Ráborul az árnyék,
fagyos nyári délben,
rá kellett jönnöm,
nem ér semmit mégsem,
Rám szakad az érzés,
benned hagyott tüske,
ráébredt a féltés,
hozzám bújt nyüszítve,
Rák eszi a lelkem,
a testem a régi,
rábólint a hóhér,
az életem nem félti,
Rámolom a sorsom,
emlékeim zsongnak,
rád kerül a gondom,
a képek elmosódnak,
Ráér még a dózis,
szárnyal most a kedved,
rám mosolyogsz némán,
és én átölellek,
Ráspoly-mintás kérges,
száraz tüske szellem,
ránk itt semmi nem vár,
édes jó szerelmem...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése