de merev még a reggel...<br />agyam indul... egy, két, há..és<br />memória ellenőrzés,<br />teendők elrőre...<br />álmok törölve...<br />indul a nap...megint...<br />álmom bágyadtan legyint...<br /><br />.....................................................................<br /><br />délben...<br /><br />kerékbe tört abroncs,<br />gigászi gépezet... (agy)korcs,<br />mai a tegnapelőtt holnaputája...<br />mi vár arra... hol... napra...<br />hol partra vetődött alak,<br />felhők között a halak,<br />kimondott végig nem gondolt szavak,<br />kanyar előtt maradt,<br />árva hó az árnyban,<br />magányos izzadás az ágyban,<br />nemezis...nemezből elemez,<br />e lemez...lemeztelenít... evez,<br />mondat folyam tetjén... hullám,<br />hullám marad, ha unnám,<br />un ám a várakozó, trágárkodó,<br />türelmetlen...türelmem habzsoló,<br />varázs harang hangja,<br />fülembe rígatja...<br />gyermekét a nyermény,<br />könnyeimet nyelem én,<br />nincs értelem, se válasz,<br />hitet vagy inget válthatsz...<br /><br />....................................................................<br /><br />este...<br /><br />ébred a gondol...<br />rímekben tombol,<br />terve...tetve...<br />viszket a feje...<br />meg a tenyere,<br />mi legyen vele...<br />megír... még sír,<br />gondol...s még ír<br />eláztat a kétely,<br />alázattal érvel,<br />első elvi tétel:<br />mindíg élő jel,<br />a kérdő,<br />nem sértő,<br />de fenn áll,<br />no, nem a piedesztán,<br />csak az elme tornyán,<br />torz és igaztalan ám,<br />de enyém...és marad,<br />míg pirkad gondolat,<br />vissza-visszatér...<br />szavamat issza néha még,<br />benne csírázik magom,<br />büszke...s én ezt nagyon,<br />várom...a dalom,<br />halkan dúdolom,<br />benne, s bennem ég,<br />mire kezdődik a vég...<br />_<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-2626558106003999988?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-81852062988313196182010-01-19T12:22:00.000-08:002010-01-19T13:20:43.676-08:00Ma arra gondoltam,<br />kezében...<br /><br />Érkezése nem keltett feltünést, halk volt és palaszürke... termetre átlagos, tartása kissé gönyeteg, de még nem beteges... inkább, mint akit a napi robot súlya nyom... modora simulékony, gesztusai visszafogottak... semmi sem árulkodott valós szándékáról...<br />Beférkőzött és bizalmat ébrsztett... észrevérlen vált részévé a komúnának... segített, ahol kellett, részvétet mutatott, ahol azt várták el... de kerülte a konfliktusokat, inkább tűnt konformitásra hajlamosnak, mint bármi egyébnek... Tette a dolgát... vagyis amiről azt hitték... dolog...<br />Ugyanakkor figyelt... mindent és mindenkit... kinek... kihez... milyen a viszonya... Olvasott bennük, nincs nehéz dolga... ehhez ért... ezt tudja... átlátni... emberen... szituáción... kapcsolatrendszereken... összefonódásokon... érdekellentéteken...<br />De nem avatkozik be... véleményt nem alkot...<br />Szavát ritkán hallatta, ha szólt nem remegett a hangja... magabiztos és stiláris elemekben bővelkedő visszafogott szónoklatait lelkesen kísérték figyelemmel... Egyre gyakrabban... már-már kérték a mesét... Ebben rejlett fegyverének titka... tekintet majd figyelmet volt képes magára vonni anélkül, hogy harsány, vagy hivalkodó lett volna... Úgy vonta be... és késztette cselekvésre a nézőt... hogy az fel sem fogta mi is folyik...<br />Élvezte, ahogy a hallgatóság szája nyitva... alsó ajka elernyedten... nyáluk olykor kifolyni látszott - megfeledkezvén a nyelésről - kerekre nyílt pupillákkal... élték bele magukat... az ártatlan történetek szereplőinek bőrébe...<br />Cseppek voltak ezek... mint amikor az arzén kimutathatatlan mennyisége évek hosszú sora alatt megmérgezi a szerveket... nem venni észre... csak, amikor már túl késő...<br />Egy történet... egy tanulság...<br />Ha nincs konkrét befejezése... azaz ráhagyja a hallgtóra, hogy gondoljon azt, amit jónak lát... csupán illúzió... nincs szabad akarat... az ilyen történet fonala vezeti a vélemény ívét... mondanivalója egy...<br />motívál...<br />...és mindig mást... és mindíg másra... attól függően, ki van jelen...<br />ha jelleme falat kenyér... tejet ad hozzá, hogy feloldódjon...<br />ha kemény, mint a kő... kever neki habarcsot... hogy kötődjön...<br />ha hófehér... kiszínezi... hadd tessen neki, amit lát... amit látni kíván...<br />Mindenki átél... azt kapja, amire szüksége van... látszólag...<br />egy csalétek a kelepce közepén... könnyű és csábító...<br />...ki ne kedvelné...<br />a történet másik fele (?)<br />...bonyodalom... két fél... vagy több... lehet mindenki fél... ha elhiszik, annál jobb... keresik a megoldást... de adva van... készen kapják... lapraszerelve... csavarhúzó és kis fantázia kell csak hozzá, s összeáll a kép...<br />és jön az "Aha" élmény... ettől igazán hathatós... ő jön rá (hiszi) így könnyebben manipulálható...<br />Maga szövi tovább a történet fonalát... úgy, ahogy azt a mesélő irányítja... Bábok lettek a bábos kezében függő zsinóron rángatózva... végig az önálló akarat illúziójával... vigyázva meg ne fojtson senkit a zsineg... mert akkor oda a móka...<br />És megteszik... amire egyébként nem lennének képesek... mert vagy eszükbe sem jutna... vagy merszük lenne kevés... De most erőt ad a hősi szerep... látják magukat, amint lenyesik a sárkány mind a hét fejét... és büszkék... és álhatatosak... és tettre készek...<br />A legnagyobb kihívás az összefonódások gordiuszi csomójának finom kibogozása... nem eshet karddal a selyemnek... az túl nyilvánvaló lenne... Elindítja... majd hagyja... de, ha kell besegít... észrevétlenül... Fordítva éppoly érdekes... ha a széthúzás ellentétes pólusait fordítja végül egymás felé... erő és alázat... végül egymásra találnak régi ellentétek... kibékülnek... És elégedetten sóhajt...<br />Már az egész kis kolónia úgy tesz, ahogy azt a rendező kitalálta... és mindezt miért (?) nincs egyéb indíték... sem pénz... sem föld... sem személyes... sem tárgyi... csupán a tény, hogy megteheti... ezért meg is teszi... Alkot vagy rombol... olyat tesz, amire más nem képes... úgy vesz el, hogy közben ad... igaz, nem törődik, de kedvét leli a gyámoltalan önbizalmában... éppúgy, mint a pökhendi alázatra nevelésében...<br />Formálni...át...alkotni új formát... Ezért jött... neki ez okoz örömöt...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-8185206298831319618?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-6622818473805625302010-01-18T12:26:00.000-08:002010-01-18T14:06:26.589-08:00Ma arra gondoltam,<br />marad-e hely...<br /><br />marad-e hely a türelem termeiben (?)<br />az egésznapos fékezett indulat... a ki nem mondott szavak... a fel nem robban ingerült feszültséggel teli utak... a frusztrációt okozó akadályok és a be nem rúgott ajtók után...<br />vagy...<br />azok kapják... az ideges... türelmetlen... feszült... robbanásra kész énünket, akiknek egyébként a legtöbb türelem... szeretet... bocsánat... és odaadás kéne, hogy járjon... (?)<br />nade... akkor meg hogyan... hogyan legyen (?) teszem fel a kérdést...<br />ott és akkor nem lehet... illetve (ki tudja...csak épp) nem merjük megtenni... pedig többnyire kisebb a kockázata... hiszen... többet veszíthetünk otthon... csak elhisszük, hogy nem... pedig... szép lassan megölhet egy kapcsolatot az a projekció... az a kivetített dűh, amiről nem tehet... adott esetben nem is ért... nem is tudhat... de... Ő kapja...<br />megoldás...<br />1. máshol... máshogy... de le kell vezetni a feszkót... mondjuk... fusd, edzd, írd ki magadból...<br />2. ott és akkor... annak, akinek jár... kapja meg... legfeljebb pallérozd kissé az indulat élét... ha azt hiszed, van mit veszítened... he nem, akkor ne legyen közönség - úgy még visszavonható; talán...<br />de... egy biztos... ne ott... ne otthon vezesd le...<br />tisztelem és irigylem azokat, akik ezt ösztönösen jól csinálják... igyekszem tanulni tőlük...<br /><br />marad-e hely a bizakvás tornyaiban (?)<br />csalódások és kudarcok után... amikor semmi és senki sem kecsegtet...<br />vagy épp ez ad erőt... feltölt a súlytalanság... és új ötletek, reményteli tervek repítenek tovább...<br />vannak, akiket maga alá temet pár sikertelen próbálkozás...<br />mások sosem adják fel... nem úgy, mint a dalban...tényleg...<br />megint mások újra, meg újra kihívást keresnek... attól függetlenül, hogy előző tervük hogyan végződött...<br />egyesek tele vannak bizakvással... pedig semmi okuk rá...<br />kettesek akkor is szerencsétlennek érzik magukat... amikor sikert érnek el...<br />vannak született optimisták... vannak, akik megjátszák... vannak, akik el is hiszik (és nem mindig az hiszi el, aki játsza... pedig talán jobb lenne)...<br />akadnak fekete-fehérben és akadnak színesben látók... mások azt látják, ami van...<br />bizakvásra csak annak nincs oka... akinek hanvait fújja a szél... neki már könnyű...<br /><br />marad-e hely az odafigyelés ablakában (?)<br />vagy csak... csak magunknak jut...<br />tudhat-e... akarhat-e... bárki... mindenkire odafigyelni... ...a szoba közepén csüngő csillár sem világít be az árnyékos eldugott sarkokba... ki veszi hát kezébe az elemlámpát, és mászik be a pókhálós ágy alá...a szekrény mögé...ki tekint a perifériára (?)<br />roham... az élet... egycélú... egyirányú... öncélú... énközpontú... roham...<br />fejeden sisak... szemed a rostélyon át alig lát ki... pajzsod megvéd... és ki is takar egy darabot a világból... mennyi marad, amit beengedsz... mennyi, amitől nem félsz... nem félted magad (?)<br />hogy ne égesd meg magad... messziről dobálsz a tűzre... olyan messziről... hogy oda sem ér(sz)<br /><br /><br />marad-e hely az idő zegzugos pincelabirintusában...<br />á, dehogy...<br />az idő a legnagyobb ellenség...<br />sosincs elég...<br />mindig fogytán...<br />és rohan...<br />és lemaradsz... elmaradsz... tennéd még... de nem elég... tanulnál... aludnál... maradnál... de menned kell...<br />beosztanád... de menekül... kezeid közül kifolyik... nem hat rá az imátság... nem érdekli a közöny...<br />Te múlsz el nem az idő...<br /><br />marad-e hely a szeretet padlásán...<br />magad... vagy...<br />magad... vagy... mást is képes vagy szeretni (?)<br />fel vagy el tölt... le vagy fel hangol... ha szerethesz...<br />nem a viszontszeretetért... a szeretet(t)ért... azért... akit szeretni jó...<br />mert szeretni jó...<br />gyűlölni se rossz...<br />de jobb szeretni... hosszú távon... több...<br />a világot szeretni képtelen... képeket igen... részeket... de nem az egszet... hiszen azt nem lehet... morbid lenne... szerethetnéd az aggot... és szerethetnéd a tavaszt... de hogyan szerethetnéd a pedofilt... hogy az anyagyilkost... kétes érzelem volna... perverz... nem valós... a világ egészsét szeretni nem lehet... nem teheted meg...<br />keress...<br /><br />marad-e hely az igények tornácán (?)<br />elfogy-e az igény... ha elér bizonyos kielégülést...<br />keres-e új utat... új dimenziót...<br />vagy az igény csökönyös... megáll a tornácon és nem enged teret a magafajtának... azaz más igényeknek...<br />ha intellektuális... esztétikára fittyet hány...<br />ha külcsíny... a belbecs csenevész...<br />ha corpusa erős... szelleme gyatra...<br />ha reál... nem humán...<br />ha gondol... (?)<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-662281847380562530?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-1808672095905149632010-01-17T12:26:00.000-08:002010-01-17T13:05:54.046-08:00Ma arra gondoltam,<br />felettem...<br /><br />Felettem áll a törvény: kalimpálhatok... ellenszegülhetek...de... nem vitás... a törvény az az örvény, ami elnyel...nincs felette hatalmam... elbújhatok... hazudhatok magamnak...másoknak, hogy én vagyok a ház ura... de mások hozták, mások szabták ezt a rendet... a köz...és saját érdekükben... rend a rendért... szabály a szabványért...s lesújt szigora, ha vétek ellene...<br /><br />felettem áll a konvenció: megszokás...elfogadás...beolvadás... szürke... még szürkébb... beleszürkülsz... de nem hagyod... ha az a menő, hogy nem hagyod, akkor attól leszel szürke, ha követed a trendet (?) vagy ha nem, de akkor a rendet követed, azaz elszürkülsz... paradox módon beállni a sorba éppolyan konvencionális (ma már) mint kilógni a sorból... mindenki ki akar lógni, valaki akar lenni... hogy ki (?) akárki...bárki, csak más...mint a többi... pedig épp ez az igyekezet teszi ugyanolyanná... különbözni nem akarni kell, hanem különbözni... ugye, milyen egyszerű... add magad, feltéve, hogy tudod, hogy az kicsoda, és máris különbözni fogsz... a legtöbben azért egyformák, mert nem önmaguk, hanem valaki más(ok) akarnak lenni... nem önálló entitásukat akarják kiteljesíteni, hanem hasonlítani akarnak...<br /><br />felettem áll az Isten: bár nem vagyok vallásos... nem tartom magam annak...és ezt mások sem tennék... mégis... valami... vagy valaki felettem áll... nem tudni mennyire befolyásol... nem tundni mennyire dönt-Ő...és mennyire én...illetve mások...ez már sokk... egy nem evilági... egy felsőbb... egy öröktől való... lehet a neve fizika... lehet egy Isten... lehet több Isten... lehet teremtő... és pusztító... lehet sors... és lehet, hogy én magam vagyok... csak erre soha rá nem jöhetek... lehet nincs is más... ez az egész csak az én álmom... egy soha el nem kezdődött... soha véget nem érő körforgás... vagyok...<br /><br />felettem áll az idő: fognám, de nem tudom, vissza nem tarthatom...és nem is fordíthatom... csak magam ellen... mert húhatom... az én bajom... ha hagyom, hogy múljon... de nem mozdulok... mint egy tulok... csak bámulok... peregnek a szemek... néznek... a mások és a percek... időm kezdi és fejezi be helyettem... ha már nem teszem...majd megteszi más...<br /><br />felettem áll a ráció: esztelen gondolatom nesztelen... fel ettem eszem...ment el... hiszen... hiszem, hogy viszem... valami re...pül... és fejem...benn a veremben... fejembe verem be... a terekre éhes elmém... elmén... vele... velem egy...etlen... egyenetlen képlet... ez bennem ébred... neked ének... nekem bérem a létem... ezt kapom... az alkalmon... alkalmazkodom... felső fokon... végső soron... hozzám... tükörben az orcám... nevet rám... oly furcsán... idegen arc... nem ismeretlen a harc... de jön a sarc... a meló meg swarc... a belem ki teszem... ezt teszem velem... kenyerem nem a kegyelem... fegyverem eszement eszem...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-180867209590514963?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-53713698643083139632010-01-16T14:00:00.000-08:002010-01-16T14:49:06.425-08:00Ma arra gondoltam,<br />megemlékezés, vagy gyalázat...<br /><br />vártam már nagyon...nyitott ajtóval érkeztem...<br />hagytam, azaz hagytam volna, hogy magával ragadjon...<br />készen állva...<br />egy szerfelett felemlő szeánszra...<br />megidézve egy királyt... ...egy feledhetetlen... egy...éniséget...<br />...de nem jött el;<br />va<span style="font-size:130%;"><span style="font-weight: bold;">kon cert</span></span>icikát - nemhogy névértéken...de még ingyen sem... annyira...de annyira...<br />az idő a pénz és a lendület-vesztés... a csalódott tekintetek...és...és ... ez maradt végül...<br />de nagyon előreszaladtam...<br />Tehát, ajtóm nyitva... szemem csillog, mint kamaszfiúé...az első csók után...<br />...valami hiányérzet motoszkált a homlokom mögött... talán a tér túl szűkos... vagy kevés a csillogás... nem olyannak tűnt...mint reméltem...semmi sem olyan ám, mint a moziban ;o)<br />...de elhesegettem a kritika molyát...szekrényem ajtaja még mindig tárva...<br />...először színes képek...kissé bugyuták...esetlenek...de inkább feldob...mint lever...nem azért jöttem...hogy rossz vége legyen...kezdem hát belelovalni magam egy ménesnyi örjöngésre vágytam... és nem is indult rosszul a vágta... igaz poroszkált kissé elkopott ritmusán Carmina Burana nyergében... de hangulata az volt... még futott egy kört mielőtt ágaskodva elérte volna csúcsát...átugrotta az első akadályt...léc a helyén...bár inog...<br />...második kűr...hasonlít, de nem győz meg... nem fennséges... inkább szolgai... nem precíz, kimért... valójában mit is keres ez it...(?) az ismétlődő kérdés egyre visszhangzott fülemben...elnyomva a kottát sosem látott mű-de remeknek semmiképp sem nevezhető zajt...<br />...a harmadik menetre bedobtam a törölközőt...innentől már nem is számoltam a pofonokat...melyek nem az én, hanem egy emlék arcán csattantak...záporoztak...<br />...tiszteletnek...alázatnak nyomát se látom...<br />...nem tudom eldönteni haragudjak...vagy sem...<br />vajon ők elhiszik (?)<br />vajon tényleg őszintén készültek...erre...(?) csak épp tehetségük alulmúlta önbizalmukat...<br />...én nem vártam hangot...gondoltam az már megvan...nekem jó a régi...az volt Ő<br />...vártam viszont mozgást...azt a mozgást...de abból ízelítő is alug akadt...<br />nem így akarok emlékezni a Királyra...így ezt...bármi is volt...próbálom feledni...és remélem, hogy csak nekem botor fülem...és ostoba szemem csalt meg csupán...másoknak más oka volt...hogy idejekorán távozzanak...<br />én maradtam...végig...hátha...<br />de nem...illetve nem nagyon...<br />második és harmadik esély... és a többi... és a többi...<br />már csak a farom törő nyereg aggaszt... nem is koncentrálok a sánta galoppra...<br />hang nincs... hangulat azért akadt... honfitársaim és még inkább honfilányaim... honi szokásoktól eltérően kitettek magukért...és mentve a menhetőt...egész jól érezték magukat... de legalábbis megpróbálták...<br />nekem végül le kellett lőni a lovam... törött lábbal csüggetten húnyt ki a fény...<br /><br />Ez nem emlék: This is not it<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-5371369864308313963?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-65250632857379335822010-01-15T15:47:00.000-08:002010-01-15T16:40:24.328-08:00Ma arra gondoltam,<br />fűtőanyag...<br /><br />Mi szolgálhat tüzelőül (?)<br /><br />Ugye ez attól függ, hogy milyen tűzről van szó...<br /><br />Ha a szerelem lángja ég, anyaga csupa szenvedély...<br />...van szalmaláng... hirtelenjött, rövidéletű; bár olykor pusztító tűzvész...<br />...és létezik (bár sokan tagadják) örökké tartó - igaz, változó intenzitással égő láng...<br />Füstje bíbor... csípi a szemed... könnybelábad... érzékelésed a való(s) és az illuzió közötti határmezsgyén ingadozó... Döntéseid néha irracionálisan részrehajlóak... de ezt nehezen rónád fel magadnak - legfeljebb csak később<br />Igazi fűtőanyag... hajt és beborít... nem csak ember... eszme... ország... is lehet alanya...<br /><br />Ha gyűlölet szítja... valós és valótlan... vélt vagy igaz sérelmekért... az maga a veszedelem...<br />...szemedre hályog és köd borul... az ítélőképesség csökken...<br />...és a lángok addig perzselnek:<br />1. míg el nem fojtod... magadba zárod... látszólag feleded... de belül tovább emészt Téged... ez nem kulcs a zárba... csak zár kulcs nélkül... bezár(va)... később - számodra is - érthetetlen indulatokat okoz(va)... tör elő...<br />2. vagy amíg le nem vezeted... máson, máshol, máskor... mert ott és akkor, azon, aki érdemelné... nem lehet... nem teheted... amit teszel... a Te felelősséged... megoldást nem... esetleg enyhülést hoz... és ha nem élőre irányul... talán jobb is így...<br />3. avagy míg ki nem éled... utoléri célját... megsemmisítő csapásként... ami lehet, hogy nem "őt" hanem - meglepetésedre - Téged ér... visszacsapó láng... a hirtelen támadt huzat okozta oxigéntöbblettől kirobbanó pirotechnológiai effektus... az élet egyéb helyzeteiben is igazolódik...<br />Utána lehül... mereven néz... megnyugszik... vagy megbán... attól függ... hogy mitől (?) Tőled...<br /><br />Táplálhatja álom...<br />...lángja éghet (jogosan) egyre terjedő erdőtűzként... míg el nem éred a kitűzött célt... ez a lángtenger tudatos erdőírtáshoz hasonlatos (megeshetnek ugyan balesetek - elszabadulhatnak a lángok) ugyanakkor irányított... pontosan körülhatárolt "károkat" áldozatokat okoz... annyit, amennyit Számodra megér...<br />...vagy fellángolásként... amit nem táplál valós... csak képzelt... de komolyan nem vett szándék... ezek a tüzek rövid életűek... bár vissza-vissza térhetnek... akkor perzselnek csak meg igazán, mikor rádöbbensz; magadat csapod be... magadat égeted feleslegesen<br /><br /><br /><br />Tűz maga az élet,<br />addig ég, ameddig éled,<br />ha kihúny a lángod...<br />sorsod reménytelennek látod,<br />Szíthatod... szíthatják,<br />olthatod...mások is oltják...<br />ha hagyod...lángod ragyog,<br />szemedben csillog...<br />az élet maga a tűz,<br />hozzá(d) remény(t) fűz,<br />égsz és éget a vágy,<br />rohannék úgy hozzád...<br />meglát...meglép...megszeg,<br />lángoló pamlagon fekszek...<br />megéget-em magam olykor,<br />de jobb ez, mint egy jégkor,<br />fagyos verem helyett,<br />élettüzet kérek...<br />lángba borít és ki a szenvedély,<br />küzdök...célért... emberért,<br />mert ember élt...és alkotott,<br />tűzzel Prométeusz megajándékozott,<br />ő ezért súlyosan megfizetett,<br />hát tiszteld a tüzet...a tüzed...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-6525063285737933582?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-12064092648203181892010-01-14T13:49:00.000-08:002010-01-16T14:00:37.318-08:00Ma arra gondoltam,<br />törékeny...<br /><br />mi nem az (?) benned...<br />tested és lelked,<br />mosolyod és fényed,<br />Te magad... lelkesedésed,<br />törékeny a remény,<br />a bizakvás erény,<br />szónoklat...költemény,<br />költöm én...nem élmény,<br />csak vélemény(em)<br />nem makacs...de kérlelhetetlen,<br />összetör egy szó, egy tekintet,<br />pánik a habon, tétova intett,<br />rettegő kalmár elmélázott,<br />kufár...fukar elbénázott,<br />gipszágyba szorult kétkedő,<br />bizonyosságmentes ömlengő,<br />erőtlenül felemelő...erő,<br />leejtő... lejtő... leejt Ő...<br />hittem...a hitben a hírben,<br />a rímben...rítt benn,<br />de hahota szédül, elszenderül...<br />törötten egész honi valóság végezetül...<br /><br />Törékeny sorsok...sorok és poros okos nyomok...<br />törékeny képek...emlékek...elmélet(ek)...<br />törékeny képzet...képzelet...képezted...e képp...végezted...<br />törékeny magány...társas vagány...üres szobám...falán...az árny...<br />törékeny személyiség... félkész egyéniség...egy én is ég... a remény, s ég... reménység... s vég...<br />törékeny álom...várom... vár rom... árkon bokron át hajtom... vágyom az ágyon...vágy nyom...<br />törékeny érdek... féltek...és egésztek... meg se lépett életek... ékek közt a lények...s a lé a lényeg...<br />törékeny terek... tettet nem érek... érvek...törvények...végetek...ég veletek...<br /><br />egy pillanat alatt törhet össze minden...minden csak pillanatnyi...pillanatnyi érdekek vezetnek...vezetnek a részeg sofőrök és elgázolnak...elgázolnak az ellenérvek, tehetetlen leszel...leszel törött tükör...tükör a vízen...vízen úszik el tutajod...tutajod álmokból eszkábált lélekvesztő...<br /><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">3rd mese</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Élveteg kevély ténfergett a téren, várta áldozatát...nem tétlenül, de félszegen lesett. Sötét ballonját sárfoltos tapasztalat tarkította; megsebzett már sóvárt és hetykét, létezőt és kvázit... járt már pórul és csúfos kudarc paca éktelenkedett hátsóján... Nem az erőset, a gyengét fűrkészte... Nem ellenfélre prédára fájt a foga... Bele akarta mélyeszteni szíve minden keserűségét az első magasztos tekintetbe... Lába reszketeg pipaszár; bakancsán vérszagú nyomok... kezében összetekert újság...abba kapaszkodott...és pajzsként is jó szolgálatot tett a hír, ha félreismerte volna...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">...és jött... nézte...méregette... biztosra akart menni... nem engedett teret a csalódásnak - a legutóbbi túlságosan megviselte; hetekig kelletlen kedvesség ült arcára, egy lányka szavától.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">- Ez épp jó lesz - mormolta... kardját kivonva rontott rá...lesújtott... de elhibázta... szava mellé... tekintete félre siklott... s reménybeli áldozatáról lepergett, mint vízhatlan papírról a könnycsepp.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Megállt előtte, értetlen arccal, elnyúló párás szeméből...már megint kiszökött a közöny... nem bírta magában tartani csalódottságát... míg végül kibökte: érdekes... mire a zsákmány rámosolygott, s helyeslőn kacsintva nyugtázta: valóban.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Ettől földel vált egyenlővé...nem mozdult, nem szólt, megsemmisült... Érezte ismét... vesztére rokonszenv gyúlt kandallója füstös ajtaján... már nem ártani... kérlelni vágyott... maradj... beszélj... érts újra egyet velem... De a pillanat elillant, s vele a nap... holnap...hol új nap...majd újra jön áldozatot lesni... hátha...</span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-1206409264820318189?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-75244572504299932022010-01-13T12:12:00.000-08:002010-01-13T13:38:35.462-08:00Ma arra gondoltam,<br />motiváció...<br /><br />Hegyeket mozgat, sorsokat dönt el,<br />fantáziát izgat, megszabja, hogy nőj fel...<br />lendületbe hoz, és zavarba olykor,<br />hiánya letaglóz, megbénít... letorkol...<br /><br />Mindenkit hajt valami... legalábbis eredendően kell, hogy mozgassa...<br />vallom, hogy az emberré válás sajátossága, hogy túl az élelemszerzésen, azaz az önfenntartás késztetésein, és az utódnemzés (avagy a szexualitás) másként fajfenntartás ösztönén... bennünket igenis motivál... ezer meg ezer dolog...<br />...kódolva van az emberi agykéreg egy bizonyos területén, hogy ki mennyire hajlamos észlelni a jelzéseket, amelyek ösztönzőként hathatnak... a környezeti hatások ugyanakkor felülírhatják az eredeti programot...<br />...a támogató... ösztönző környezet például erősítheti a kísérletezési... felfedezési... tervszövögetési vágyat... ha a szülők, barátok, testvérek, tanárok bátorítják a személyt... annak önbizalma erősödik, s végső soron nyitottabb lesz azokra a kulcsingerekre, amelyek ösztönzőként működhetnek... például könnyebben fedez fel egy adott helyzetben lehetőséget... esélyt arra, hogy abból valami hasznosat, számára kedvezőt kovácsoljon...<br />...míg azok, akiket környezetük nem támogat kellőképp... esetleg még hátráltat is, frusztráló... lekicsinylő... pesszimista jóslataival "neked ez úgysem sikerülhet"... nos bennük kialakulhat egyfajta gát, amely a motiváció útjába magasodva visszavetheti törekvéseik kialakulását is...<br /><br />Sokakból látszólag hiányzik a cselekvésorientált gondolkodás... azaz passzívnak bizonyulnak...<br />...egy részük valóban lusta... túl kényelmes ahhoz, hogy tettre kész legyen... túlságosan sajnálja önmagát, így tervek készítésére már nem marad energiája...<br />...mások terveznek ugyan, de nem lépnek túl az elméleten... kitűzött céljaikat vagy irreálisnak... vagy túlontúl távolinak ítélik... ezért nem mozdulnak...<br />...megint mások csupán a valódi lehetőséget várják... lehet, túl sokáig... egy életen át a távcsőben kémlelni a vadat biztosan nem kifizetődő...<br /><br />Annyi minden adhat lendületet:<br />...egy betegség diagnózisa sokakat életmódváltásra ösztönöz... de miért is kell addig várni (?)<br />...egy kínálkozó lehetőség... egy új állás... egy új vállalkozás... szárnyakat adhat...<br />...történik valami (például egy halálközeli élmény)... ami rádöbbenti az illetőt addigi életének szoborba dermedt tehetetlenségére... s ez új értelmet ad a folytatásnak...<br />...egy kapcsolat létrejötte...<br />...egy kapcsolat vége...<br />...egy álom... amiben hinni akarsz...<br />...egy támogató... bátorító szó... ami kinyitja addig befelé tekintő szemed... és végre olyannak látod a világot, amilyen az valójában... a lehetőségek széles tárházának... egy helynek... és száznak... ahol minden megtörténhet... még az is, hogy boldog és elégedett életet élj...<br /><br />Vannak rövid és vannak hosszútávon motiváló dolgok...<br />...rövidtávon ösztönözhet például egy vizsga arra, hogy tanulj...<br />...hosszú távon gyakran a rövidtávú célokon keresztül vezet az út... mondhatni egy végcél érdekében alcélok elérésével...végső soron az élet cél...életcél... motiváció nélkül...mit sem ér...<br /><br />Elszomorít az eltékozolt életek látványa... milyen lehet életcél nélkül...(?)<br />...nem az a gond, ha nem tudod, mit akarsz... mi és ki akarsz lenni...<br />...a baj ott kezdődik, amikor ezt már nem is akarod tudni... már nem keresel... már feladtad, pedig még rá sem léptél az útra...<br /><br />Pedig indulni kell,<br />fedezz fel,<br />engedd a lelked,<br />magasztos szellemed,<br />hagyd, hogy szálljon,<br />ketrecétől távol...járjon,<br />és lásson,<br />éljen végre,<br />ez az értelme,<br />mind ezért jöttünk,<br />alkotni...tettünk,<br />elmondja kik vagyunk,<br />merre haladunk,<br />vagy azt, ha állunk,<br />tétován várunk,<br />bambán méláznunk kár,<br />hisz minden, mi vár,<br />elmúlhat már,<br />mert ajtód bezár...<br />nyiss és lépj,<br />tervezz és élj,<br />merj és tedd,<br />értelmessé életed...<br /><br /><br />Nem lenne jó, ha mindenki államfő akarna lenni... jó, hogy mind másról álmodhatunk... így marad hely... és lehetőség... egy teljes és motivált létezésre...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-7524457250429993202?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-40482533100525742222010-01-12T13:46:00.000-08:002010-01-12T15:03:38.945-08:00Ma arra gondoltam,<br />jelentés...<br /><br />szavak...<br />fogalmak...<br />kifejezések...<br />kontextus...<br />tapasztalat...<br />konvenció...<br /><br />A szavak és kifejezések bírnak egy denontatív, lényegében konvención alapuló jelentéssel,<br />de...<br />létezik egy másodlagos - esetenként harmadlagos - konnotatív jelentés... amely gyakorta érzelmi töltettel - nem egyszer valós, néha empatikus tapasztalatokon alapuló átéléssel... máskor a kontextus adta lehetőségekre támaszkodva elnyert (vagy inkább elveszített) új és újabb jelentéssel rendelkezik...<br /><br />mindenkinek (azaz majdnem mindenkinek) mást és mást jelent:<br />anya,<br />apa,<br />tesó,<br />barát,<br />társ...<br />ugye, ezt nem nehéz belátni (?)<br />és nem csupán arra gondolok, hogy a legtöbbünknek más az anyja... apja... hanem az e szavak felszíne alatt rejtőző értelmezésre... arra, amit csak neked jelent...<br /><br />nagyon eltérő jelentést hordozhat továbbá a munka fogalma...<br />van, aki imádja...<br />a legtöbben utálják...<br />van, aki álmodozik egy fajta munkáról...<br />más eléri azt... és hányni tudna tőle...<br />van, aki megtalálja benne önmagát...<br />míg másoknak ez egy elkerülhetetlen rossz...<br />...de kérdem én: érdemes-e utálni azt, amely dolog az élet nagy részét kiteszi (?)<br />...és, ha tényleg annyira utálatos, akkor miért nem tesz ellene (?)<br />...miért nem változtat (?)<br />...mire jó az önsajnálat, ha nem visz előre, ha csak kesert és rosszkedvet hoz (?)<br />...de... ez nem szemantikai kérdés... elkalandoztam... mint rendesen...<br /><br />A jelentéstöbblet legtöbbször személyes...<br />...valami nagyon szívbemarkolót jelent Június 29.<br />... mindig feldob az Állatkert kapujának látványa...<br />engem például felvillanyoz, amikor kesergést hallok; ez nem jelent kárörömöt, még csak azt sem, hogy kevésbé lennék empatikus... csupán ott, ahol siránkozni kéne... nekem mindig eszembe jut, hogy mennyivel jobb dolgom van, mint aki sír... így szoktam magamon is derülni, mikor befejezem önmarcangoló gondolatmeneteim... s végre szóhoz engedem jutni jobb/rosszabb énem...<br /><br />Mást jelent az éhség idehaza... és mást Afrikában...<br />mást jelent a félelem itt... mint Bagdadban...<br />mást a választás nálunk... és egészen mást Észak-Koreában...<br />mást jelent számodra a szerelem... mint, amit én érzek...<br /><br />A legtöbb fogalmat, pláne az érzelmi vetülettel vegyítetteket nehezen, gyakran félreérthetően írjuk le... nem csak, mert mást és mást jelent mindnyájunknak, hanem mert keveset töprengünk rajtuk...<br />hogyan írnád le a szorongást...(?)<br />a félelmet...(?)<br />a haragot...(?)<br />és a gyűlöletet...(?)<br />hogyan mondanád el, mit jelent a hazaszeretet...(?)<br />a szeretet egyáltalán...(?)<br />a ragaszkodás (?)<br />próbáld meg... példák nélkül... csak a fogalmak jelentésére összpontosítva...<br /><br />A szavak mondatban... szituációban elfoglalt helyük szerint is mást jelenthetnek... még egy mondaton beüli vesző átrakása is újraértelmezi annak jelentését...<br /><br />Kifejező és kimondottan (vagy inkább kimondatlanul) gondolkodó nyelvet kaptunk... mégis beérjük kevéssel... ritkán hagyjuk, hogy magával ragadjon bennünket a lingvisztikai áramlat... gyakran elcsépelt... unalmas módon fejezzük ki (akár értékes, és fontos) mondanivalónkat... nem támasztunk elégszer és elég igényt az írott és különösképp a beszélt nyelv változatosságára...<br /><br />Dobálózunk olyan szavakkal, amelyeket nem is definiáltunk...<br />amelyeket végig sem gondoltunk...<br />amelyek félreérthetőek...<br /><br />Keresem a szót, nem a jót,<br />csak egy odavalót...<br />ami épp rímel, ami tetszik,<br />tartalmam véka alá rejtik...<br />mondandóm eseti,<br />kegyvesztett tetteti...<br />keveset árul el a jelentés,<br />neked sok, nekem kevés...<br />mögöttem marad...ok el...<br />bújok... szemantikai elv,<br />húrok pendülnek kezem alatt,<br />kezemben remeg a lant...<br />alant egy érző lélek,<br />vele egyet és félre értek...<br />kétséget nem kizáró...okom,<br />kardinális fokon...<br />magyarázó, értelmező,<br />fejtegető, ellenvető...<br />ellenfelem magam,<br />megalázom gyakran...<br />nem félt...és nem árt,<br />ott... csak kauzális kárt,<br />ront...be ajtósul viskómba,<br />ostoba hisz strófa... hisztérika,<br />gondom...utóbb nevet a gondon...<br />velem eped... én...mondom,<br />ezt bontom...boncolom,<br />értelmező kórboncnokom,<br />keres és talál hibát,<br />mi használ, s mi árt...<br />végső és felső fokon,<br />fel nem fogom...<br />ne hallgass rám, csak okoskodom,<br />folyton folyvást gondolkodom...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-4048253310052574222?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-85598388997123196552010-01-11T14:21:00.000-08:002010-01-11T15:28:48.170-08:00Ma arra gondoltam,<br />veled...<br /><br />Szemed tavában úszom,<br />kedved pengeti húrom,<br />fejemben vákuum, és<br />pár üres feltevés,<br />jöjj és tölts fel,<br />életerővel...<br />kacagva futó lépted,<br />csordultig élet,<br />éber értelme létem,<br />egyetlen értéke...Te,<br />velem vagy...komisz,<br />és bosszantó mégis,<br />veled vagyok egész,<br />egyikünk józan ész,<br />a másik álmodó,<br />leplemet lerántó,<br />szavad felráz, ha kell,<br />neked ébredek fel,<br />napom tőled ragyog,<br />törődsz; én hálás vagyok,<br />dolgunk közös és sok,<br />sorsunk összeforrott,<br />fáradtak együtt leszünk,<br />nap végén megpihenünk,<br />meséd ringat újra,<br />édes álomba,<br />várom már a percet,<br />reggel veled lehessek...<br /><br />.......................................................................................<br /><br />zavar az űr...<br /><br />kegyes lapom, üres nagyon,<br />fehér... nyomasztó alkony,<br />szava súlytalan ólom,<br />sava igaz, fele bevallom,<br />nem... engedem halkulni,<br />roskatag elmúlni...felülmúlni,<br />nem lesz nehéz... marginális<br />vélemény, ki kérem én,<br />mert még enyém... méretén,<br />aluli költemény, visszadobnám,<br />de nem teszem, fiókom gyomrán,<br />elteszem... feledem keddem,<br />hétfői éjen, vár még az éden...<br /><br /><br />........................................................................................<br /><br /><br />ki a halál fia...<br /><br />kedvem poros, nem túl okos,<br />lőpor szagú, félig kamu,<br />indulatféle, mire kéne,<br />lecsapnia, vigyázz ki a,<br />kegyvesztett, mindent elveszthet,<br />ha rossz helyen, rossz időben,<br />utolérem, végzet képében,<br />bemérem, fejét letépem,<br />ennyivel beérem, ez lesz mai bérem...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-8559838899712319655?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-87550417237514510212010-01-10T14:17:00.000-08:002010-01-10T15:37:15.484-08:00Ma arra gondoltam,<br />előre gondolkodni...<br /><br />Egy sakknagymester átlagosan 6-8 lépéssel mindig előrébb jár... már ez sem kis teljesítmény, de ha még azt is figyelembe vesszük, hogy ezeket a lépéseket - és a hozzájuk tartozó stratégiát - minden válaszlépéssel újrakódolják, újragondolják... ráadásul mindezt egy-egy villám játszma alkalmával szinte pillanatok alatt, akkor az már tényleg elismerésre méltó...<br />és mindezt hogyan (?)<br />kitartó gyakorlással... és nagyfokó összpontosítással...<br />valamint egy mintafelismerésnek nevezett képesség elsajátításával...<br />ami azt jelenti, hogy ők, nem az egyes bábuk helyzetét veszik figyelembe, hanem a táblán lévő bábuk "konstellációját" azaz azt az állást, amelyet egy adott pillanatban képeznek... és természetesen az abból következő lehetséges lépések sokaságát...<br /><br />Az élet sem működik másként...<br />egyesek mesterien képesek előrelátni mások, és az események lehetséges lépéseit... azok kimenetelét...<br />mások... pedig nem... nem veszik a fáradtságot, hogy végiggondolják... sokszor még saját soronkövetkező lépésüket és annak következményeit sem... nem látnak az orruknál tovább, vagy még addig sem... nem is terveznek... legfeljebb álmodoznak - irreális ábrándokat szőnek - minden alap nélkül... például, nem tesznek semmit, ami előremozdítaná helyzetüket... inkább csak keseregnek... és legtöbbször gyűlölik azokat, akik sikeresebbek náluk... de, ha nem, akkor is közönyösek... nehezen lelkesednek... és... és... és... és... még ezt sem hajlandóak végiggondolni...<br /><br />Velük szemben a "mesterekből" az élet valamely területén sikeres ember válhat... valamiben jók... profik... szakértők lehetnek... ebben a dologban képesek lesznek előre tervezni... és látni a környezet várható reakcióit... azaz a lépések hatását, következményeit... készen állnak egy-egy vészforgatókönyvvel, "A" és "B" tervekkel, arra az esetre, ha valami váratlan dolog történne... mert hiszen, a legtapasztaltabb, leg előrelátóbb embert is érhetik meglepetések... viszont arra fel lesz készülve...<br />ők specialisták, akik valamilyen szakterületen profik ugyan, de néha az élet más egyéb területein meglepően ügyetlenek... persze ez nagyon sztereotip, de azért akad rá példa bőven... sőt a legnagyobb géniuszok sokszor tényleg ilyenek...<br /><br />Vannak ugyanakkor olyanok, akik nem valamely szakma, hanem az élet specialistái... belőlük néha szélhámos... máskor Don Juan lesz... megint máskor briliáns elmének mutatkoznak emberismeretük és előrelátó jóslataik révén...<br /><br />Bizonyos dolgokhoz speciális beállítottság, vagy képesség szükséges, amellyel - jobb kifogás híján - születni kell... de a többi gyakorlással elsajátítható...<br />így lehetünk szakértői valaminek...<br />márpedig érteni valamihez... bármihez... jó...<br />persze az sem árt, ha ezt a szakértelmet a társadalom honorálja... hiszen akkor akár meg is élhetünk belőle... túl-illetve alul-értékeltségétől függően jól, avagy rosszabbul...<br />szakmát választani is tudni kell... természetesen a szerencsének itt is nagy szerepe lehet... hogy ki melyik korba születik... akkor vagy később tudják-e értékelni, amit tesz...<br /><br />De az élet legapróbb dolgaival kapcsolatban is érdemes gyakorolni az előre gondolkodást... később rutinná... szélsőséges esetben kényszeressé... akár rögeszméssé is válhat az ilyesmi... de nem erre biztat a józan ész - ugyebár...<br />figyelni például, hogy a hűtőben mindig legyen elég... akármi, amit szeretünk... és, ha fogytán van - még mielőtt kifogyna - az előrelátó bevásárol belőle... apróságnak tűnhet... mégis sok bosszúságtól megóvhatjuk magunkat...<br />mint, ahogy azzal is, ha nem felejtünk el rendszeresen menteni minden adatot a számítógépünkről... hiszen kevés kétségbeejtőbb és egyben fatálisabb dolog történhet, minthogy egyszercsak minden elvész... évek munkája... versek... cikkek... levelezés... regények... szerződések... ésatöbbi... ésatöbbi...<br /><br />A jövő emléke él,<br />múltamtól reszketve fél,<br />mert változtatni képtelen,<br />átírni a képletem...<br />jövő menő, formálható,<br />erdei út átlátható,<br />van-e fenevad az ösvényen,<br />vagy biztonságos...úgy vélem...<br />készül-e terv, forgatókönyv,<br />avagy a sorsra bízza a közöny,<br />támasza elmélet,<br />illetve szeszély lett...<br />erény-e eredménye,<br />elér-e az emelvényre,<br />látja, mit vak is lát,<br />vagy zárva tartja szemét, száját...<br />keresve talál,<br />míg végül a halál,<br />pontot tesz...és arat,<br />vagy kérőjelem marad (?)<br /><br /><br />Tehát, a mai konklúziót - szokásommal ellentétben - bátorkodom kimondani: igyekezzünk igyekezni, fejben tartani és előre gondolkodni... mert, ha nem, az nekünk fog fájni...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-8755041723751451021?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-12775071407723363402010-01-09T14:09:00.000-08:002010-01-09T15:13:56.894-08:00Ma arra gondoltam,<br />mutatis mutandis...<span style="visibility: visible;" id="main"><span style="visibility: visible;" id="search"> (a megváltoztatandók megváltoztatásával</span></span>)<br /><br />Mi kell... a cél eléréséhez (?)<br />Meg kell-e erőszakolnod magad... avagy ...tudod mit kell tenned... csak épp nem... vagy éppenhogy de (?)<br /><br />kell-e...<br />szabad-e...<br />szükséges-e...<br />változni...<br />változtatni...<br />önmagadon... álláspontodon... alapvető jellemeden (jellemhibáidon)... látásmódodon...<br />ki mondja meg...<br />hogy mikor...<br />hogy miben...<br />hogy mennyire... (?)<br /><br />...és, ha ez valóban erőszaktétel természeteden... amit tenni készülsz...vajon megéri...vajon értékelni fogod az eredményt a végén... vagy áldozatod jogos jussaként teszed zsebre... mint bérét a napszámos...<br /><br />...mit diktál a szív, s mit a józan ész... mit súg a kényelem és mit a törtetés...<br /><br />nincs kizárólag racionális döntés...mint ahogy tisztán emócionális sem létezik... ha tévednék gép lennél... nem érző, mégis számító emberi lény...<br /><br />az az ár...ami mindené...vajon megéri...<br />kényelmesebb válasz a nem... de, fogod-e bánni (?)<br /><br />a tétlenségnek is ára van...<br />magány...<br />sikertelen... felesleges... céltalan... kesergés...<br />beletörődés... feledés...<br />könnyes szemek... frusztrált érthetetlen agresszió...<br />hova vezet... (?)<br /><br />jobb-e tenni, amit kell - illetve jobb híján, amiről azt hisszük, tennünk kell - és kockáztatni;<br />időt...<br />energiát...<br />pénzt...<br />türelmet...<br />kudarcot... sikeretelenséget... csalódást...<br />egy remélt eredmény;<br />öröm...<br />siker... élmény...<br />hozam... nyereség...<br />érdem... közös alkotás... erény... enyém... tiéd...<br />boldogság...<br />...eléréséért (????)<br /><br />elég éber...<br />elég merész...<br />elég szemfüles vagy-e (?)<br />észreveszed-e...<br />belátod-e... és hajlandó vagy-e változtatni, ha hibáztál... vagy...<br />hazudsz magadnak... és mindenkivel szembenállsz, aki szembesít ezzel (?)<br /><br />ha látod a célt... mert veszed a fárdtságot, hogy észrevedd, hogy kitűzd, hogy űzd...<br />elég kitartó...<br />elég áldozatkész...<br />elég álhatatos... és vakbuzgó leszel-e (?)<br /><br />leszel-e elégedett valaha... akarod-e tényleg... vagy elégedetlen természeted hajt egyre előre...<br /><br />kompromisszumok...<br />kötsz...<br />vagy ellöksz...<br />felfogod-e...<br />akarod-e tudni...<br />vagy dacolsz...<br />belátod, vagy tagadod (?)<br /><br />megváltoztatod-e a megváltoztatandót...<br />ha megmondják mi legyen az...<br />elég érett...<br />elég vagy-e (?)<br /><br />a változás örök, futnak a körök, nincs állandó csak folyton változó entrópia; a rend remény, a törekvés erény, a lassuló elhaló, a gyorsuló elbukó, a ráció riadót, és migrációt szül...végül lakomát, vagy halotti tort ül...hogy az változzon, aminek kell...egy kérdést mindig tegyek fel: ez kell (?)<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-1277507140772336340?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-79925413155179259542010-01-08T13:46:00.001-08:002010-01-08T16:52:45.605-08:00Ma arra gondoltam,<br />vagyok...<br /><br />törzsi tánc vagyok, ütemes dobok,<br />ébredő ritmus...éneklő dalok...<br />kezem és lábam, arcom és hátam,<br />ketrecem, idebenn...magamnak idegen...<br />tükör és kép...mutató az órán,<br />iránytű és térkép...szemüveg vak orrán...<br /><br />tavaszai jégeső, indulat...felhő...<br />felejthető szellem...telem sótlan lejtő...<br />nyári havazás...őszi látomás...<br />érvem látom ás...síron túli nász...<br />vagyok...út...és kereső...<br />mély nyomot hagyó, sáros emelkedő...<br />tábla útkerszteződésben...<br />kelés az ülésben...<br />állás a vágtában...nyertes a buktában...<br /><br /><br />üröm vagyok odafenn...idelenn ünnepem ülöm,<br />félszeg egész...egyenesen körbe-körbe kerülöm...<br />szavam...tettem... adtam...<br />írtam...kértem... kaptam...<br />szavak ragja...egy jó nagy marha...<br />kergének józan...biztos úton akna...<br />vérből és emlékből...képek özönéből...<br />zuhanó énem(t)ől...testem a fégektől,<br />isteni totem...hozzám imátkozol...<br />kerék alá szorult tetem...elrajtol,<br />versenyem...nevetek versemen...<br />versem nem...elegem...és..nyugtom van...<br />halottnak eleven...élőt-öl hidegen...rohan...<br /><br /><br />magam vagyok a kétely, öröm ellen métely...<br />gondolatember...gondol, de nem mer...<br />élet vagyok és halál-vágy és undor,<br />rettegő beteg és maga(m) a doktor...<br />szárnyaszegett jókedv, reszkető tilalom,<br />éket képző közhely, büntetés...jutalom...<br />alá való...és felértékelt...semmire és mindenre kellő,<br />putsztító...teremtő...szülészet...temető...<br /><br /><br />íves míves szép rajz és érthetetlen krixkrax,<br />üres lapon kereszt...forgass...forgatsz...<br />értelmezz...ért fel metsz...<br />eszement eszemet...félre kezelem...<br />hervadó lelkemen...<br />tévelygőn éhezem...<br />fejts(d) meg ha tudod...ha mered...ha nem unod...<br />magad vagy(ok) benned kedvetlen kedvet hagyok...<br />ha hagyod... beléd rúgok... leszek neked...<br />gyógyszered...és fegyverebb, mint nem-ed...<br />fájdalmad vonyítanád...megteszem helyetted...<br />fogom a kezed... tekerek egyet rajta...veled,<br />leszek a bajban... ha tered engeded,<br />mérlegen ellensúly... vélemény(ed) véreb én(ed)<br /><br />szinusznak egyenes... pulzusnak ütemtelen...<br />patyolatnak véres... pihenőnek türelmetlen...<br />törvénynek kétes... élménynek kevés...<br />örköknek véges... dícséretnek sértés...<br /><br />vagyok, aki vagyok... bennem magam ragyok... gyermeki énem gagyog... én én maradok...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-7992541315517925954?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-70833457825614626722010-01-07T12:02:00.000-08:002010-01-07T13:13:41.397-08:00Ma arra gondoltam,<br />összefüggés... összefügg...és<br /><br />Minden mindennel összefügg; az életfolyam összes szereplője hatással van egymásra, akár tudomásul vesszük, akár nem...<br /><br />hullámot kelt lassú léptem,<br />nyomot hagyok...benned éppen,<br />énem feloldodó gondolat,<br />létem örökké múló pillanat...<br />szárnyam kitárom, elröppenek,<br />álmom ébren látom, megdöbbenek...<br />feletted árnyként lebeg,<br />szavam neked ketyeg,<br />időzítve, várva a perced,<br />mikor lesz rá szükséged...<br /><br />Tetteink befolyásolják nem csak saját, de mások életét is... döntéseink meghatározzák a sors szövetének fonalát...<br /><br />kezedben kerreg a rokka,<br />szöveted sorsom sodra,<br />gyűröd, vagy vasalod,<br />egy sima egy fordított...<br />napom úgy varrod át...<br />kedvem színezi mintád...<br />elvarratlan szálak... félbehagyva,<br />feslett anyaga...elszakítva...<br />selymet ígérsz...vásznad hamis,<br />csalódásom enyém csak is...<br /><br />Egy óvatlan lépés... egy félreértés... egy sértés... egyet nem értés... egy kérdés... egyetemes érték... egyetlen egy késés... egy élet... egy véged... egy Te... egyke... egyebet nem tehetek... egyöntetűen ügyelek... egybehangzó leszek... egyszersmind ügyesebb... együgyű nem... egyenesen... egybesem magammal... egyszer egy lesz szavam... egyenletem egykedvű agyam... egy gondolat...és...<br />...az élet egyetlen összefüggés.<br /><br /><br />Tedd, amit kell, de figyelj, mert hatást gyakorolsz... megváltoztatsz... visszafordíthatatlanul átírsz: életet, kedvet, tervet, egyebet, mindent...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-7083345782561462672?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-43749806051745006452010-01-06T12:12:00.000-08:002010-01-06T15:15:12.094-08:00Ma arra gondoltam,<br />őszintén...<br /><br />Mer-e...akar-e őszinte lenni az ember minden körülmények között (?)<br />szükséges-e (?)<br />megóv... vagy becsap (?)<br />illedelmes... vagy megjátszott (?)<br />szerep... vagy megszokás (?)<br />a kegyes hazugságok sora... mely árnyalja... jellemzi minden napunkat...<br /><br />Vajon milyen lenne az a világ, ahol mindig mindenki őszinte (?)<br />a ma emberének biztosan nagyon frusztráló lenne...<br />azt gondolná:<br />itt mindenki tapintatlan...<br />bunkó...<br />meg akarnak sérteni...<br /><br />De, ha ilyen körülmények között nőne fel egy generáció...<br />nem tűnnének áskálódásnak...<br />normális... sőt elvárt lenne... az igazság kimondása...<br /><br />Mikor nem vagyunk őszinték (?)<br />nem meglepő, hogy azokban a szituációkban, amelyekben úgy véljük, van veszítenivalónk,<br />...de mit is veszíthetünk (?)<br />barátságot (?) talán nem is igaz az a barátság, amelyet nem jellemez őszinteség...<br />szerelmet (?) hazugságokra amúgy sem lehet alapozni egy bimbózó kapcsolatot...<br />társat (?) egy életen át nem lehet őszintétlenül egyűttélni...<br />nyugalmat (?) valószínüleg a nyílt konfrontáció elkerülése a legtöbb kegyes hazugság háttere...<br />bizalmat (?) furcsa ellentmondás, de szinte bizonyos, hogy a túlzott őszinteség bizalomvesztéssel fenyeget... hogy miért (?) mert álságosnak... és visszatetszőnek hathat... úgy tűnhet, szemben az "udvariaskodó" mismásolással, hogy valamilyen hátsó szándék... rosszindulat vezérli tetteit az őszinte embernek... így valószínüleg közutálatnak örvendhetne... barátok, jóakarók, társ nélkül... azaz nem lenne túl népszerű a mindíg őszinte ember...<br /><br />...fura folytatása a mikor nem vagyunk őszinték gondolatmenetnek... hogy néha bizony nem csak az ellenszenv elkerülése az oka őszintétlen cselekedeteinknek... hanem olykor a jót is nehezünkre esik őszintén kimondani... "nehogy már jól érezze magát"... pedig... ha másoknak, különsöen olyanoknak, akik rászolgáltak, örömet okozhatunk őszinte dícséretünkkel... az bennünket is jóra tanít... nekünk is jól kéne, hogy essen...<br /><br />Az emberi viselkedés a meg(nem)fejtett rejtvények tökéletes példája...<br />indítékainak néha mi magunk sem ismerjük...<br />van, hogy utólag elcsodálkozunk kijelentéseinken...<br />persze szivesen racionalizáljuk tetteinket... ezzel adva önmagunknak magyarázatot, arra, mit miért tettünk... ám, azt mondom, ez csak nekünk jelent megnyugvást... viszont nem tanulunk belőle...<br />a legtöbben önkritika nélkül élik életüket... látszólag persze kritikusak ugyan... de nem őszintén... inkább csak nem akarnak felületesnek... sekélyesnek... olyannak tűnni, mint amilyenek valójában... ön-és közbecsapás... mindennapos... látszólagos... kiegyensúlyozottság... látszat magabiztosság... hazugság...<br /><br />Sokan nem fogan egyetérteni ezekkel a szavakkal, és mind rendesen, most is fenntartom a lehetőségét annak, hogy nincs igazam... miért is lenne épp nekem... De...<br />gondolkodom... nekem ez jutott... őszintén...<br /><br /><br />Őszintén... nem merek...<br />Ő szintén... vállon vereget...<br />Ősz int én... megyek...<br />Ő színt én... színtelent rendelek...<br /><br /><br />Őszintétlen... Ő szintén nem... Őszinte énem... Ő szinte kér...nem... kérnem kéne... egy őszinte nemet... legalább egyet... nem merek... esek...kelek... fenyegetek... állva várok... nem megyek... egek... mi legyek... mit tegyek... vegyek, vagy vigyek... egyek, vagy tegyek... teremtőm... nem terem tő...sem levél... lehet én vagyok gyökér...telen... velem nem lehetek őszinte... legyél Te... nekem...<br /><br /><br />Ő színt vallott... de sikert nem aratott...<br />hideget...meleget egyaránt kapott...<br />őszinte szava vág...beretva...<br />pedig szándéka egyenes...kegyet ma...<br />nem keresett... így elesett...<br />a harcban szerzett... sebeket...<br />tapasza ő...szinte...egymaga...<br />tapasztalata rabja... marad ma...<br />kell az álarc... kell a báj maszk...<br />őszintesége mérget áraszt...<br />ledobja hát... és feledi...<br />már ő is csak tetteti...<br /><br />.............................................................................<br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">2nd mese</span><br /><br /><span style="font-weight: bold; color: rgb(153, 51, 153);">Várj</span><span style="color: rgb(153, 51, 153);"> csendesen ücsörgött; nem gondolt, nem fontolt... csak várt... náluk ez családi hagyomány. </span><span style="font-weight: bold; color: rgb(153, 51, 153);">Rest</span><span style="color: rgb(153, 51, 153);"> még ennyit sem tett; naphosszat lézengett... fetrengve tétlenül révedt a semmibe... ez volt a sorsa... nem küzdött ellene. </span><span style="font-weight: bold; color: rgb(153, 51, 153);">Kész</span><span style="color: rgb(153, 51, 153);"> mindent készen kapott; igaz nem tékozolt, de nem is halmozott... kész volt, mielőtt a világrajött... nem sokat ügyködött. </span><span style="font-weight: bold; color: rgb(153, 51, 153);">Tett</span><span style="color: rgb(153, 51, 153);"> nem tettetett; megtette, amit kell, elvárta az elvárhatót... megszerezte a megszerezhetőt... ő tette a dolgát... otthon is ezt látta... ez volt számára a normális. </span><span style="font-weight: bold; color: rgb(153, 51, 153);">Terv</span><span style="color: rgb(153, 51, 153);"> tervezgetett; nem mindig racionálisan, de rendszeresen... ötletelt, tötre a fejét... mindig valami új dolgot talált ki.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Ők öten barátok lettek. Elfogadták egymást olyannak amilyenek... bár olykor olykor hatással voltak... húzták... tolták... fenyegették... sértegették... bátorították a másikat. Várj mindig nyugalomra intette Tervet, Rest persze egyetértett vele, míg Tett Terv mellé állt, Kész csak nézte őket és jól szórakozott.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Gyermekből felnőtté cseperedtek, eltávolodtak... elsodorta őket az élet... De Terv kíváncsi volt a többiekre...felkereste Tettet...aki nyomban értesítette a többiket is egy találkozó időpontjáról. Ők ketten el is mentek, de rajtuk kívül csak Kész volt kész találkozni... Várj-t hiába várták... Rest restelte, de nem ment el...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Ők hárman viszont megértették egymást. Terv elmesélte legújabb ötletét... Tett azt mondta: vágjunk bele... mire Kész hozzátette, ami kellett a megvalósításhoz... Megváltották a világot...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Évekkel később Tett újabb lépéseket tett, hogy másik két régi barátjukat előkerítse valahonnan. Rest-et nem találták... később kiderült hajléktalanként érte utól végzete egy fagyos éjjelen... Várj pedig addig várt, míg minden lehetősége elszállt...így végül nevéhez hűtlenül nem várt...hívta a halált...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Kész szomorú volt, hogy nem tudták felkarolni elesett barátaikat... Tett önmagát hibáztatta... Terv-et emésztette a tervtelen múlt velük kapcsolatban...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Okulva hibáikból... megfogadták... egymáshoz mindig hűek lesznek... nem hagyják, hogy bármelyikük elkallódjon...<br />Így mindenki tette a dolgát... terveztek... és kész...<br /><br />.<br /></span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-4374980605174500645?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-84459719036533713462010-01-05T12:04:00.000-08:002010-01-05T12:54:06.190-08:00Ma arra gondoltam,<br />másvilág...<br /><br />(Szinte) minden kultúra szerves része a vallás...<br />azon belül pedig a halál utáni... lét...<br /><br />félünk...<br />itt élünk...<br />nem tudjuk...<br />nem tudhatjuk...<br />biztosan...<br />pontosan...<br />hogy mi vár...<br />ha ez a világ kizár...<br />nem akarunk elmúlni...<br />végképp eltűnni...<br />rettegés... retteg és hisz...<br />ez az út valamerre visz...<br />egy szebb és boldogabb...<br />békésebb, gondtalanabb...<br />világ...más...mint ez...<br />egyszerű csak kérdezz...<br />könyv megmondja száz...<br />tetteidre vigyázz...<br />tanít..nevel...butít...szentel...<br />szenttel és eretnekkel...<br />különböző elbánás...<br />mintha lenne folytatás...<br /><br />kiskoromban sokat gondoltam a halálra... feküdtem a sötétben...<br />azon tűnődtem... vajon milyen lesz...<br />ritkán gondoltam másvilágra...<br />pokolra és mennyországra...<br />többnyire félelemmel vegyes kiváncsiság...<br />inkább nyomasztó semmint felkavaró volt...<br />arra a következtetésre jutottam...<br />két változat lehetséges...<br />vagy sötét lesz és csend... lényegében semmi...<br />vagy megmarad valami... energia... ami új otthont keres...<br />ez utóbbi viszonylag megnyugtató gondolat...<br />az első... lehangoló... mert hisz... akkor minek... mindez...<br /><br />vánorol-e a lélek...<br />attól félek...<br />nem...<br />hiszen...<br />ha voltam...<br />előző korokban...<br />emlékeznék...<br />elrévednék...<br />de emlék híján...<br />marad a hiány...<br />nem voltam ott...<br />nem hagytam nyomot...<br />lehet...itt és most sem vagyok...<br />valaki álma ragyog...<br />ez az egész nincs...<br />így válasz sincs...<br />kollektív tudat...talan...<br />magam tudattam...tudatlan...<br />elméletem sántít...<br />remény nem ámít...<br />a kedvem már ásít...<br />valaki ás itt...<br />sírt...sírtam...<br />eddig bírtam...<br /><br /><br />remény a hívőknek...irigylem őket...<br />tán beérném kevesebbel... tán így is...<br />csak így nyugtalanít...<br />folyton terveket szőni... hiszen az óra ketyeg...<br />maradnék míg el nem végzem... míg el nem érem...<br />de nem én döntök... egy másik döntnök...<br />vagy ő sem... létezik...<br />hitet cserélnék vágyra...<br />bizonyosságot kétkedésre...<br />teremtőt ősrobbanásra...<br />nincs kivel cserélnem... így magammal beérem...<br />majd úgyis kiderül... vagy nem... ha itt a végem...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-8445971903653371346?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-81442136858187407342010-01-04T11:31:00.000-08:002010-01-04T12:46:00.503-08:00Ma arra gondoltam,<br />büszkeség...<br /><br />Véd és akadályoz...fogvatart...és távol...megelőz...kiemel...beleköp...<br /><br />Büszkeség sokféle...<br />- érdem... értem... fejet fel... kezeket el... távolságot tarts... és tiszteletben... tisztelem... mert elért... és eltért... és más volt... nem másolt...<br /><br />- makacs önérzet... érthetetlen tartás... abban, aki amúgy nem tart sehová... azzal szemben, aki kezet... vagy teret nyújt... lehet nem ért... lehet nem érett meg... lehet nem is kell... lehet elismerni sem mer... (?)<br /><br />- látszat, mert...oka... félelem... emlékek... tapasztalatok... nem vár... nem tűr... nem kér... közhelyek... a köz helyett... maga marad... magának... meg "á"-nak és "b"-nek... akik megértek... akiket megért(ek)...<br /><br />- vonatkoztató... tudata... szociális... kissé joviális... nemzeti... vagy szerepe... meze... neme... igen-e... tartozni valahová... csillogó szemmel a himnusz... a csapat... az egyén... nimbusz...<br /><br />- gyerekre... szülőre... barátra... tanárra... egymásra... egy másra... azért... mert... őszintén... belülről... rejtve... vagy nyilvánosan... kezet rázva... vállon veregetve... elismerőn... szipogva... előre...vagy utólag...<br /><br /><br />Büszkeséged pozitív:<br />tartást ad...<br />kitartást szül...<br />távol tart(hat) attól... amitől...akitől... távol kell maradnod...<br />imponál...<br />lefegyverez...<br />segít...ha a döntés... szélsőségesen morális...<br /><br />Büszkeséged negatív:<br />lehet kártya...annak kezében, ki pont erre apellál...<br />értelmetlen válaszokat generál...<br />taszít...<br />elvakít...<br />hátráltat...ha a döntés... kevéssé morális...<br /><br /><br />Robbanékony keverék,<br />monogrammom bele ég,<br />szemed... szemért...<br />adod érvedért, kérve kért,<br />mégse ért meg...egy szót,<br />se rosszat...se jót...<br />állad fenn, orrodba az eső,<br />mily felemelő...<br />neked... a nem-ed ad erőt,<br />igened ritka... kitérő,<br />válaszod iktatom...<br />nevedet órdítom,<br />arcodba vágja a szél,<br />egyszer úgyis feleszmél...<br />majd akkor érted meg,<br />szíved eleped...<br />de késő a bánat...sose bántad,<br />szakadék a vágyad...<br />távoli felhő, tetején ülve,<br />szemlesütve...<br />számolod perceid,<br />és persze itt...<br />a most nem volt,<br />tegnapod tapsolt...<br />emlékednek élsz,<br />úgyis mennybe mész...<br /><br /><br />Tetteink... terveink... erényeink tesznek büszkévé...<br />létezők... fiktívek... álmodók... álmod ok... és okozat...<br />érzésed valós... és kárhozat... kárhoztat, mert jó...<br />pont neked való...<br /><br />felemel... megkülönbözetet... adsz magadra... és magadnak egy esélyt... nem ténferegsz... tudsz... akarsz tudni... éled... nem csak nézed... ha kell megkérded... és ... megérted... szava mély... hangja benned... hajt... űz... és érzed... hatása alá kerülsz... nem menekülsz... nem leülsz... felállsz... és ki... magadért... másokért... más okért... ok nélkül... értük... velük... magadra találsz...<br /><br />lét elem... néha polcra kerül... fiókba... elfeleded... fejed leszeged... teszed, amit kell... lesz jobb... majd előkerül... majd újra... tiéd lesz... magad...<br /><br />fárad...sok a dolga... sok a harc... incseleg kelepce... könnyebb út... nem egyenes... míg gerinced az, addig kitart büszkeséged is...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-8144213685818740734?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-86455749269168533472010-01-03T13:23:00.000-08:002010-01-03T15:32:26.729-08:00Ma arra gondoltam,<br />egyensúly...<br /><br />Ha nincs egyensúly felborulsz...megborulsz...kiborulsz...<br /><br />Testi és lelki folyamatok összessége...a kettő nem választható el egymástól...mint ahogy testedben a lelked... bezárva... szabadon... egységet alkot...vagy néha inkább kétséget (?)<br /><br /><br />Egyensúlyozom a peremen,<br />kimondom kereken; ezt szeretem...<br />ha megtalálom balanszom,<br />nem kell mélyre zuhannom...<br />de néha nincs szilárd talaj,<br />idebenn túl nagy a zaj...<br />kavarog pozitív és negatív,<br />iránytűm gyakran túl naív...<br />kerget a félsz...az ész...még mész,<br />nem kell a kész...csak rész...az egész...<br />fenn hideg, lenn forró,<br />tévelygő...bolyongó...<br />napom kerül...holdam sincs,<br />rendszeremben rend az nincs...<br />de kering és forog,<br />végül pályára állok...<br />meglelem helyem,<br />már nem zúg a fejem...<br />sziklám szilárd erény,<br />folyóm megáradt remény...<br />erdőm virágzó szavak,<br />kedvem énekes madarak...<br />festett tarka kép,<br />ecsetem pingál még...<br />felhők a láthatár kereten,<br />forgószél a zeniten...<br />dinamikus állandóság,<br />szürreális valótlan valóság...<br />s az élet...él lett így élek,<br />kötéltáncos részeg lélek...<br /><br /><br />az egyensúly...keresés...<br />törekvés nélkül...látszategyensúly alakulhat ki...egyfajta kényelmes állapot...amiből többnyire fájdalmas az ébredés...<br /><br />a keresés önmagánban jutalmazó - ha élvezed a tétlenség hiányát...tudós lehetsz életed laborjában...szakács sorsod konyhájában, hogy kifőzz valami jóízűt...<br /><br />az egyensúly...terhelés...<br />testi és szellemi igénybevételek eredője...és...summája...a mérleg két - néha akár több - serpenyőjében...és ha egyikben túlsúly alakul ki...vége az harmóniának...<br /><br />teher minden nap...terhel minden perc...de dönthetsz mennyire...és szabályozhatod, akár a hangerőt...ha kézbeveszed távirányitód...terhelésed Te irányitod...<br /><br />az egyensúly...hatás...<br />ki-és bahatás...több és kevesebb...minőségi és silány...önkéntes és kényszerű...<br /><br />minden behatás kihat...minden befolyás kifogás...van pajzsod...kezedben tartod... lepattan róla az ártó, destruktív szándék...dönthetsz mit és kit engedsz közel...<br /><br />az egyensúly...nem a jó...és nem is a rossz...<br />nem létezik egyensúly csupa jó történésekkel...ha nem történne semmi rossz...azt sem tudnánk idővel...mi a jó...<br /><br />az egyensúly...igény...kielégítés...<br />intellektuális...fizikai...esztétikai...morális... ...mindez kauzális...<br /><br />ha nincs gerjeszd...ha van oltsd...benned él igényed archetipusa...<br />csupa igény e lény, mi vagy - kincs - mi vagy (?) ha igényed nincs...<br />...válaszom tragikus...mi lesz veled anima és animus...ha jeled a minusz...végül mire, s hova jutsz...<br /><br />az egyensúly létezik nélküled...de Te megvagy-e léküle (?)<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-8645574926916853347?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-56387335101711466422010-01-02T11:54:00.000-08:002010-01-06T13:24:26.194-08:00Ma arra gondoltam,<br />egyirányú út...<br /><br />Kezdete hasonló...mégis különböző...<br />a kiindulópont egyformán...eltérő...<br /><br />mind ordít...becsinál...<br />egyiknek aranykalicka...másiknak fadoboz dukál...<br /><br />járnak...elesnek...felkenek...játszanak...<br />sírnak...félnek...esznek...alszanak...<br /><br />hasonlóak...de nem egyenlők...<br />kapaszkodnak...esendők...<br /><br />tanulnak...okulnak...tovább...jutnak...<br />kallódnak...elbuknak...mélyebbre...zuhannak...<br /><br />egyre kevésbé egyformák...<br />bölcsebbek...és...ostobák...<br /><br />ébrednek...eszmélnek...feltűnnek...kellenek...<br />remélnek...henyélnek...eltűnnek...kelletlenek...<br /><br />reménytelik...<br />a remény tellik...múlik...<br /><br />feljutnak...megkapják...<br />sodródnak...elbukják...<br /><br />elégedettek...egészek...<br />elégedetlenkednek...félszegek...<br /><br />késői ébredés...újra tervezés...<br />sosemvolt érkezés...félreértelmezés...<br /><br />pánikolnak...lemaradtak...pótolnak...loholnak...<br /><br />éhesek...mérgesek...mérge seb...kérgesebb...<br /><br />gyengülnek...eltűnnek...<br />keservesen...megszűnnek...<br /><br />A vége hasonló...szívbemarkoló...magányos...halálos...<br /><br />újra egyformák...port-és hamut...ez az élet, egyirányú út...<br /><br />..........................................................................................................<br /><br />Utak...utad...<br /><br />Elindulsz kigurulsz a házatok kapuján...apró kerekeiden totyogsz....<br />lassan haladsz...mégis gyorsabban...mint később bármikor...<br />nem vagy egyedül...sőt még csak nem is a Te kezedben a kormány...<br />fékezhetsz...gyorsíthatsz...ahogy természeted diktálja...<br />amilyen széles....amilyen sima...amilyen színes lesz az út eleje...<br />az hatással lesz későbbi útvonaladra... ...egyesek szerint determinál...<br />én csak annyit mondok...megnehezít...megkönnyít...dolgokat...<br /><br />egyre inkább átveszed az irányítást...előbb apád ölébe ülve...<br />tekergeted a kormányt...a pedálokat így nem éred el...<br />ha azokat akarod taposni...nem látod merre mentek...<br />a váltó recseg a kezdben...a kéziféket óvatosan próbálgatod...<br /><br />útkereszteződéshez érsz...itt az ősök kiszállnak...<br />de beszállnak mások...haverok...barátok...barátnők...<br />néha bele bele kapnak a kormányba...sőt, ha nem figyelsz...<br />ki is veszik a kezedből...vagy épp átlépve a váltón rálépnek a gázra...<br />felgyorsítják az eseményeket...máskor meg tövig rántva a kéziféket...<br />megálljt parancsolnak...nem csak ők...bárki, akit hagysz beszállni...néha az is akit nem...vagy nem is látod ki az, csak érzed, hogy nem te kontrollálod az eseményeket...<br /><br />de azt hiszed eldöntöd melyik úton kanyarodj be...a táblák...<br />és lámpák...megszabják merre...meddig...mennyivel hajthatsz...<br />megteheted, hogy dacolsz a szabályokkal...de a rend őrének pallósa...<br />lebeg fejed felett...és...ezt csak ritkán feleded...ha van eszed...<br />zsíros csekkek jönnek...fizeted az árát...tanulópénz, mondod...<br /><br />veszel navigációt...majd az útba igazít...néha tényleg...máskor viszont...<br />csak a bosszúság van vele...összezavar...eltévedsz...<br /><br />miközben keresed az utad...megtanulod használni a járgányt...<br />vagy nem...<br />ráérzel hogyan hozhatod ki belőle a legtöbbet...<br />hogy rá ne fizess...<br /><br />ha nem vigyázol...vagy...ha nincs szerencséd...néha összetörheted magad...<br />vagy másokat...vagy...mások törnek össze téged...<br />reméled nem komoly a kár...nem totál...<br />néhány defekt...pár karcolás...jön minden...mi jöhet...<br /><br />ki-be szállnak az utasok...keresed azt, akit egy életre a jobbegyre ültetnél...<br />néha látod a korábbi társakat...integetsz nekik...vagy elfordítod a fejed...<br />csendben figyeled a lemaradókat...igyekszel követni a leggyorsabbakat...<br />párszor segítesz...útbaigazítasz...néha neked mutatják az irányt...<br />ismeretlen...ismerősők...újak...régiek...<br />külön utakon összetalálkoztok...csatlakoznak...konvojban haladtok...<br />lesz pár utánfutód...kedvesebb...és...kellemetlenebb...színes és lehangoló...<br />lesz amelyik tolni fog...mikor fogytán a lendület...de lesz...amelyik kidobja...a horgonyt...és akár a szakadékba is magával ránt...ha hagyod...<br /><br />versenyzel...<br />döcögsz...<br />túrázol...<br />parkolsz...<br />tolatsz...<br />éles kanyart veszel...<br />vagy állandóan körbe körbe mész...<br />zsákutcába hajtasz...<br />és árokba olykor...<br />lazán élvezed...<br />vagy a forgalom többi tagján idegeskedsz...<br />kooperálsz...<br />udvariaskodsz...<br />lámpától lámpáig sprintelsz...<br />néha úgy érzed menetiránnyal szemben hajtasz...<br />vagy ők mennek rosszfelé (?)<br />dugóba kerülsz...<br />haza érsz...<br /><br />így vagy úgy...de végül kifogy a nafta...és csak a választott útakon (az utadon) múlik, hogy a visszapillantóba tekintve elégedett leszel-e...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-5638733510171146642?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-60477946733544580112010-01-01T06:07:00.000-08:002010-01-01T15:35:11.939-08:00Ma arra gondoltam,<br />hűség...<br /><br />A ragaszkodás az élet velejárója; ha máshoz nem is, az életünkhöz legtöbben ragaszkodunk...<br />Ragaszkodhatunk szokásainkhoz, véleményünkhöz, személyekhez, tárgyakhoz...az inkább többé, mint kevésbé ránk és életünkre jellemző dolgokhoz, akár tudatosan, akár tudatalatt...<br />Ez a ragaszkodás feltételez egyfajta hűséget...<br /><br />Hűek lehetünk:<br />önmagunkhoz;<br />vélemények,<br />álláspontok,<br />viselkedési szokások,<br />attitűdök... tekintetében...és<br />másokhoz;<br />elvárásaik,<br />normák,<br />érzelmi viszonyulások... szempontjából...de...<br />hűek lehetünk tárgyakhoz is;<br />kabalából,<br />emlékek okán,<br />tiszteletből...és...<br />...a marketing-tudomány ismeri a fogyasztói hűség fogalmát, amely márkahűségben jelentkezik, azaz a fogyasztó ragaszkodik valamely termékhez, vagy márkához...és előnyben részesíti azt, más termékekkel és márkákkal szemben...jogosan vetődik fel a kérdés, ez nem-e ugyanaz a hűség, amelyben szokásainkhoz ragaszkodunk (?) a válasz igen és nem...ugyanis önmagunkhoz hűek (kicsit mélyebb értelmezésben) komolyabb lelki folyamatokon keresztül valósul meg...(nem becsülve alá természetsen a vásárlás pszichés hatásait)...azért ezt más kategóriába sorolom...<br /><br />A hűség fogalom tehát tágabb értelmezési keretet biztosít, de a különbségek egyértelműen érzékelhetőek; például a hűtlen kategória...sem minden esetben egyformán pejoratív...<br /><br />Hűtlennek lenni önmagunkhoz; azaz nem azt tenni, amit bölcsnek, vagy hozzánk illőnek érzünk inkonzisztenciához vezet...és hányszor viselkedhetünk kedvünkre (?)...talán meglepő eredménnyel zárulna egy kutatás, amely azt vizsgálná, hogy egy-egy hétköznapon mennyiszer (érezzük, hogy arra) kényszerülünk mást tenni, és/vagy mondani, mint amit legszívesebben tennék, mondanánk... Ez az ellentmondásos érzés belső feszültséget okoz...amelyet vagy fel tud (fel akar) dolgozni a személy, vagy tudomást sem véve róla pusztítja önmagát (és adott esetben környezetét)...<br /><br />Fura ez, mert bizonyos (mondhatnám a legtöbb) helyzetekben a környezet "kényszerít" ránk valamilyen viselkedést, szerepet... az elvárások szövevényes hálója... a normák... a megszokások... és a tapasztalatok kereszttüzében állva ki képes (ha úgy is véle; neki valóban mást kellene tennie) nonkonform módon szembemenni ezzel a nyomással (?)<br /><br />Lehetünk-e önmagunk valaha (?) és kik is vagyunk (akkor) valójában, ha leggyakrabban az elvárt szerep maszkja mögé bújva élünk (?)<br /><br />Ahhoz, hogy hűtlenek legyünk magunkhoz...előbb tudnunk kéne azonosítani... mihez lehetünk hűek... önismeret nélkül (?) nehezebb...<br /><br />Önmagunkhoz hűen viselkedni kétféleképp tudunk...<br />vagy úgy, hogy nem vesszük figyelembe annak következményeit...amit valószínüleg csak nagyon kevesen (s ők sem teljesen bűntetlenül) tehetnek meg...<br />vagy (egyfajta pozitív kimenetelű) önbecsapás (vagy inkább önnevelés, önszabályozás) révén internalizáljuk és beépítjük személyiségünkbe azokat a (kompromisszumokat) elvárásokat, amelyek egyébként kellemetlen belső feszültségek kialakulását eredményeznék...<br />ezen felül megpróbálhatunk (és megtanulhatunk) úgy idomulni a szituációkhoz, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki azokból... ami viszont eredményezhet egyfajta konfliktuskerülő, konformitásra hajlamosító állapotot... kérdés kinek mit bír el a habitusa (?) meddig mehet el a kényelmetlenség érzésének kialakulása előtt... mert hiszen az lenne a cél, hogy így vagy úgy, de boldogabb és kiegyensúlyozottabb legyen... Hiszen, ha elhiszem, hogy amit teszek arról valóban azt gondolom, hogy az a helyes - úgy morális, mint individuális szempontból - és ettől még nem érezem magam opportunistának...akkor (ha nem csak hiszen, de tudom is) igaz is lesz...<br /><br />Ugye (?) teljesen más kategória a vásárlói hűtlenség... sokkal kevésbé inkonzisztens érzés egy új parfűm vásárlása...vagy egy ismeretlen márkájú fogkrém kipróbálása... nincsenek akkora kényszerítő körülmények... sem elvárások (legfeljebb a gyártó lenne szomorú...ha tudna rólad...hogy elpártoltál termékétől)... A divat kifejthet némi nyomást a vásárlási döntéseknél, de azért annál ez talán kevésbé súlyos kérdés, hogy végül lelki válságba sodorna bárkit... Érezhetjük persze azt utólag, hogy rosszul döntöttünk (egyfajta impulzusvásárlás által) de legközelebb majd nem megyünk éhesen vásárolni...(ezt különben tényleg érdemes megfogadni - ha mást nem is az írásaimból - ugyanis éhesen sokkal inkább ki vagyunk téve a meggondolatlan vásárlási döntések veszélyeinek...ilyen az ember)<br /><br />Érdekes ugyanakkor a gondolat, hogy hétköznapi létünk egyéb viselkedéses aspektusaiban miért nem vagyunk hasonlóképp kisérletezőek (?) ritka, hogy bárki azon próbálkozna, hogy az eltérő magatartási reakciói, hasonló helyzetekben (akár azonos szereplőkkel) milyen válaszokat vált ki... pedig, ki tudja (?)<br /><br /><br />Hűs ég...<br /><br />hűs ég tekint le rá,<br />hűség nevetve fut...<br />ér lüktet homlokán,<br />és zsákutcaba jut...<br />kérd és várja válaszod,<br />kérdés bár a vége pont...<br />szép, lassan megszokod,<br />kétség néha rád ront...<br />más út, merre nem jut el,<br />másutt keresve őt...<br />még vár ahogyan kell,<br />elvárás gúsba köt...<br /><br />..........................................................................................<br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">1st mese</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A fiú elindult nem gondolt, nem tétovázott...útra kelt...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);"> Egyenesen haladt, míg falhoz nem ért, azt megkerülte, vagy átmászott rajta...ahogy a kedve diktálta... útját terv nem nehezítette... kétségek nem gyötörték... egyik lábát a másik elé téve haladt, napestig... </span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);"> Ha megéhezett evett...megszomjazott ivott..és ha fáradtnak érezte magát...hát megpihent...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);"> Egy napon aztán útjába került a vágy...nem tudta mire vélni...nem is tudta mivel van dolga...eddig is ösztönösen cselekedett...most sem tétovázott...engedett a kísértésnek...percek teltek el csupán, mire azon kapta magát, ez nem köti le igazán...így lábában azzal a fúrcsa bizsergéssel faképnél hagyta vágyát...folytatta útját...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);"> Tavak eredejében fuldokló tündér kolibri...kereste fészkét...de belepottyant a vérfekete hullámokba...gyenge szárnya nem vált hasznára...már már feladni látszott...érezte...beletörődött a mennyei csók érdes lehelletébe...mikor hirtelen egy apró, ámde igen erős kéz markolta meg szárnya hegyét...megmarkolta, de az iszapos kelepce ragados kezekkel húzta vissza karcsú testét...lerántva a pocsványba...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);"> De a fiút nem abból a fából faragták, hogy csak úgy hagyja dolgát, mit elkezdett...megmarkolta tüstént nádszál derekát...és egyetlen határozott mozdulattal a parta rántotta...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);"> Tudta, ez volt a napi jócselekedete...amelyet mióta az eszét tudja igyekszik tartani...így elégedett mosollyal nyugtázta: mára megvan...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Ismét indulóban volt, mikor félholt kegyeltje a sorsnak elkapta pillantásával...és maradásra bírta...szavak nélkül adta tudtára megmentőjének...hálája temérdek...s ha módja lesz rá...visszaadja, ami jár...</span><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_yTCsrLnKYDA/Sz6Fwnl759I/AAAAAAAAABI/9VFghMqPeHk/s1600-h/Venom-05.jpg"><img tooltip="linkalert-tip" style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 320px; height: 211px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_yTCsrLnKYDA/Sz6Fwnl759I/AAAAAAAAABI/9VFghMqPeHk/s320/Venom-05.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5421918071708968914" border="0" /></a><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);"><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /></span><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Szemében az emlék örökével lépett tova az ifjú...léptei kezdetben lassú merengők...majd gyorsuló szívverés ütemére szaporázók lettek...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);"> Tekintete csövön át kémlelte többnyire az út porát...ritkán emelte magasba fejét...homlokán a gondtalan víztükör...néha fodrozta megáradt öröm, vagy csüggedelem...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);"> Kövek felhője borította árnyba a tájat...vészjosló sziklákká gyűlt össze a felleg...eleinte zsörtölődött...később hangtalan morajjal figyelmeztetett... s egyszerre szakadni kezdett... ömlöttek a kavicsok... záporoztak... </span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);"> Későn vette észre a hirtelen támadt vihart...fájdalmas csapásként érte minden cseppje...kiserkent a bőr...fogát összeszorítva kémlelt menedék után... nagyobb volt a baj, mint elsőre hitte... ha nincs hova bújni...még ez lesz az út vége...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);"> Szemében cikázó, fürge röptű tündér látomása... feje zúgott... követte vízióját... nem tehetett mást... kövek súgták add fel... térde megrogyott...orrabukott... záporozó ökölcsapás volt, mit átélt... keze tétován matatott, szemét lehúnyva... kúszott... de érezte nincs egyedül...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);"> Lábujjhegyen kolibri képében jött érte végzete...vére áztatta földön húnyt ki fénye...</span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-6047794673354458011?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-10584304999261947232009-12-31T10:50:00.000-08:002009-12-31T11:22:13.191-08:00Ma arra gondoltam,<br />fogadalmak...<br /><br />Fogadalom...változás...fordulat...<br /><br />Van, akinek sikerül...<br />van, aki örökké csak fogadkozik...<br /><br />Ebből a szempontból a szilveszter... a születésnap... és egyéb évfordulók... különösen népszerű időpontok...<br /><br />Sokan ilyenkor értékelik az elmúlt évet... éveket... és többé kevésbé jogosan rádöbbennek, hogy bizonyos dolgokat nem úgy tettek, ahogyan kellett volna...<br /><br />Egy dátum mindig jó kiindulópontja lehet a kívánt változásoknak... már, ha az illető tényleg elég eltökélt...<br /><br />Vannak, akik mindíg "holnap" kezdenek:<br />sportolni,<br />diétázni,<br />leszokni a dohányzásról...<br />de holnap (bár ezt valójában senki nem ígérte meg biztosan) mindíg lesz... ez nekik örök kapaszkodó... kifogás... kerülőút... lelkük rajta... talán nem is kell megváltozniuk...<br /><br />Én minden születésnapomkor számot vetek... nekem az a fordulópont... ritkán fogadkozom, inkább leltárt és éves beszámolót készítek... mérlegre téve a jobb, rosszabb döntéseimet...<br /><br />Új a dátum, én a régi...<br />nem változik senki, és semmi...<br />lapozol egyet a naptáron...<br />jövőre teljesül egy álom...<br /><br />Már látom, a terved kész,<br />eltökélt vagy tettrekész...<br />Megtartod vagy sem...<br />épp olyan éved legyen...<br /><br />Kívánom legyen meritokrácia...<br />ki mennyit tesz, úgy jusson glória,<br />mindenkienk érdemei szerint...<br />örülök ha ez Téged is érint...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-1058430499926194723?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-78449108487464430902009-12-30T14:31:00.000-08:002009-12-30T16:30:41.965-08:00Ma arra gondoltam,<br />tolerancia...<br /><br />Tűnődöm...mennyire vagyok toleráns...<br /><br />Te mennyire vagy az (?)<br /><br />Miben merül ki a rohanó citizen toleranciája (?)<br />Törődünk-e eléggé egymással ahhoz, hogy a tolerancia egyáltalán szóba kerüljön (?)<br /><br />Mert intoleráns-e az, aki észre sem veszi a másikat...(?)...ezt igen nehéz lehetne állítani...<br /><br />Ahhoz, hogy türelmetlenek legyünk (a szótári értelemben vett: politikai, vallási...etc értelemben) először oda kéne figyelnünk...appercipiálnunk annak a valakinek (valakiknek) az álláspontját...hogy azután merő rosszmájú...frusztrált önmagunkból...kierőlködjünk valami valóban intoleráns megnyilvánulást...azaz ehhez energiát kéne fektetnünk a folyamat elindításába...és végigvitelébe... ...de lássuk be, ennél általában kényelmesebbek vagyunk...<br /><br />Márpedig az energia-és figyelemebefektetés nélkül odabüfögött kritikus hangok nem ez a kategória, sokkal inkább az ostoba...bár sértő...cinizmus eredményei...<br /><br />Megint más, ha valaki (valóban, vagy csak általunk félreértelmezetten) veszélyezteti: törekvéseinket, boldogulásunkat, akaratunk érvényre juttatását...mert akkor bizony már képesek vagyunk odafigyelni...és alkalomadtán keresni a csomót a kákán...de az is lehet, hogy ez valami egészen más: önvédő (adott esetben) énképvédő mechanizmus... aminek lehet a vége intoleráns viselkedés is...de kiindulópontját valamilyen vélt vagy valós konfliktus jelenti...<br /><br />Túl az indulaton...<br /><br />Ugyanakkor...igenis szóra érdemes a kérdés toleráljuk-e mások:<br />szokásait,<br />hóbortjait,<br />különcségét...<br />...a megszokottól eltérő:<br />öltözködését,<br />frizuráját,<br />megjelenését...<br />esetleges hibát, amelyekről nem (tudjuk) tehet(-e):<br />mozgását,<br />beszédét,<br />testi elváltozásait...(?)<br /><br />Nincs válasz...azaz mindenkiben ott a válasz...de tudjuk-e (?)<br />Ismerjük-e eléggé magunkat... s ha igen, be merjük-e vallani... érdekel-e egyáltalán... az igazság (?)<br /><br />Számít-e, ha viselkedésünkkel, reakcióinkkal megbántunk valakit... a válasz túl autómatikusan: Igen... pedig...<br /><br />Áldozat-ból<br /><br />Meddig tart a gyúny,<br />míg fényed ki nem húny,<br />vagy taposnak tovább,<br />mert ilyen a világ...<br /><br />Meddig tűröd még,<br />míg láncod benned ég,<br />vagy táncol már a vég,<br />türelmed véget kér...<br /><br />És mi lesz akkor majd,<br />hozol magadra bajt,<br />leszel-e arkangyal,<br />zenéd kegyetlen dal...<br /><br />És lesz-e merszed ott,<br />hol béklyód ledobod,<br />kezedben pallósod,<br />szemed csak lehunyod...<br /><br />Örök tűz jön el,<br />mindent felperzsel,<br />áldozatod sok,<br />míg végül feladod...<br /><br />Nézed kezed nyomát,<br />és nem vagy büszke rá,<br />nem ez volt a cél,<br />rémálmod újra él...<br /><br />Bilincsed rajtad még,<br />szemedben könnyed ég,<br />mert nem teheted meg,<br />hogy megbünteted...<br /><br />Így maradsz magadnak,<br />élsz a szavaknak,<br />kimondatlan tömeg,<br />senki ne tudja meg...<br /><br />Taposnak tovább,<br />röhejük éle vág,<br />nem változik semmi,<br />ez az élet...ennyi...<br /><br />Az intolerancia áldozata...mit tegyen (?)<br /><br />...............................................................................................<br /><br />Ember el vet...nem emberel meg...nem emberrel...eleve nem...elvtelen...<br />nem tűr, nem vár, csak el...<br />csak néz, de nem lát,<br />csak hall, de nem hallgat meg...<br />vele vagy egyedül...hiába...<br />üres legbelül...kiált ma...ki állta ma,<br />melléd a bajban...senki...<br />markolod a semmit...az nem kér enni...<br />lesed az űrt...hátha megtölti más...<br />belül robbantasz...önvallomás...mi más...<br />ez maradt ma...lakoma...lakom a,<br />hűvös könyvespolc...foghíjas sora,<br />otthonom...ott hol rom bolt...<br />benne(m) rombolt...dúlt és fosztott...<br />nem hagyott keveset...sem eleget,<br />elvitt mindenem...a mindenem...minden nem,<br />volt soha nekem...a semmim adom...<br />vagy azt sem...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-7844910848746443090?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-24594091830155588492009-12-29T10:50:00.000-08:002009-12-29T12:13:06.799-08:00Ma arra gondoltam,<br />természetes...<br /><br />Természetes minden, amihez hozzászoktunk...ami magától értetődik...aminek már nincs akkora értéke (persze lehet, soha nem is volt)...ami adva van...amiről azt gondoljuk jár...pedig csak a szánk az, mi jár...<br /><br />Például, milyen megszokott dolog, hogy bemész a közértbe...és veszel...amit eszel...<br />A világ lakósságának egyhatoda (legkevesebb 1.000.000.000 ember) éhezik...naponta 25.000 emberi lény hal éhen...ebből közel 16.000 gyermek...<br />De mi csak fogjuk magunkat...levesszük a polcról... és a felét majd a szemetesbe dobjuk...<br />Mikor adtál hálát utoljára egy falat ételért (?)<br />Milyen lenne az a szituáció, amelyben megtennéd (?)<br /><br />Fogalmunk sincs milyen jó dolgunk van...minden olyan természetesnek hat...<br />természetes, hogy a csapból víz folyik,<br />hogy a falban vezetéken jön az áram...<br />hogy a lámpa világít,<br />hogy a gáz..vagy más...meleget ad télen...<br />hogy a klíma enyhít, ha itt a nyár...<br />természetes a fedél a fejünk felett...a kocsi a garázsban...a tévé a szobában...a telefon...a minden...<br /><br />Ezeket a természetes dolgokat csak akkor tudnánk értékelni (az egszséghez hasonlóan) ha veszélybe kerülnének...vagy el is vesztenénk azokat...<br /><br />Nem csupán a tárgyak, hanem emberek és azok viselkedése is megszokottá válik idővel... megszokni a jót mindíg könnyű...ha valaki kedves...segítőkész...lehet rá számítani...eleinte (ha van egy kis szerencséje) nagy megbecsülésnek örvendhet...később azonban mindez már megszokott...sőt elvárt lesz tőle...és nemhogy nem fogják értékelni a pozitív tetteket...már csak azt veszik észre, ha hibát követ el, vagy épp nem tesz meg valamit...<br /><br />...a párkapcsolatok egy része hasonló értékelési...érték-redukálási problémák okán kerül zátonyra...<br /><br />Amikor már a reggeli az ágyba...az összes házimunka...mosás...vasalás...főzés...takarítás mind mind megszokottá válnak...érdemes elgondolkodni...vajon tényleg természetes-e, hogy a másik ennyi mindent megtesz (?) és vajon, jár-e neki ezért az elismerés...pár kedves szó...néha valami meglepetés (?)<br /><br />Anyáink igyekezete is így merül feledésbe...hiszen mi sem természetesebb annál, minthogy minden tőlük telhetőt megtesznek értünk...<br /><br />Életed-el, egykedvű sorsod,<br />teszed amit kell, hisz ez a dolgod,<br />párnádon könnyek, nem látja más,<br />így neked is könnyebb, önbecsapás...<br /><br />Nem jó, ha valami természetessé válik...magunkat fosztjuk meg a gyermeki öröm újra és újra átélhető varázsától... Néha nagyon is jól esik rácsodálkozni a "természetesre"<br />...amit elődeink hagytak ránk...a feltalálók..kik kényelmesebbé...egyszerűbbé tették az életünk...<br />...amit sokan nem tehetnek meg...szomjazó ajkunknak adjunk egy röpke pillanatnyi időt a gyönyör átélésére...ahogy az első korty a szánkhoz ér...<br />...amit megszokottnak hittünk...adjunk neki új értelmet, új értéket...értékeljük szerelmünk tetteit ...édesanyánk fáradozását...és fürödjünk a szemükben csillanó örömben...<br /><br />Irigylem a kutyákat...gazdájuknak nap, mint nap ugyanúgy tudnak örülni...akár napjában többször is...mikor hazatérnek...óriási... én is kutya akarok lenne következő életemben...ha már így is kutyául érzem magam néhanap :O)<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-2459409183015558849?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-46118076701468767132009-12-28T11:35:00.000-08:002009-12-28T12:45:00.612-08:00Ma arra gondoltam,<br />az élet kompozíció...<br /><br />Események,<br />történések,<br />tényezők,<br />emberek,<br />gondolatok,<br />vágyak,<br />tervek,<br />útak...alkotják,<br />építik,<br />fejlesztik,<br />rombolják,<br />az élet kompozícióját...<br /><br />A kép egésze apró mozaikdarabok kusza...mégis összefüggő sora...darabkák...szeletek...morzsák...fontos és kevésbé fontos dolgok...fűszerezik...<br />...mindezek összegyúrva: az élet-tészta...egy recept nélküli sütemény... néhol édes(élet) máskor (a könnyeidtől) sós...<br /><br />Kevered...mások kavarják...közösen készül...néhol egybeforr és összetart...de darabjaira is hullhat...élet(ed) ez...süsd meg ;o)<br /><br />Színes kép...néha tarkabarka...ecsete sors és döntés;...festéke vér...higitja veríték...<br />...néha fekete és/vagy fehér...ünnepe...gyásza...árnyalja, fényezi, homályba borítja...<br /><br />Gondolod vásznad még üres, vagy újra az...szeretnéd (új lappal kezdeni)...de már nem tabula rasa...mióta..amióta...kezedben és máséban az ecset táncolni kezdett...egykor lassú hullámokat...most krikszkrakszokat...cikázó...ideges vonalakat...kontúrt...és maszatot...de mindíg nyomot hagyott...a grafitot nyomod nagyon...bele ne törjön a hegye...<br /><br />Zenemű az...ezer csengő hangján...mély húrokat pendítve...drámai...és játékos...ringató...és felzaklató darab...és egész...szólam...ha szoltam...olykor szótlan...a csend hangja nyugtat, vagy nyomaszt...tépnéd a húrokat...törnéd a vonót...ne legyen zaj...legyen harmónia...szádban harmónika...kezedben dob..üsd!<br /><br />A kánon a fejben...dalt teremt...rendet... ...opera az élet vagy cincogás...szólóban lármázol...vagy része vagy a feel-harmoniának (?)<br /><br />Nincs képlet...mégis kép lett,<br />színes vagy színtelen az élet,<br />sivárvány vagy szín orgia,<br />káosz lesz vagy harmónia (?)<br /><br />rapszódikus elégia, elég-e ma,<br />álmodnia...álomdni a karama,<br />hatalmát, vagy karmolni a,<br />fába szerelmes ódát (?)<br /><br />Vezényelsz, vagy táncolsz,<br />ha fütyülnek...lázongsz,<br />vagy örülsz, ha örülnek...<br />és érzed-e mindezt elégnek (?)<br /><br />Egésznek, késznek a recepted,<br />mások diktálták, vagy Te sütötted,<br />ha így vagy úgy volt...mind megetted,<br />vagy a borsót falra...kietted (?)<br /><br />Süket füleknek zene szól,<br />fejüket ringatják...mintha jól,<br />értenék a nyelved...lenyelted,<br />a szót...(a békát)...mondják ki helyetted...<br /><br />Kezdted határozott látomással,<br />de az élet egyre árnyal, szárnyal,<br />derít és borít...meghamisít<br />műved készlet de nem hasonlít...<br /><br />..........................................................................................................<br /><br />Rendelésre...nincs púder...<br /><br />Váratsz...vár adsz-e otthont,<br />vagy járatsz-le és elrontod (?)<br />Kérdésem egyenes: beengedsz (?)<br />ha nem, jobb ha elengedsz...<br /><br />Rontod a kedvem...és a levegőt,<br />használsz, mint papírkendőt...<br />Könnyed vagy vágyad törlöm,<br />veled törődöm, de bele nem törődöm...<br /><br />Időm nem végtelen...türelmem,<br />sem...engem feldob egy nem...<br />Mert jobb úgy nekem...elevenen,<br />ha tudom válaszod eleve nem...<br /><br />Még vágyom rá...még várom,<br />még megkérdem egyszer az ágyon,<br />Hol az igazság meztelen...lelkem,<br />a testedben...válaszolj egyetlen...kegyetlen-em...<br /><br />Hm?<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-4611807670146876713?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-51647795859085051962009-12-27T14:07:00.000-08:002009-12-27T15:12:26.179-08:00Ma arra gondoltam,<br />Falak...<br /><br />Fal minden olyan tényező, amely döntés elé állít: átmászod (?) vagy megkerülöd (?)<br /><br />Minden választásod újabb falakat eredményez...végsősoron az utad...amelyet Te magad választottál e falak között húzódik...<br /><br />Néha átlátunk a falakon (átlátva döntéseink súlyát...és azt, hogy miről mondunk le, amikor valami mellett elkötelezzük magunkat) máskor nem tudjuk, vagy nem akarjuk tudni (nem akarjuk tudomásul venni...mert úgy könnyebb...vagy legalábbis ezzel nyugtatjuk magunkat).<br /><br />Falakat állít az élet:<br />- úgy a támogatás (hiszen valamely irányba befolyásol) és...<br />- ugyanúgy az akadályoztatás (amit nem nehéz falként aposztrófálni)<br /><br />Fal az ember (és a környezet) ha segít és ha gátol:<br />a hely, ahová születtél,<br />a szüleid,<br />a testvéreid,<br />a barátaid,<br />a társ, akit életed részéül választottál,<br />és fal vagy Te magad is...<br /><br />...és talán mi sem igazabb annál, minthogy a legtöbb falat mi emeljük önmagunk elé...<br />önbizalomhiány,<br />akaratgyengeség,<br />lustaság,<br />kishitűség,<br />kényelem...falak a rosszabb fajtából.<br />elkötelezettség,<br />szorgalom,<br />kitartás,<br />következetesség,<br />álhatatosság...szintén falak (néha még erősebbek is) de mindenképp a jobbik féléből...hiszen legalább a saját akarat hite (látszata) megmarad...<br /><br />és akad, amikor jódolgunkban emelünk falakat...keresve a rosszat ott, ahol nincsen...kesergünk azon, ami nem is keserű...a túl jó sem elég jó...nem nekünk való...<br /><br />Van, amikor az előnyökből kovácsolunk hátrányt...<br />...néha nagyobb teher a tehetség, mint annak hiánya...<br />...az elvárások olykor jobban akadályoznak, mintha esélytelennek tekintenének...<br />...és a kínálkozó lehetőségeket el nem szalasztani...nos, az élet legnagyobb falai közé tartozik...<br /><br />Az okosok azt mondják, ami nem öl meg, az megerősít...és ez néha tényleg igaz...máskor viszont...az ilyen helyzetek megnyomorítják az ember egóját...a fal, amelyet minden erőddel meg akartál mászni...maga alá temet...és ettől nemhogy erősebbnek...inkább sebezhetőnek, gyengének, szerencsétlennek érzed magad...de, ha akaratod úgy diktálja...felállsz...nem biztos, hogy erősebben...még csak az sem biztos, hogy tapasztaltabban...de összeszeded magad...és keresel egy újabb falat...<br /><br />Az élet paradoxonja, hogy az akadályok mutatják (adják)meg a teljesítmények értékét...<br />...ha megkapnál mindent (küzdelem, törekvés és bármiféle erölködés nélkül) nem éreznéd annak valódi értékét.<br /><br />Kétség nem fér hozzá magam is fal vagyok,<br />magamnak és neked, úttalan utalok;<br />kéretlen a tanács, ellen a vélemény,<br />éretlen a bíró, de akad itt még remény...<br /><br />Megmondó, ellenálló...árral úszó,<br />máskor sodrással szemben...fuldokló.<br />Mérséklő, megmentő, megértő...meg ért ő,<br />elvetendő, megvetendő, értékmérő...az érték miért ő (?)<br /><br />Fal vagyok, nekem és magamnak,<br />fal a belém kapaszkodónak...<br />fal, de rajta ajtó...felirat: vészkijárat;<br />vész, mi várhat...ész, mi árthat...<br /><br />Egyszer hurokban fejem, máskor hóhér a nevem;<br />szerfelett sajnálkozó, én sorsrontó...önpsztító,<br />Akarat belém...az akarat szerény...akaratszegény;<br />feldob a tény, hogy van vélemény...úgy vélem én...<br /><br />Az élet rövid, a napom pereg...filmem forog...én meg nyerek,<br />megfigyelek...mefigyellek, kegyedért kegyesen esdekelnem...<br />esve kelnem...nem kell...csak ha jónak látom...hajónak látom...<br />mi elvisz, elringat...messze partra...arra, napnyugatra...<br /><br />és végül félek, mert bennem élek...égnek a rétek...<br />várom fényed...tényleg...egyet kérlek tégy meg:<br />legyél nekem a kenyerem, a fegyverem, s a verem...<br />maradj velem...ha az ágat elengedem...mert elegem...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-5164779585908505196?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-57729232889105488232009-12-26T10:31:00.000-08:002009-12-26T11:52:18.384-08:00Ma arra gondoltam,<br />mi ad értelmet... (?)<br /><br />Az emberi létezés - az élet - értelme, hogy képesek vagyunk:<br />gondolkodni,<br />tanulni...<br />kitalálni,<br />ellenőrizni;<br />cáfolni...és<br />igazolni,<br />megtervezni,<br />utánajárni,<br />létrehozni,<br />teremteni,<br />ALKOTNI...<br /><br />Az élet legszebb dolgai közé tartoznak ezen képességek...<br /><br />Értelmet ad az életnek, hogy kitalálunk valamit...és addig járunk utána, míg sikerül, vagy kiderül, hogy semmi értelme...<br /><br />Mindig szomorúan tapasztaltam, hogy vannak (méghozzá megdöbbentően sokan) akik nem tudják, hogy mit akarnak...messzebb megyek...a többségnek fogalma sincsen mit vár el az élettől (és itt nem a sablonszövegre gondolok: egészség, boldogság, sok pénz - hanem arra, hogy mindezt hogyan kívánja elérni...).<br /><br />A legtöbben sodródnak...természetesen mindenki életében megvannak azok a periódusok - különösen a fiatal gyermekkorban és az identitás tényleges kialakulása előtt - amikor a környezet hatásai és a belső motivációk együtt hatnak a fejlődésre... De ami számomra megdöbbentő az az, hogy a legtöbben megállnak egy félkész állapotnál...nem találták még meg az utat, amelyet be szeretnének járni...de már nem is keresnek tovább...<br /><br />Ennél többet ér minden emberi élet!<br /><br />Önmagunkat, az emberi fajt becsüljük alá és köpjük szemen, ha nem annak megfelelő méltóságával éljük az életet...<br /><br />Nem arra gondolok, hogy mindenki álmokat kergessen...nem is arra, hogy (megfeledkezvén a valóban hátrányos helyzetből indulókról) mindenkinek egyformán van esélye elérni bármit...mert ez így nem igaz...és az sem igaz, hogy ez nem igaz (ezer meg ezer példa volt már rá, hogy emberek a semmiből, sőt még a semminél is kevesebből teremtettek birodalmakat...) én csupán veszem a bátorságot és kijelentem, hogy az ember több, mint azt legtöbben bizonyítják...<br /><br />Az élet nem függhet csupán az anyagiaktól...így azt a hipotézist sem zárhatjuk ki, hogy átlagos életszinvonalon is lehet boldog és teljes életet élni...és itt a teljességen van a hangsúly...de mit is jelent ez (?)<br /><br />Ebben a kontextusban a teljesség több, mint:<br />reggel felkelni...<br />bemenni dolgozni (pláne olyasmit, ami nem Te vagy)...<br />napestig ott robotolni...<br />majd hazamnenni...<br />fáradtan a villogó zajládát nézni...<br />...enni...aludni...<br /><br />Ennél...ennél több az ember...<br /><br />Hogy ki mennyivel (?)<br />és ki hogyan érje el a teljességet (?)<br /><br />Arra recept nem létezik...csupán pár jótanács...<br /><br />1. gondolkodj...<br />2. tervezz...<br />3. valósítsd meg...<br /><br />És nem kell ahhoz a világot megváltani, hogy tegyél valamit magadért...<br /><br />Ha (valóban) tudsz válaszolni arra a kérdésre, hogy: ki vagy Te (?)...akkor (talán) jó úton jársz...<br />...és természetesen nem a neved a válasz, nem is a nemed, vagy a korod...<br />...tudod-e mi és hogy hol a helyed a világban (?)<br />...meg tudod-e fogalmazni honnan..hová tartasz...(?)<br />...ki tudsz-e jelölni reális célokat (?)<br />...azt is tudod-e, hogyan érd el azokat...vagy legalább...<br />...az első lépést látod-e már (?)<br /><br />Keseregni és beleordítani az éjszakába, hogy az élet szar...könnyű...ezerszer könnyebb, mint kitalálni, mitől lenne jobb...és megterveni...és meg is tenni azt...<br /><br />Mindenki más...mindenkinek más jelentheti a kirakós azon darabját, amitől teljesebbnek fogja megélni az életét...<br />...lesz, aki olvasni...tanulni...önmagát (szellemi képességeit) fejleszteni akarja...<br />...lesz, aki építeni...barkácsolni...festi fog...<br />...lesz, aki sportol...táncol...vagy játszani szeret...<br />...akad, aki azért hajt, hogy valamit megvegyen...valahová eljusson...<br />...mások szerepelni...énekelni...szavalni vágynak...<br />...és lesz, aki ír...okoskodik...blogot (bolondot)...és ettől érzi, hogy él...<br /><br />Mint mindig, most is fenntartom a lehetőségét annak, hogy tévedek...és azoknak van igaza, akik nem tesznek semmit a boldogulásukért...lehet, hogy a sok savanyú tekintetű, frusztrált ember mind boldogabb...boldogabb, mint én...<br /><br />.......................................................................................................<br /><br />Más...időjárás...<br /><br />Gyermek a hóban, angyalt rajzol,<br />játszik a mókus, ugrik a fárol,<br />táncol a pelyhes, éneke fényes,<br />nem sejti, hogy élete véges...<br /><br />Földön az angyal, szárnyaszegetten,<br />nézi a járdát, nézi meredten,<br />szél szava suttog, párna cihája,<br />hullik a friss hó, a pocsojába...<br /><br />Mit hoz a holnap, lesz-e még kedve,<br />járni a sárban, vagy dideregve,<br />koppan a jég majd, ásít a hajnal,<br />ébred a zöldben, akár tavasszal...<br /><br />Csalfa az égbolt, vörösen fénylik,<br />zápor a mámor, rügyezve kérik,<br />fordul a kocka, újra fagyosra,<br />virágom elhal, szegény vacogva...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-5772923288910548823?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-84427522773080673152009-12-25T07:06:00.000-08:002009-12-25T08:30:33.897-08:00Ma arra gondoltam,<br />tartozni valahová...<br /><br />Társas lény...az ember...tartozni valahová annyi, mint elkötelezni magunkat valamilyen közösség mellett - lehet ez:<br />egy kis(nagy) baráti társaság,<br />egy vallásos gyülekezet,<br />egy rajongói kör,<br />egy bizonyos érdeklődésüeket (például a Danaida lepkék vándorlását kutatókat) tömörítő "egyesülés"<br />vagy ilyen társas közeg a család is...<br /><br />Annyi lehetőség adódik, mégis rengetegen az elszigeteltséget választják; önsajnálatuk és tehetetlenség érzésük egymást erősítő tényezőként sodorja őket egyre távolabb...elszigetelten élnek, látszatboldogságban, önbecsapással fűzerezve azt (az önálló akarat diadalának feltüntetve helyzetüket: "Én akarom, hogy így legyen").<br /><br />Legyen ez az ő akaratuk...ki tudja, lehet, hogy a többiek tévednek...ki vagyok én, hogy szuverén döntéseiket megkérdőjelezzem (?)<br /><br />De mégis (?) mi lenne, ha mind így tennénk...ha mind otthon gubbasztanánk...és még társas közegben is igyekeznénk a lehető legjobban izolálódni (?) érdekes társadalom fejlődne...és halna ki...hiszen a magányos önkielégités kevés gyermek születéséhez járulna hozzá...<br /><br />De, mint mondtam, lehet, hogy nekik van igazuk...a világ is jobban járna, ha az emberiség nem rontaná tovább itt a levegőt (?)<br /><br />Valahová tartozni egyfelől jutalmazó...egy csoport tagjaként...a közös élményeken keresztül...gazdagítja és ezzel javítja az életminőséget...<br />A közösség ugyanakkor nem csak ad...el is vesz...és azokat, akik csupán kivenni szeretnének, hozzáadni nem...idővel kitaszítja (vagy nem)...<br /><br />A közösségi lét nem feltételez asszimilálódást...hiszen a tagság nem egyenlő a konformizmussal...egyetlen valamirevaló társaság sem követelheti meg a teljes akkomodációt...az autonóm emberek csoportja képez konstruktív alakzatot...amely mindenki megelégedésére szolgál.<br /><br />Tartozni valahová nem kötelező...nem is mindig jó...de sehová sem tartozni olyan, mint saját (élet)művünk parafrázisát önmagunk tolmácsolásban felvételről hallgatni újra, meg újra, meg újra, meg újra...<br /><br />..................................................................................................<br /><br />Hallgatag...hallgat agg<br /><br />Jellemzésem szarkasztikus,<br />szavam vág mint csörte végén tus...<br />Kakasszó szándékom,<br />nem ébrszt jól tudom;<br />kényelmed megrémít,<br />nyugalmad megszédít...<br /><br />Véleményem lesúlytó tragikus,<br />számodra mégis ringató tatktus...<br />Füled kihült viasz,<br />nem hall se sírást, se panaszt;<br />gyökeret vert véleményed,<br />neked rossz, de engem sért meg...<br /><br />Megjegyzésem egyre irónikus,<br />érvelésem folyton eklektikus...<br />Szűrőd nem enged tovább,<br />sem engem sem senki más szavát;<br />álláspontod egy és ugyanaz,<br />védelmezed magadtól magad...<br /><br />Bár válaszod támadó intrikus,<br />szavaid éle inkább komikus...<br />Rád hagyom, de fáj nagyon,<br />hogy nincs rád semmi hatásom;<br />ez önző érv, és mit sem ér,<br />egy újabb találkánt véget ér...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-8442752277308067315?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-72228333504102895202009-12-24T12:44:00.000-08:002009-12-24T14:24:57.144-08:00Ma arra gondoltam,<br />a természetes kiválasztódás...természetesen új utakon jár...<br /><br />Valamikor réges régen az ember az állatokhoz hasonlóan választott párt magának; az erősebb hím volt a falkavezér, és neki jutottak a nő(sténye)k...tudom, kissé hímsoviniszta a megközelítés; de mai gondolatom ezt kívánja meg ;o)<br /><br />Ugyanakkor abban az időben is akadt bizonyára olyan vezér, aki az eszével, s nem puszta testi erejével vívta ki pozícióját...<br /><br />Az időben nagyot ugorva, jelen társadalmunkban sok minden számít, amikor valaki társat keres, mégis azt találjuk általában elfogadhatónak, ha a külső és a belső tulajdonságok alapján dönt valaki...és rossz szemmel nézünk, például egy csinos fiatal nőre, aki idősebb tehetős párt talál magának.<br /><br />Pedig, ha jobban végiggondoljuk a kiválasztódás mindig is a fajfenntartás mércéjével mérte a sikeres párválasztást...voltaképp a biztonságkeresés, az utódok életbenmaradásának esélyeit növelte...akkor is, amikor a legerősebb, legjobb vadász volt a kívánatos "férj"...és ma is, amikor a sikeres, anyagilag biztos lábakon álló az.<br /><br />A külső megjelenés hangsúlyozása, ugyanúgy, mint a megnyerő belső tulajdonságok és a (nagybetűs) Szerelem keresése...mind mind az emberré válás eredményei...az állatvilág sokkal tisztább, funkcionális döntési mechanizmusokon keresztül valósítja meg "párkapcsolatait"<br /><br />És mi persze büszkék vagyunk rá, hogy kinővén az állati sorból, emberként élhetünk...normáink és elvárásaink mégsem veleszületettek, nem determinálja őket emberi voltunk...tanuljuk őket, elfogadjuk (néha persze lázadunk ellenük) és látásmódunkat, értékítéleteinket sokkal inkább valamely társadalmi konszenzus alapján formáljuk, sem mint individuumunk nyers termékeként alakítjuk...de kissé elkalandoztam.<br /><br />A lényeg, hogy ma is az számít, és ma sem az számít, hogy mi számít...<br /><br />.......................................................................................................<br /><br />Más,<br />itt egy vers (egy dal, ha úgy tetszik) annak, akinek szól:<br /><br />Valamerre<br /><br />Merész a terv, a cél még távoli,<br />hiszel nekem a fátylam beborít;<br />közös remény, és együtt indulunk,<br />göröngyös, szép, fáradt lesz az utunk.<br /><br />Mi volt a kép? Egykori álmod rég,<br />emlékszel rá; s most mi voltaképp,<br />keressük azt; és lesz ki megsegít,<br />akad olyan is ki csak ránk legyint.<br /><br />Úgy kell a kétely, mint a bíztatás,<br />ködös tájakon vakon rohanás,<br />és száz a munka, vár még óraszám,<br />alázatod megtérül tudod ám...<br /><br />Látod a fényt már hegyed tetején,<br />sikerről nincs egyforma vélemény,<br />áldani fogjuk, átkozni a napot,<br />de végül álmod mégis megkapod...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-7222833350410289520?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-68335277580835543002009-12-23T10:24:00.000-08:002009-12-23T12:19:24.133-08:00Ma arra gondoltam,<br />senki sincs egyedül...<br /><br />Ha jól körülnézel odabenn, valaki mindig figyel,<br />válaszol a fel sem tett kérdéseidre,<br />reagál,<br />megfigyel,<br />néha idegesít,<br />felesel,<br />kritizál,<br />kéretlenül is tanácsokat ad...<br /><br />Párbeszélsz...<br /><br />Keresem a szót,<br />megmondja a jót,<br />kérdésre kérdéssel,<br />válasza érzékkel...<br />szüntelen érzékel,<br />nem únja...megfigyel,<br />irányít, ösztönöz,<br />megbénít, megkötöz,<br />megúnta érveim,<br />számlálja lépteim,<br />elmesél...elme, s él,<br />kiegészít...elítél,<br />hallgatom untalan,<br />Velem van önmagam,<br /><br />Kivel szokták kétszemközt beszélgetni (?)<br />ki áll utadba, ha rosszban sántikálsz (?)<br />ki rúgdos, ha tudod... meg kell tenned (?)<br />ki súgja füledbe ösztönöd (?)<br /><br />És hallgatsz rá (?)<br />odafigyelsz egyáltalán (?)<br />törődsz-e az érzéseivel (?)<br />vagy csak a "magad" feje után mész (?)<br /><br />Ha elveszem elv eszem... elveszem...<br />Nem marad ég, csak maradék...<br />Maradnék még... veled,<br />mellettem van helyed...<br />Kedvet ketten keltünk bennem,<br />elvetemülten...elvet-e multam,<br />ha magamra untam (?)<br />Másnap majd másnak...ásnak<br />sírt a lelkem, bennem felejtettem...<br />magamra leltem...<br /><br />Mindenkiben legalább két személyiség lakik,<br />szemben álló felek,<br />barátok,<br />mégis ellenségek,<br />támogatják...és támadják egymást,<br />ritkán közös oldalon...közös álláspontot képviselnek...<br />legtöbbször azonban konfliktus van köztük...<br /><br />De nem mindenki akar tudomást venni a másikról,<br />pedig sok neve lehet:<br />bűntudat,<br />önbecsülés,<br />lelkiismeret,<br />ösztön,<br />erkölcs,<br />kontroll,<br />józan ész...<br /><br />Szélsőséges esetben a személyiségek disszociálódhatnak, azaz leválhatnak a tudatról,<br />ebben az esetben a személyben lakó személyiségek nem, vagy csak részben tudnak egymásról.<br />Jellemzően van egy domináns "én" amelyik vagy a legtöbbet van jelen, vagy krízishelyzetekben átveszi az irányítást...<br /><br />Ami a legfigyelemreméltóbb, az az, hogy az eltérő személyiségek valóban eltérő identitást hordoznak, és nem csupán a gondolkodásuk, és reakcióik térhetnek el gyökeresen egymástól, de altérő intelligenciável is rendelkezhetnek, és ezen felül szomatikus különbségeket is mutathatnak; a megkülönböztethető hanghordozástól egészen a testtartásbeli, és mozgásra jellemző tulajdonságokon át a jobb-és balkezesség felcserélődéséig (ami azért is bámulatos, mert ezeket eltérő agyi lokalitás jellemzi).<br /><br />Gyakran a skizofréniával keverik ezt a pszichés betegséget, pedig attól teljesen eltérő...<br />A skizofréneket általában téveszmék, hallucinációk és kóros viselkedési devianciák jellemzik, szemben a többszörös személyiség tüneteivel, amelyek között ez utóbbi három csak kevert elmezavar esetén fordulhat elő...<br /><br />A személyiségek kialakulása és disszociálódása többféleképp végbemehet,<br />legtöbbször valamilyen trauma hatására...a traumatikus emlék is disszociálódik - leválik - a tudatról, ezzel nehezítve meg a fájdalmas esemény felidézését...amennyiben azonban a sokkoló helyzet többször megismétlődik (például a gyermek durva bántalmazása) akkor a tehetetlen érzés leküzdése érdekében új személyiség jöhet létre (bizonyos esetekben szándékosan létrehozható). Azután hasonló helyzetekben ez a személyiség veszi át az irányítást, egyfajta énvédő szerepet betöltve...<br /><br />A betegség beazonosítható a gyakori amnéziás "eszméletvesztésekről" és memóriazavarokról; hiszen a másik személyiségről való hiányos, vagy teljesen hiányzó tudás (információ) annak működési idejét üresjáratként azonosíthatja az egyén...<br /><br />Ezért aztán ne ijedj meg, ha azon kapod magad, hogy önmagaddal vitatkozol...az még nem kóros, ha hajlandó vagy önnön véleményed saját magaddal való ütköztetésére...sőt, talán ez egészségesebb, mintha mindig minden döntésedet tévedhetetlennek hinnéd...<br /><br />..............................................................<br /><br />Másra is gondoltam,<br />Az ajándékozás gesztus...<br />gesztusértékű az is, ha adok...<br />gesztusértékű az is, ha kapok...<br />és az is, ha nem...<br /><br />gesztusértékű az is, ha viszonozzák...<br />az is, ha le se szarják...<br />az is, ha olyasmit adok, amiről emlékezhet rám...<br />az is, ha érzem tudják (odafigyeltek) hogy mit szeretek (mi érdekel)...<br />az is, ha továbbajándékozott ajándékot kapok...<br /><br />közhely, hogy adni jó...<br />...és röhej, hogy igaz...<br /><br />de képmutatás lenne azt mondani, hogy kapni nem olyan jó...<br />...érzem, hogy tisztel, hogy szeret, hogy hálás, hogy gondolt rám...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-6833527758083554300?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-62585284226984766152009-12-22T14:53:00.000-08:002009-12-22T16:11:47.354-08:00Ma arra gondoltam,<br />az élet műalkotás...<br />az életmű alkotás...<br />az élet mű alkotás...<br /><br />Rendszer a rendszerben, amit életnek nevezünk, amit megélünk, amiben hiszünk,<br />bonyolult,<br />összetett,<br />utánozhatatlan,<br />reprezentálja mindazt, amire a legjobb szó a <span style="font-weight: bold;">csoda</span>, ezért csodálom, hogy mennyire nehezen tudjuk észrevenni...az ajándékot...<br /><br />...Minden szervünk és benne minden apró sejtünk hordozza egyedi azonosítonkat,<br />ez a sejt,<br />és ez a szerv,<br />ez a szem,<br />és ez a nyelv mind a Tiéd...<br /><br />...kéred vagy sem,<br />gondolod,<br />akarod,<br />avagy nem...<br />működik, teszi a dolgát...<br /><br />...milyen lenne, ha: (?)<br />minden szívverésedre,<br />minden lélegzetedre,<br />minden belső folyamatodra külön-külön oda kellene figyelned (?)<br />ha megfeledkeznél róluk (?)<br />leállna a szívverésed,<br />észrevétlen megfulladnál,<br />vagy a beleidben felhalmozódott étel emésztetlenül rohadna és mérgezné testedet (?)<br /><br />...de mindez ajándék, oda sem kell figyelned...megy minden a maga útján...<br /><br />tökéletesen tökéletlen,<br />műremek, remekmű életem...énnekem<br />magamnak, magamról szóló énekem,<br />sebezhető és törékeny a rend-szer,<br />ébresztőt fúj korán reggel...<br />benne minden, bennem is...nem(?)<br />uralkodó káosz, végtelen pátosz,<br />imára kulcsolt kezem, öledbe teszem,<br />irásom tudatlan..nem írástudatlan,<br />írást tudattam, mondandóm mutattam,<br />mércém a kétely, ugye még nem mész el (?)<br />maradj púderes orrú barát...<br />halld meg imám szavát...<br />én vagyok az Imám,<br />a Rabbi, a Barát,<br />a Pásztor, a karát<br />a futtatott arany...az arány,<br />végcélom távol,<br />nézőpontom páholy,<br />és legyél most bárhol,<br />kapsz még a jóból :o)<br /><br />Az élet összetettsége, kialakulásának érthetetlenül bonyolult volta hívja életre Istent...<br />hiszen valaki, vagy valami egyszer elindította mindezt...<br />ki volt (?)<br />hogyan tette (?)<br />egészlegeset alkotott, mint azt a szentírás tanítja (?)<br />vagy kezdetben egysejtű, akár sejtnél kisebb (genetikai örökítőanyag-formájú) életet hozott-e létre (?)<br />és miért (?)<br /><br />......................................................................................................<br /><br />Tavam tükre csendes, vizében unicornis gázol,<br />felette kolibri repdes, vulkán szunnyad távol,<br />tápláló folyóim lassú, hordalékból sziget épül,<br />mára pálmaliget karcsú szálltú darvak lakhelyéül,<br />megpihen a hűs szél, tán kedvét leli benne,<br />izgága bőrébe nem fér, a parton lakó egyke,<br />magányáról hallgat, maga(m) mellé leül,<br />fából rímet faraghat, már indul is belül...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-6258528422698476615?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1070751883723844658.post-81159419143270003362009-12-22T10:48:00.000-08:002009-12-22T11:49:22.428-08:00Ma arra gondoltam,<br />dögöljön meg a szomszéd (is, ne csak a) tehene...<br /><br />Az irigység nemzeti kincsünk, éltető elme az értelem...hiányos:<br />frusztrált,<br />sikertelen,<br />akaratgyenge,<br />tehetetlen,<br />lusta...szellemtelen tőke,<br />a fáradt erkölcs,<br />bulváron felnőtt,<br />valóságshow-n szocializálódott...ország<br /><br />Szeretnék én is szárnyakat,<br />repülni magasban fenn,<br />Ha ott jársz... lerántalak,<br />maradj csak velem itt lenn,<br />Keresem rajtad a foltot,<br />mert makulátlan nincsen,<br />Besároz a köz... majd ott<br />leszek én is a lincsen,<br />Glóriád a porban,<br />szívedben kés forog,<br />Fejed már hurokban,<br />árnyék hóhérod vagyok...<br /><br />Pedig nem is rossz taktika a más sikerének örülni...<br />hiszen örülni jó...mikor a kedvem nevet...szemem csillog...<br />...akkor meg mivégre a zsört (?) a keser csak lehorgasztja fejem...<br />...viszont, ha rád vagyok büszke, a magam állát emelem magasba...<br /><br />Ismersz sikeres embert?<br />ha igen...tudod, az ő élete sem csupa derű,<br /><br />Utad keskeny, rajta rögök,<br />véred adod csepp tapsomért,<br />tenger pedig örömöd,<br />ha látod én is örülök...van miért...<br />álmodnod, izzadnod, izzanod,<br />mert enyém is színpadod,<br />de megtartod kínpadod,<br />hisz nem tudom mit állsz ki,<br />mikor nem lát senki...<br />én készen kaplak, mint fényt,<br />csupán konstatálom a tényt,<br />tehetséged engem szolgál,<br />verítéked megtartod...kár<br /><br />A tehetséget támogatni, nem elnyomni...<br />a lehetőséget észrevenni...az a teljesítmény...nem a kritika...a destruktív élveteg érvek,<br />hanem a kéz, amely a hóna alá nyúl...adja az élet értelmét...és támogatni annyi mindennel lehet:<br />néha elég egy elismerő pillantás,<br />egy vállonveregetés,<br />mosoly a szád sarkában,<br />egy fejbiccentés,<br />a szavak,<br />a tettek,<br />konstruktív vélemények...végre érted (?)<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/1070751883723844658-8115941914327000336?l=gondolgondol.blogspot.com' alt='' /></div>kriszfitthttp://www.blogger.com/profile/07694941049244915628noreply@blogger.com0