2012. június 19., kedd

120. Gondolat

Ma arra gondoltam...
Nem csak éjszaka lehet írni

Mindenki egy,
Mindenki egyed,
Mindenki egyedül,
Mindenki egyedi szeretne lenne...azaz egyedül.

Egocentrikus világuralom,
Ezt a világot uralom.
Magam vagyok az út, és a cél,
Magamban csak a magány nyom, csak a magányom fél.

Teremtett varázs, egy búvóhely,
A külvilág zaja itt nem ér el,
Bársonyos szirom ölel át,
Rezzenéstelen a világ.

Önképzőkör
Képzavar: az énkép egy felkavart állóvíz,
Nem simulnak a ráncok... mélyülő árkok,
Tátong köztem, és önmagam között,
Fejem hurokban, arcomra mosoly költözött.
Képtelen: a hullám nem engedi látni arcomat,
Holt helyem vagyok magamnak...harcokat,
Vívnak bennem az ének, és bár temetési ének,
Tudom, nem szabad...mégis élek.
Képletes: hullám sírban, engem mellé fektet,
Tenyerén hord, éljenez a közöny...etet,
Hogy még van miért, és van mivégre,
A hang enyém...magam teszek pontot a végére.

Tudnék írni vicces rímeket.
Tudnék írni vicces közhelyet?
Akarnék-e úgy mint megannyian?
Vagy csak ábránd, hogy jobbnak látom magam...
Mivel nincs mérce, mellyel megmérettetnék,
Magamnak szánt szavam, lehet nekem szép.
S mert nem akar megfelelni senkinek,
Hihetem, hogy jobb szavak erre (rám) nincsenek ;)

Mindenki egy
Mindenki egymaga,
Mindenki egymagában,
Mindenki egyedül...azaz egy magában...egymagában - egy magányban

1 megjegyzés: