Mint légypapíron a muslicák,
oda nem illő áldozat,
emelem szárnyam, de nincs tovább,
nem vár a menny, se kárhozat...
Reptem emléke él,
rövidke létem percei,
lelkem rezegve fél,
nincsenek mégsem emlékei...
A most van csupán,
e nyomasztó hosszú pillanat,
de véget ér talán,
véget, s végleg elszakad...
Már a csendben sem hallom léptedet,
sötétben nincs egy fénysugár,
éld, míg lehet az életet,
mert semmi sem vár odaát...
...............................................................................................
Lelkem kőnehéz,
minden rezdülésem sóhajtja a föld,
mély barázdát szánt nekem a sors,
melyben eltemet,
hogy új élet sarjadjon...
Hazug körforgás,
hamis tanok,
sötétben tartom gyermeki korok,
pincében senyvedő nemzetek,
fénytől elzárt elmék...
Boldogabb tudatlan együgyűség,
térdelve esdeklő milliók,
szemekben remény, és sötétség,
a hit...csapda és menekvés,
s én áruló vagyok...
.......................................................................................................
Kortalan érkezem,
nincs jel a testemen,
Az éteren át jövök,
és bárhol feltűnök,
Utamban nincsenek,
se tervek, de istenek,
Hajlongnak...tér és rész,
sosem leszek egész...
,
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése