Ma arra gondoltam,
kerekebb nem is lehetne...
a világ oly kerek, hogy beleszédülök, ahogy szemlélem folyását,
még a szögletes élek határolta bürokrácia sem ront többet, mint önmaga megítélésén az egyes egyedül ácsorgó egyenes fűszál,
kihúzza magát, hogy jobban lásson, vagy hogy jobban lássák...
magas homloka mögött kavarognak töredékgondolatok, hogy egészítse ki a világ a róla alkotott képet... hiszen a tartalom és a forma egyhuzamban... párhuzam van; az idebenn és az odakinn egyaránt kölcsönhat... kinek mi...
hagyja, hogy hassanak... vagy mindenáron hatást akar gyakorolni... habitus és szája íze szerint,
a fűszál hajlik, ha a szél lengeti, de száradó szára egyenesen tartja széllel szemben is... ez lenne az érett tartás... avagy a tapasztalat fás, kérges felszíne... belül küzd...elem,
kívül szilárd...jellem,
kerekebb nem is lehetne... velem, nekem...
nélkülem... nem érdekel...
nem érdekem...
nem énnekem...
nem énekem... nem szól...
velem egyetemben... egybehangzok...
a világ velem harmonizál, vagy a szél is nekem harmonikál...
velem fújja... újra meg újra...
kereken kedvelem,
kimondom kereken...
ez a világ kell nekem...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése